Kulturális hackerkedés: Médiahekk konferencia (2008-08-04)
A konferencia előtt nem ártott tisztáznunk magunkban, hogy mit is értünk hacking alatt? Legtöbbünk lelki szemei előtt alapvetően a számítástechnikai hackerek jelennek meg, amint éppen titkos kódokat, honlapokat törnek fel az interneten. Ám a hacking ennél kiterjedtebb fogalom: mára kulturális jelenség. A konferencia a hackelés olyan eseteit mutatta be, amikor az "kilép a bűnügyi-szoftverológiai kontextusból, és a kulturális identitásunk részévé válik". A konferenciát Fuchs Péter, Kiss Ádám és Papp Réka Kinga nyitotta meg. Feladatuknak érezték megkísérelni a címben szereplő médiahack kifejezést definiálni, ám ez nem valósult meg teljes egészében, csupán definíciókísérletekről beszélhettünk. A fogalmat egyébként "tőlünk nyugatabbra" cultural hacking vagy media jamming névvel illetik, és jóval szélesebb körben használják a kifejezést, mint hazánkban. Fuchs Péter, aki a hackereket egyfajta művészeknek láttatta, már a konferencia elején felhívta rá a figyelmet, hogy a hacker: a titokzatos, beavatott ember, "a kódrendszer lovagja" csupán változtatni akar a világon. Koránt sem téveszthető össze az efféle törekvés a terroristák működésével. Szerinte a modern hackerek korabeli ősei a 17-18. századi kalózok lehettek, akik a világ jobbá tételéért, és saját szabadságukért küzdöttek. Fuchs Péter definíciókísérlete után Papp Réka vette át a szót más aspektusból megvilágítva a hacking fogalmát. ?Valamit meghackelni annyi, mint nem rendeltetésszerűen használni.? Az ilyen tevékenység tehát egyrészről állásfoglalás azzal kapcsolatban, hogy a rendszer nem működik jól, másrészről pedig kulturális cselekedet, mert hordoz identitásképzésre, vagy élménykeltésre alkalmas tartalmat. A bevezetőnek szánt hack-megközelítések után Hammer Ferenc, egyetemi adjunktus beszélt a hackelésről, mint kulturális tevékenységről. Említésre kerültek a free rider-ek, és a hackerek közötti különbségek, valamint az a gondolat, hogy ezek tevékenysége morálisan mennyire tekinthető helytelennek. A morális problémák kapcsán felvetődött, hogy a társadalom el nem fogadása abból adódik, hogy nem tudnánk mit kezdeni azzal a helyzettel, ha mindenki ugyan úgy tenne, mint a hackerek. Az előadásban a hackelés metaforájaként felmerült a kakukk, aki csak "belöki a tojását máshova", vagy a dögevő, amelyik rendszeresen követi az oroszlánt a hátrahagyott maradványok miatt. Mindezekből adódott a kérdés, hogy önmagában már hackelésnek számít-e, ha találunk az utcán 100 forintot, vagy csupán akkor válik azzá, ha szándékosan azzal a céllal sétálgatunk zsúfolt pénztárak körül, hogy pénzt találjunk. Hammer Ferenc szerint a későmodern embertípus egyik prototípusát láthatjuk meg a hackerben, és talán az ő tevékenysége lehet a kiút a dogmatikus világlátásból. Az elgondolás egyik érdekes momentuma volt, az a szimbiózis, mely akkor történik, ha két hacker találkozik és meghackelik egymást. Az előadásra Maxigas reflektált spontán, a free riderek és a hackerek közötti különbséget hangsúlyozva. Maxigas egyébként aktivistaként működött a házfoglaló Centrum Csoportban, valamint jelenleg a magyar Indymedia szerkesztője. A konferencia során kifejezte abbeli meggyőződését, hogy a free riderek és a hackerek között nemcsak hogy éles különbségek vannak, hanem sok esetben még egymás ellen is küzdenek. Véleménye szerint míg a free riderek sokan lehetnek és konkrét érdekeik vannak, addig hacker nem lehet akárki, és tevékenysége általában érdek nélküli. Ezen kívül a hackert jelentősen megkülönbözteti a free ridertől, hogy átlátja a rendszer működését. A hivatalos program szerinti következő előadást Kresalek Dávid és Németh Viktor interpretálásában hallgattuk. Mondandójukat egy méltán elhíresült nagyszabású médiahack bemutatásával kezdték, mely szerint "a szőke nők 2202-re kihalnak, az utolsó közülük Finnországban fog megszületni". A kitalálóknak sikerült elérniük, hogy az információt a WHO neve alatt hozzák le. Az ilyen fajta hacking akkor igazán sikeres, ha a nagy médiumok is beszámolnak róla: jelen esetben a New York Times-ban is megjelent a hír. Az előadó páros szintén megpróbálkozott a médiahack definíciójának megadásával. Szerintük egyszerűen álhír, vagy hamis információ; ám nem szabad megfelejtkezni arról, hogy a ?media hacking?