Három órás Tankcsapda őrület (2009-08-13)
Már Sziget -1. napján kígyózó sorokkal találkozhattunk a filatorigáti HÉV-megállótól a bejáratig. Keskeny, kordonnal elkerített járdaszakaszt biztosítottak a rendezők a bejutásra. A tankcspadás napon ez az útvonal igencsak kevésnek bizonyult. Ötpercenként százak és százak szálltak le a szentendrei HÉV-ről, és legalább ugyanennyien érkeztek autóval, busszal vagy gyalog.
A Sziget Fesztivál honlapja szerint a koncertre 50.000 látogató volt kíváncsi. Hallatták is a hangjukat rendesen a szuperkoncerten. A legkülönfélébb emberek buliztak az ismert csapdás dalokra. Hosszú hajú rockerek, csapdás fiatalok, raszta raggie-sek, napközben managerként dolgozó negyvenes fazonok, édesanyák és édesapák, valamint egészen kicsi gyerekeik (5-6 évestől a kiskamaszokig mindenki elhozta a zenére fogékony gyermekét). Nem meglepetés, hogy a koncerten ELTE-s oktatóval is találkozhattuk: igaz, nem acélbetétes bakancsban és Tankcsapda pólóban pogózott, hanem szolidan az utolsó sorból hallgatta a klassz muzsikát.
Rengeteg magyart láttam együtt énekelni, a jól ismert 10-15 évvel ezelőtti dalokat, és az újabb MR2-t játszott slágereket is. Az egész tömeg valahogy közösséggé vált hirtelen: magyarok, franciák, hollandok, fiatalok és középkorúak, mindenki. A külföldiek legalább annyira élvezték az általuk valószínűleg sohasem hallott muzsikát, akárcsak mi, akik az általános iskolás sulibulik óta énekeljük a Mennyország Tourist-ot.
Az első sorokban a rockkoncertek elmaradhatatlan pogózós, félmeztelen közönsége feszített. Kattogtak is rendesen a hivatalos fotósok gépei, számtalan groteszk arc kerülhetett lencsevégre az autentikus táncikálás közben. A nézőtér közepétől inkább a békésebb tankcsapdások álldogáltak: bár ugyanúgy üvöltötték a szövegeket, mint előrébb lévő társaik, mégis inkább a békés koncertezést választották. Egészen hátul, a nagyszínpadtól jóval messzebb pedig kis piknikezésekre hajazó csoportokat láthattuk. Pokrócon végigfekve, boroskólát vagy fröccsöt kortyolgatva (szigorúan otthonról hozott árúból) élvezték a rockmuzsikát.A nagyszínpad környezetében lévő valamennyi kisebb rendezvénysátor teraszát és erkélyét is ellepték a kíváncsi koncertezők. Ilyen távol a színpadtól is ugyanúgy a Tankcsapdára buliztak kicsik és nagyok.
Bár jómagam kicsit skeptikusan érkeztem az ún. jubileumi szuperkoncertre, hiszen nem vagyok az a kifejezett Tankcsapda rajongó, mégis egy nagyon jó élménnyel térhettem haza. Lukács Laciék fantasztikus show-t adtak, melyet egyáltalán nem tettek viccessé a tüzes látványelemek, a kisebbfajta tűzijátékok, és az olykor igencsak erotikus vizuálok. Más helyszínen, más koncerten talán mókás lett volna mindez egyszerre, de itt csak járt az ember fejében: "Ez igen, a srácok megadják a módját az ünneplésnek".
Karaba Tünde
ELTE Online
/bn_pentek_127.jpg)
