Erasmus Estek (2008-08-04)
Az eseményt 2007. szeptember 11-én tartották az ELTE BTK Főépületében. Bár a rendezvény címe és az egyetem számos pontján kifüggesztett plakátok az Erasmus-programmal kapcsolatos kerekasztal-beszélgetést sugalltak, a diskurzus némiképp más témában folyt. Igaz, a bevezetők egyikéből megtudhattuk, hogy az Erasmus Kollégium kiírta a 2007/2008-as tanévre szakkollégiumi felvételi pályázatát (mely megtekinthető a www.erasmuskollegium.hu oldalon), azonban az estét ezek után leginkább az oktatáspolitika aktuális témái tették ki.
Az estét három szekcióra bontották a szervezők. Az elsőben a felsőoktatás éppen aktuális helyzetének főbb jellemzőiről beszéltek a neves meghívottak, majd a második szekcióban a reformokkal kapcsolatos elképzelésekről ? és konkrét véleményekről ? esett szó. Végül a harmadik szekció a prognózisokról szólt, a jövővel kapcsolatos pozitív vagy negatív elképzelésekről. A hallgatóság mindhárom témában ? de főként a reformokról szóló diskurzus során ? kapott hideget-meleget egyaránt, de mindent összevetve a hallgatóság egy jó hangulatú, de komoly eszmecserét hallgathatott végig.
Az első szekcióban Bokros Lajos kezdte meg beszédével az estét. Felvázolta a volt szocialista országok korábbi és jelenlegi oktatás helyzetét és minőségét, valamint beszélt az ezen a téren jelenlévő fokozódó versenyhelyzetről. Bokros jelentős problémának tüntette fel azt a tényt, hogy az iskoláknak nincs hivatalos minősítése, és a helyzetet csak fokozza, hogy ennek megalkotását az állam sem szorgalmazza.
A szekció következő megszólalója Geréby György volt, aki az oktatáspolitikát a számítástechnikában alkalmazott szoftver-hardware viszonyához hasonlította. Jelentős tényként emelte ki, hogy a mai felsőoktatási intézményektől sok esetben a múlt századi egyetemképet kérik számon, amikor is a fiatalok 2 százaléka tanult főiskolán vagy egyetemen, míg ez a szám mára körülbelül 40 százalékot tesz ki. Számos újítás történt azóta nem csak a hallgatók számában, hanem magában az oktatási rendszerben, úgy mint a többciklusú képzés, vagy a tandíj bevezetése. Az újítások azonban az utóbbi időben ? Geréby György szerint ? inkább az ellenkezőjét érték el, mint amire hivatottak lettek volna. Példaként említette a tandíjat (vagy más néven Fejlesztési részhozzájárulás), melynek bevezetése ahelyett, hogy a költségvetés problémáit enyhítené, inkább megterheli azt; valamint másik ellenpontként a készségközpontúnak tervezett többciklusú rendszerről beszélt, mellyel együtt a megújított felvételi eljárások még inkább a lexikális tudás fontosságát hangsúlyozzák.
A felsőoktatás problémáinak felsorolása azonban itt nem ért véget. Geréby arról a jellemző tényről is beszélt, hogy a felsőoktatás tulajdonképpeni irányítása folyton ugyanazokban a kezekben van, csak az ember ülnek más-más pozíciókban. A probléma mélyen gyökerezik, hiszen ezeknek a személyeknek intézményirányítási szocializációja egy ?előző korban? történt meg. Ezzel a meglehetősen súlyos személyes kritikával zárta első megszólalását Geréby György.
