Kortárs segítők segítenek (2009-09-17)
Minden hétfőn este hat órakor közel harminc fiatal ül le körben egymás mellé a jogi kar egyik eldugott gyakorlójában, jogász-, szociológus-, politológus-, szociális munkás- és pszichológus-hallgatók vegyesen. Ugyanúgy ülnek, mint dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgató-helyettese, Babus Endre, a HVG újságírója vagy dr. Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter ült néhány évtizeddel korábban, és céljuk is ugyanaz: segíteni az Élet nevű társasjátékban tetemes hátránnyal induló elítélteknek visszailleszkedni az őket gyanakvással fogadó társadalomba.
Az Országos Bűnmegelőzési Program akciótervét szem előtt tartó Kortárssegítő Program - nevéből is adódóan -, azt tűzte ki célul maga elé, hogy egyetemisták bevonásával segítő kezet nyújtson a diákokkal majdhogynem egykorú elítélteknek abban, hogy szabadulásuk után tisztességes állampolgárként élhessenek és dolgozhassanak, és ne kerüljenek vissza a bűnelkövetői kényszerpályára. A fakultatív előadás formájában megszervezett programban bárki részt vehet, kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül, aki elég eltökélt ahhoz, hogy a két félév alatt elsajátítsa a fiatalkorú elítéltekkel való kapcsolattartáshoz, valamint az ő motiváló erejű pártfogásukhoz és utógondozásukhoz szükséges készségeket, ismereteket és módszereket.
A diákok azon túl, hogy látogatást tesznek az Aszódi Javítóintézetben, a Fiatalkorúak tököli Büntetés-végrehajtási Intézetében és a Budapesti Fegyház- és Börtönben, részt vesznek egy környezettanulmány elkészítésében, elkísérik a családsegítő központok munkatársait családlátogatásra, vagy az Igazságügyi Hivatal dolgozóit interjúkra. Az első félévben megismerkednek a büntetés-végrehajtás szervezetével és működésével, a magyar szociális ellátórendszer alrendszereivel és az általuk nyújtott lehetőségekkel, elsajátítják az interjúkészítés technikáját, és megismerik a kriminológia és a pszichológia azon alapelemeit, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a második félévben végzett, nagy felelősséggel járó pártfogói munkához. A félév végén egy három napos tréning keretében szituációs gyakorlatokkal, önismeret-növelő és csapatépítő programmal zárják le a felkészülést, amelynek eredményeképpen kialakulnak a párok. Azok a – célzatosan lehetőleg eltérő szakmájú felekből álló – párok, amelyek tavasztól pártfogásukba vesnek egy-egy szabadulás előtt álló fiatalkorú elítéltet és közösen megpróbálnak neki segítséget nyújtani a társadalomba való zökkenőmentes visszailleszkedéshez.
A második félévben a párok több látogatást tesznek újdonsült védencüknél, rendszeresen elbeszélgetnek vele, mintegy átvezető kapocsként szolgálnak a javítóintézet zárt világa és a megpróbáltatásokkal fenyegető külvilág között. Segítséget nyújtanak a munkakeresésben, szociális támogatás vagy lehetséges lakhely felkutatásában, s mindeközben észrevétlenül fejlesztik az elítélt szociális- és kommunikációs készségeit is, amely talán a leglényegesebb momentum, hiszen az emberi kapcsolatteremtésre való képesség és alkalmazkodás a re-szocializáció alapvető feltétele. A folyamat, valamint a félév végén pedig – ha minden jól megy – a szabaduló fiatalkorú bíztató jövőképpel, hasznos információkkal és értékes emberi kapcsolatokkal felvértezve léphet ki a javítóintézet kapuján.
A gyakorlat mellett a Programban természetesen elméleti-tudományos munka is folyik. A diákok élményeiket, benyomásaikat folyamatosan dokumentálják, beszámolót készítenek az intézménylátogatásokról és naplót vezetnek az elítéltekkel folytatott beszélgetések során szerzett tapasztalatokról is. A dr. Kerezsi Klára és Gosztonyi Géza, valamint dr. Horváth Sarolta és dr. Both Emőke által vezetett csoport-megbeszéléseken a résztvevők közösen feldolgozzák az eseteket és elemzik a felmerülő problémákat. Megismerik egymás munkáját és kommentálják, segítik, fejlesztik azt. Az egyre népszerűbb, visszatérő hallgatókkal is büszkélkedő kurzust ez az interaktív és konstruktív szemlélet, a bizalmas és bensőséges légkör valamint a valóságos élettapasztalatok megszerzésére irányuló gyakorlat emeli ki az átlagos jogi kari képzések közül.
A két félév végére mindenki gazdagabbá válik: az elítéltek önzetlen segítséget kapnak, amely egyrészt természetesen praktikus haszonnal is jár, másrészt azonban felvillantja előttük egy megfontolt és perspektívát rejtő életút lehetőségét, amely követendő példaként is szolgálhat a hosszú távú tervekkel többnyire nem rendelkező fiatalkorúak számára. A hallgatók nemcsak a tőlük különböző társadalmi rétegek életébe, emberi sorsokba nyernek bepillantást, hanem önmagukat is jobban megismerhetik. A különböző szakmák képviselői megtanulnak a másik szemével látni, amely látásmód később kiemelheti őket a csupán tankönyveken nevelkedett, tényleges élettapasztalatot nélkülöző kollégák közül. A pártfogók segítséget kapnak néhány lelkes fiatal személyében, akik esetleg később, a Programban szerzett élmények hatására, szintén a szociális szférát választják. A Kortárssegítő Programban tehát mindenki sokat kap szakmailag - és emberileg is. És ez az igazi hab a tortán.
Bérces Krisztina
ELTE Online