-nek több fajtája ismeretes. Az önhack a saját személyes népszerűséget teszi a hack céljává ? ennek példája lehet Gabriel Garcia Marquez "búcsúlevele", melyet valójában Johnny Welch, mexikói hasbeszélő írt. A gerillamarketing egy termék népszerűsítésére, vagy eladásának növelésére irányul. Ilyen gerillamarketinget folytattak a Quake2001 nevű számítógépes játék kitalálói, amikor kampányukban bizonyos összeggel támogattak egyes temetéseket, ha a család hajlandó volt a sírkőre vésetni a játék logóját. Kresalek Dávid és Németh Viktor ezenkívül megkülönböztettek még hedonista médiahacket, mely csupán a kitaláló saját örömére születik ? ilyen többek között az internetes hírességek egyik nagy alakja, Pazaurek Dezső tamagocsi-temetője, valamint Duna feletti kötélhúzó-versenye is. Ezután az előadás a tudatos médiahackről folyt, melynek ismérve bizonyos jelek hátrahagyása, hogy fény derüljön a hacking tényére. Ennek célja, hogy felhívja a figyelmet a média működési hibáira, hiányosságaira; így válhat talán a civil kritika eszközévé. A kora délutáni órák egyik előadását Dezső András, több hazai médiahack megalkotója és véghezvivője tartotta Hogyan hekkeljük a médiát? címmel. Dezső András ? aki nem mellesleg a hvg.hu újságírója ? nevéhez köthetők a lakodalmas rock dalszövegíró tanfolyam (http://rocktanfolyam.uw.hu), a Gyógyító Web Gömb (http://webgyogyito.uw.hu), valamint a magyar törzs felfedezése Kongóban. Az alkotó szerint a médiahack célja főként a szórakoztatás, emellett némi tanulsággal is bír. Többek között az ő munkája bizonyította, hogy a magyar sajtó nem ellenőrzi azokat az információkat, amelyekhez hozzáfér. A nap utolsó előadását K. Horváth Zsolt tartotta az ?egyetemhekk? témakörében Az egyetemről, mint közegről címmel. Az elhangzottak felhívták a figyelmet, hogy ?beköszöntött a tömegegyetem korszaka?. Mivel a belső szabályzat, és az egyetemi mindennapok struktúrája is állandóan változik, így ebben a közegben a túléléshez szinte elengedhetetlen a hackelés. Bár az ?önszerveződött tömeg? hatalom, mégis az egyetemisták peremhelyzetbe kényszerülnek abban az intézményben, amely tulajdonképpen legitimitását tőlük nyeri: ez az a helyzet amelyből az egyetemi hacking fakad. A konferencia első napját egy közel sem klasszikus kerekasztal-beszélgetés zárta letöltő- és fájlcserélő internetes oldalak üzemeltetői, kódtörők és Gyenge Anikó (szerzői jogokkal foglalkozó jogász), valamint Bodó Balázs (BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék egyetemi tanársegédje, a Tilos Rádió műsorvezetője ill. kurátora) virtuális részvételével. A konferencia második napján reggel 10 órától egészen késő estig várták különböző változatos programok, előadások az érdeklődőket. Az előadások sorát Galántai György, az Artpool Művészetkutató Központot alapítója kezdte meg Hogyan fedezzük fel a bennünk rejlő hackert? címmel. Ebben az előadásban a hack és a vallás összehasonlításán keresztül érthettük meg a hacking egy újabb aspektusát. Galántai György szerint minden vallásban megvan az az elhivatottság, ami a hackerségben is. Ő ezt egyfajta kulturális bűnözésnek láttatta, egyfajta avantgardista megnyilvánulásnak. A folytatásban Gagyi Ágnes (Magyar Kétfarkú Kutyapárt) beszélt a tömegkommunikációról és a plakátok tehetetlenségéről. Az előadásban szó esett a street art szerepéről, mely az ő megfogalmazásában csupán válasz a városiakat elöntő reklámáradatra, üzleti haszon nélkül. Bár eredetileg élesen külön lehetett választani a gerillamarketinget és a street art-ot, ma a helyzet már koránt sem egyértelmű. Ezután a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 2006-os tevékenységét ismerhettük meg, melyben az országgyűlési választásokat akarták kifigurázni: egyszerre utcai társadalomkritika, valamint intézménykritika kívánt lenni. Ennek érdekessége, hogy valakik megcsinálták az Egyfarkú Kutyapártot, mely az MKKP lejárató-kampányát parodizálta. A Hírérték és anyagi érték címen hirdetett beszélgetésben az eseményhekkelésről folyt a diskurzus, vagy még inkább vita. A résztvevők a különböző irányultságú médiumok figurái voltak: Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Kiss Ádám, a hirszerzo.hu munkatársa, Bodoky Tamás, az index.hu főmunkatársa és a Médiakutató szerkesztője, Balogh Ákos Gergely, az UFI szerkesztője, Földvári Anna, Rongyosbál-utcabál szervező, valamint Vida Viktor, a vedegylet.hu és az indy.media.hu szerkesztője, valamint a Tilos Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Ezután délután 4-kor a hagyományos előadásokat Kotun Viktor ?Lajosbácsi?, Gagyi Ágnes és Maxigas zárta házfoglalással kapcsolatos tevékenységek prezentációjával. Az előadás problémafelvetése a foglaltházak kiváltotta hihetetlen médiavisszhang valamint a fenntarthatóság korlátozottsága közötti ellentét volt. A Médiahekk 2007 konferencia második napjának további programjai ezt követően a Sirály Alternatív Kulturális Centrumban folytatódtak, ahol este nyolc óra után dokumentumfilmet vetítettek le a Centrum Csoport 2005. októberi akciójáról: a Kazinczy utca 41. szám alatti ház elfoglalását körüljárva. Később beszélgetés és felszabadult vita következett a korábbi előadókkal. Az estét az Orkestra Bohemica koncertje zárta. A médiahekk záró eseménye a 12-én, szombaton tartott úgynevezett Hackerpiknik volt Városligetben, a Petőfi Csarnok mögött. Az előadók, aktivisták és szakemberek, valamint a korábbi közönség együttesen vettek részt a fél napos pikniken. Karaba Tünde
Vissza