Szabó Tibor folytatta a felsőoktatás problémáinak felsorolását, és olykor humoros hasonlatokkal tarkítva szintén kemény kritikával illette mai helyzetét. A BME főtitkára szerint ugyanis körülbelül 20-30 évvel vagyunk lemaradva más európai országokhoz képest oktatás kérdésében. Ahogyan ő maga fogalmazott: ?a mai magyar felsőoktatás ugyanolyan, mint a szocializmusban?. A rendszerváltás óta bár sok minden történt, de előrelépés nem igen, ennek köszönhető a lemaradás. A többciklusú képzés jelenlegi helyzetét Szabó Tibor is erősen negatívan értékelte, mondván, a 2002-es nagy felsőoktatási reformból szinte semmi sem lett, csupán ennek az új rendszernek sajnos nem munkaerőpiac orientált bevezetése. A felsőoktatás elöregedett, és ebből is fakadóan a hallgatók mára más attitűddel érkeznek az egyetemekre.
A kerekasztal-beszélgetés második szekciójában a reformokkal kapcsolatos elképzelések kaptak helyet. Ebben a diskurzusban már születtek egymással homlokegyenest ellenkező kijelentések, több ötletet, és a helyzet feloldására irányuló gondolatot is megosztottak velünk a meghívottak. Geréby az első témában elhangzott beszédéhez hasonlóan először a politika, a politikusok és az intézményvezetők gondolkodásának megváltoztatásában látja a probléma megoldásának lehetőségét. Ezen kívül felvetette azon aggályait is, hogy a reformok bevezetése után nem történik konkrét felmérés azt illetően, hogy az újítások, változtatások sikeresek-e, illetve elérték-e a kívánt célt. Szabó Tibor teljesen más álláspontot vallott a reformokkal kapcsolatban. Nevezetesen, a megannyi megoldási javaslat és elképzelés helyett ? melyekre az állam sem anyagilag, sem a hitbeli meggyőződés hiánya miatt nem lenne képes ? inkább a felsőoktatás teljes körű privatizálásában látja kiutat.
Bokros Lajos ezzel szemben nem a privatizációban látja a megoldást. Úgy látja, hogy ha a kormány nem képes a reformok megfelelő végrehajtására, akkor nem lenne képes egy teljes körű privatizálásra sem. Az általa optimálisnak vélt elképzelések függnek az értékválasztástól, valamint attól, hogy az állam milyen alapelveket tart fontosnak. A Bokros által legfontosabbnak vélt alapelvek: a felsőoktatás nem alanyi jogon járó szolgáltatás; csak a fiatal korosztály számára és korlátozottan elérhető szolgáltatás; a felsőfokú tanulmányok folytatása családi tehervállalás és egész életre szóló nagybefektetés; egyéni, de társadalomra kiható; kihat a munkaerőpiacra; a tanulmányokat az állam korlátozott ideig támogatja; tehetséges jómódúak számára minimális mértékű állami támogatás; tehetséges nem jómódúaknak nagyobb mértékű támogatás; tehetségtelen jómódúak számára a támogatás megvonása. Mindezen alapelvek jelentősek a reformok bevezetése és a problémák megoldása szempontjából, valamint egy esetleges privatizáció esetén is megmarad az alapelvek szerepe.
A beszélgetés harmadik szekciójában a prognózisok kaptak helyet. Mindhárom meghívott előadó viszonylag pesszimista jövőképet vázolt fel a hallgatóság előtt. Szabó Tibor szerint semmi sem fog változni, de ahogyan fogalmazott: ?a felszín alatt nagy mozgások vannak?. A felsőoktatás helyzetét azonban remélhetőleg segíteni fogja a II. Nemzeti Fejlesztési Terv. Bokros Lajos sem volt optimista , beszédében rávilágított, hogy komoly változás egyelőre nem várható, hiszen nincs meg a valódi politikai szándék hozzá. Nincs nemzeti konszenzus arról, hogy hogyan lehetne a felsőoktatást átalakítani. Geréby végül úgy fejezte be a prognózisok sorát, hogy az Európai Unió elvárásaival kecsegtette a magyar egyetemek, főiskolák problémáinak megoldását. Egyúttal beszélt a külföldi tanulmányok lehetőségéről, lévén ?minden európai diák egyforma jogokkal indul külföldi egyetemeken?.
Karaba Tünde
