Van élet a koncerteken túl (2009-08-17)
Ha az embernek sikerül szabadságát kihasználva már kora délután kijutnia a Szigetre, vagy ha ottlakóként az előző nap estéje a sörbenfürdés-koncertenugrálás-ugrálástóltaccskidobás háromszögben telt el, jól jön a rehab: az esti élethez képest egészen új, a koncerteken túli dimenzió tárulhat fel a látogató előtt.
Nézz oda! – szól oda, én meg magamban: no de hova? A bazi nagy bölcsőben három holtrészeg német által őrült tempóval ringatott szerencsétlenre? A csábító illatú kenyérlángosra? Vagy valaki ismét csak ingyenkólát osztogat a megfáradt látogatónak? – A fiút! – mondja, s én: kösz, de hát a punkot, a rockert, a félmeztelent, az olaszt, a spanyolt, a „Nézd ezt a hülyét mellettem”-pólósat, vagy… – A rózsaszínt! – no jó, de még mindig kétesélyes, mert ott van ugye az a srác abban az érdekes rózsaszín pólóban, meg hát a megfejtés, mint kiderül, csúcsos nagy rózsaszín frizurában, s nem is fiú, hanem leány. Bárhová néz az ember a Szigeten, valami különös, csodabogár-gyanús, nevettető, részegítő, vagy épp érdekes dolog ötlik a szemébe. A látogatók száma kvázi végtelen (ha igaz, idén is megdőlt a nézőcsúcs), s ezt igyekeznek is meglovagolni az átlagember fejében gyanús sikkasztógépként vagy gonosz megbüntetősbácsikként élő közületek a Rendőrségtől a Vám- és Pénzügyőrségig, hogy a milliom multiról, kis- és nagyvállalkozásról ne is szóljunk. Mindez persze nem véletlen: aligha van jobb lehetőség ilyen rövid idő alatt ilyen iszonyatos számú emberrel megismertetni magát az adott cég emberének, s nincs jobb és költséghatékonyabb imázsépítés a fejekben rosszfiúkként élőknek, mint a Sziget. Akár a Magyar Nemzeti Bank egész évben nyitva tartó ingyenes Látogatóközpontjában járnánk: interaktív programok, játékok, ajándékok özöne szakad a nyakunkba, ha a fröccsözés/sörözés/rövidezés előtt hagyjuk magunkat egy délután az orrunk által vezettetni.
Első utunk vezethet például a Hungarikum faluba, ahol idén a lakodalom a fő téma: a menyasszonynak csodásra fonják a haját, a vőlegény meg degeszre eheti magát saját készítésű mézeskaláccsal, hogy aztán a nászmenet egy hosszú lépéssel (vagy épp egy hosszúlépéssel – rengeteg a fröccsös a környéken) a házasságkötő sátornál teremjen, s miután kivárta a sorát a félrészeg angol turisták után, a másik mancsára húzhatja a kiválasztott kismackós gyűrűt, és megkaphatja a maga rózsaszín/narancssárga tanúsítványát is minderről. (Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy ha én odavinném a szomszéd Frici bácsi elkóborolt hosszúszőrű macskáját, hogy vele szeretném összekötni az életem, vajon rábólintanának-é az illetékes szervek. Erős a gyanúm, hogy nem lenne akadály…) A friss házasok aztán fölvéshetik monogramjukat a berlini fal lebontásnak 20. évfordulójára emlékezve állított graffitifalra, az Arcadom-falra (nagyvárosi romantika, ugyebár), majd a nászéjszakára készülődve beugorhatnak aSzülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság sátrába, ahol egy kérdőív kitöltéséért kapott óvszerrel máris ultra biztonságban érezhetik magukat. A józan és megfontolt fiúk-lányok komoly házasemberré avanzsálva (sokadszor is) elhatározhatják, hogy idén aztán már véget vetnek egyetemi tanulmányaiknak – e célból jól jöhet, hogy a Szabó Ervin Könyvtár Sziget-kirendeltségében regisztrálók kedvezménnyel iratkozhatnak be a FéSZEKbe, meg a Bookline-nál is összeszedhetnek némi extra bónt, hogy a záróvizsgákat követő nagy tankönyv-kiárusítást megelőzően még kedvezményesen szerezzék be a végzéshez szükséges köteteket.
Mivel az új életben spórolni kell, kihasználhatjuk, hogy jó alkalom adódik, ruházkodási és tisztálkodási költségeink csökkentésére: ehhez elegendő nyilvánosan zuhanyoznunk az Axe egyik főút mentén fölállított standjánál, s máris egy törölközővel, egy rövidnackóval és némi tusfürdővel lehetünk gazdagabbak. Felsőruházatunk cizellálásához elég, ha ellátogatunk a Vám- és Pénzügyőrség sátrába, ahol egy rövid teszt, egy puzzle meg egy vámosruházat-összepárosító játék abszolválása után szert tehetünk a megfelelő méretű, stílszerűen zárjegyes mintázatú pólóra, melynek hátuljára némi leleménnyel tetszetős ábrát is préselhetünk, ha továbbgördülünk a Múzeum Negyedbe, és beállunk a Szépművészeti Múzeum sátra előtt álló sorba. Ha a nagy rohanásban megszomjaztunk, de még tartogatjuk zsebünk tartalmát a közelgő esti alkoholizálásra, taplóvá vált nyelvünk megnedvesíthetjük a Fővárosi Vízművek vízközpontjában, ahol, ha a szürcsölés közben váratlanul ránk támadó néni furfangos kérdésére megfelelünk (hogy csinálhatunk két mozdulattal az egymás melletti négy teli és négy üres pohárból váltott sort), még egy strandlabdát is magunkénak tudhatunk (utóbbiból egyébként egész kollekciót gyűjthet be az ember, ha megfelelő irányban kóvályog). Ha már túlzónak érezzük a lábunkban feszülő kilométereket, a nagy ugráncozásra tartalékolván lepihenhetünk még a Cökxpón Ambient Sátorkertben, hogy cipő nélkül, andalító zene kíséretében szagolhassuk az Európa számtalan régiójából érkezett, szintén fáradt népek változatos mintájú és szagú zoknijait.
Ilyen körülmények között leplombált karral, kipihenten és élményekkel telicirádázva vághatunk neki az esti koncerteknek, s ha el is gondolkozunk a Prodigy jellegtelen hakniprodulciója közben, vajon hogyan alakulhatott a Haladás debreceni vendégjátéka, megetettük-e az aranyhalat és van-e otthon tej a reggeli kávéhoz, kijelenthetjük: nem kell ahhoz dárenbézre dudorogni, hogy jól érezze magát az ember a Szigeten.
Zelei Dávid
ELTE Online
