Az Életművésznő (2009-04-27)
A XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Ljudmila Ulickaja, az Életművésznők, a Szonyecska, a Médea és gyermekei, a Daniel Stein, tolmács és még sorolhatnám, mely fantasztikus könyvek szerzője.Az írónővel a fesztivál nyitónapján Goretity József irodalomtörténész beszélgetett.
Nagyon vártam a találkozást Ljudmila Ulickajával. A nagy napon, 2009. április 23-án jegyzetfüzetemet gyűrögetve indultam el, hogy végre megismerhessem kedvenc orosz szerzőmet. A beszélgetés úgy zajlott, ahogy elképzeltem, az írónő kedvesen válaszolt a feltett kérdésekre. Csak egy „baj” volt, nem az enyémekre.
Ljudmila Ulickajáról az interjú során megtudtuk, hogy végzettségét tekintve genetikus. Eredeti szakmáját kényszerűségből hagyta el, szamizdatirodalom terjesztése miatt elbocsátották a munkahelyéről. Elvették az írógépét, a laboratóriumot pedig, ahol dolgozott, bezárták. „Az élet hozta úgy, hogy író lettem” – mondta.
Sokáig viszont nem is érezte magát igazi írónak, bevallása szerint csak próbálkozott és remélte, hogy valami jó fog kisülni belőle. Számára az írás sosem az élet problémái elől való menekülést, hanem ellenkezőleg, a problémába való elmélyülést jelentette. Az írói szakmáról úgy nyilatkozott, hogy „olyan munka, mint más”.
Könyveiben nagy szerepet játszanak a nők, akik különleges élettörténettel rendelkeznek, de az esetek többségében boldogtalanok. Arról, hogy miért ez a boldogtalanság, így nyilatkozott: „Oroszország a boldogtalan nők országa.” Véleménye szerint az orosz nők boldogtalansága egyrészt abból fakad, hogy érzéseiket elfojtják, másrészt Oroszországban állandó lövöldözések zajlanak és 900 ezer fogva tartott férfi van, ami miatt 900 ezer nő magányos.
Az írónőt gyakran hasonlítják az orosz klasszikusokhoz. Egy francia újságíró a cikkében azt írta, hogy Ulickaja Csehov szoknyában. Számára ezek az összehasonlítások nehézséget okoznak, hiszen ezáltal nagyobb felelősség nehezedik a vállára.
Elbeszéléseket szeret írni. A regényírást kifejezetten nehéz műfajnak találja. Kevés forrása van, ezért teljesen kiaknázza magát, így a könyv befejezésekor teljesen kiüresedik és úgy érzi, egy újabb mű kész öngyilkosság lenne. Ennek ellenére sorra jelennek meg regényei, melyekre az jellemző, hogy részekre, történetekre bomlanak, melyekben plasztikusan ábrázolja szereplőit. Mikor erről kérdezte Goretity József, Ulickaja nevetve így válaszolt: „Elismerem, hogy nem tudok regényt írni.”
Ljudmila Ulickaja igazi Életművésznő. Elhagyta eredeti pályáját, otthagyott több férjet, írónak állt, de emellett társadalmi munkát végez. Mondhatnám úgy, hogy az újrakezdés asszonya. Bár sosem tanult írni, regényei világszerte sikert aratnak és idén ő kapta meg a Budapesti Nagydíjat.
Antal Klaudia
ELTE Online
/bn_123_csutortok.jpg)
