Elte Online hírportál

Ne legyen kötelező nyelvvizsgával rendelkezni egy magyar diplomához. – szeretné a Magyar Szülők Országos Egyesülete (MSZOE), sőt mi több, tagjai egyenesen diszkriminációnak és etikátlanságnak tartják, hogy gyerekeiknek nyelvvizsga hiányában nem adják ki a diplomát.

A www.mszoe.hu honlapon, a Magyar Szülők Országos Egyesületének szakképzési honlapján az alábbiakat olvashatjuk: „A diszkrimináció megszűntetése érdekében javasoljuk, hogy minden olyan fiatalnak, aki nyelvvizsgapapír hiánya miatt eddig nem kapta meg a végzettségét igazoló oklevelét, azt sűrű bocsánatkérés mellett azonnal küldjék el lakcímére, vagy tartózkodási helyére.” Sajnos általában azok a diákok, akik nem tudják felmutatni a „nyelvvizsgapapírt”, nyelvtudást sem tudnak felmutatni, ami nagyobb probléma egy papír hiányánál. Már tizenhárom éve, a felsőoktatási törvény 1996-os módosítása óta feltétele a diplomázásnak az idegennyelv-ismeret megszerzésének igazolása, ez alól akkor van csak kibúvó, ha a diák elmúlt 40 éves, ugyanis e kor fölött nem szükséges a nyelvvizsga.

Az MSZOE-vel ellentétben sok ezer diáktársammal együtt úgy gondolom, hogy felvételizésekor minden leendő hallgató megfelelő tájékoztatást kap a diploma megszerzésének feltételeiről. Ezek között szerepel a nyelvvizsga teljesítése is – egyes főiskolákon, egyetemeken, szakokon más-más kritériumnak kell megfelelni, van ahol egy nyelvvizsga kell, van ahol kettő, és van ahol szakmai idegennyelv-ismeret is szükségeltetik. Bizonyos szakképesítéseknek igenis elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás, amit sajnos kevés módszerrel lehet olyan tömegképzés esetén, mint a felsőoktatás, ellenőrzés alatt tartani – erre megoldás a nyelvvizsga dokumentum bemutatása.

Az MSZOE a következőkkel indokolja a nyelvvizsga megszerzésének szükségtelenségét: nem mindenkinek van érzéke a nyelvekhez, és ha van is, akkor is pénzbe kerül a nyelvvizsgázás. Ez valóban igaz, de maga a felsőoktatás is pénzbe kerül, ahogy manapság minden. Nem mindenki engedheti meg magának megfelelő anyagi háttér hiányában, hogy felsőoktatási intézmény hallgatója legyen, még akkor sem, ha állami finanszírozásban részesül. Sokak dolgoznak a főiskola és egyetem mellett, de tegyük hozzá, hogy mindez egyéni döntés. Ugyanis 18 éves korig tart a tankötelezettség, aki felsőoktatási intézménybe jelentkezik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy abszolutórium, szakdolgozat, államvizsga és nyelvvizsga szükségeltetik hőn áhított oklevelének megszerzéséhez. Mellesleg a közoktatásban a Nemzeti Alaptanterv (NAT) szerint az általános iskola 4. osztályától 8. osztályáig, a középiskolában pedig végig kötelező az idegennyelv-oktatás, mint ahogy a nyelvi érettségi is. Ezek szerint kilenc évig oktatják heti több óraszámban ingyenesen gyerekeinket legalább egy idegen nyelvre. Sajnos azt valóban nem engedheti meg magának mindenki, hogy több hónapos külföldön tartózkodással, vagy hazai intenzív nyelvi kurzusokkal sajátítson el egy-egy idegen nyelvet, de minden diáknak lehetősége van legalább kilenc évig ingyen nyelvoktatásban részesülni. Magyarországon a kötelező kilencéves nyelvtanulás során minimum 984 nyelvórán vesznek részt a középiskolát végzett diákok. (forrás) Ennél csak két EU-tagállam fordít több órát nyelvtanulásra: Németországban nyolc év alatt 1127 órát, Belgiumban kilenc év alatt 1092 (német)órát fordítanak az idegennyelv-tudás fejlesztésére. A többi ország ennél lényegesen kevesebbet szán az idegennyelv-oktatásra, például Dániában, Finnországban és Svédországban csaknem feleennyi ingyenes nyelvórában részesülnek a diákok. (forrás) Persze a magyarországi idegennyelv-oktatás hatékonysága ezek alapján megkérdőjelezhető, de ez már nem a fent említett probléma szoros hatásköre, ezt a problémát nem azzal lehet orvosolni, hogy eltöröljük a kötelező nyelvvizsgát, sőt. Az eredmények tükrében éppen szigorítani, nem pedig folyamatosan könnyíteni kellene az érettségi és egyéb tanulmányi követelményeken. (forrás) Visszatérve a felsőoktatáshoz: a szülők szervezetének állításaival ellentétben a legtöbb felsőoktatási intézmény szervez államilag finanszírozott képzésben ingyenes vagy kedvezményes tanfolyamokat azoknak, akik nem rendelkeznek nyelvvizsgával, hiszen az államtól a normatív támogatás részeként pénzt kapnak hallgatóik nyelvoktatására. Az, hogy a diákok ezt kihasználják-e, vagy sem, már saját felelősségük, de az is igaz, hogy ezekre a kurzusokra gyakran nehéz bekerülni, ez utóbbi viszont felsőoktatási intézménytől függő tényező. És tegyük hozzá: a nyelvtudás fejlesztése elsődlegesen nem a felsőoktatás, hanem a közoktatás feladata.

Aki tanulmányai során, tehát a köz- és felsőoktatás alatt, azaz minimum tizenkét év alatt nem volt képes eljutni egy nyelvből sem arra a szintre, hogy nyelvvizsgát tegyen, az kénytelen lesz külső segítséghez fordulni, már ha diplomát szeretne. Hiába állítja az MSZOE, hogy gyerekeik „3-6 éven keresztül, rendkívüli szellem és fizikai erőfeszítéssel, anyagi és erkölcsi áldozatok” által megszerzett diplomáját jogtalanul nem adják ki az intézmények. Ezt a rendkívüli „áldozatsokaságot”, ismét hangsúlyozom, nem kötelező vállalni. Azt pedig már ki sem számolom, hogy ha (kilencéves kötelező nyelvoktatás után) a 3-6 év „rendkívüli erőfeszítés” során minden héten csak egy órát arra szánna a diák, hogy idegennyelv-tudását bővítse akár csak önképző módon, mi mindenre juthatna…

A nyelvekre szükség van a boldoguláshoz, főképp értelmiségiként: ha a mindennapi kommunikációnkban nem is, de a szakterületünknek, foglalkozásunknak megfelelő diszciplína külföldi eredményeinek megismeréshez mindenképp. Sajnos Magyarországon továbbra is az a helyzet, hogy tízből hét ember nem beszél semmilyen idegen nyelven még alapszinten sem. De ma már egyre több gondot fordít az idegennyelv-tanulásra az Oktatási Minisztérium, egyre több óvodában is találunk nyelvoktatást, és az általános iskola első három évében is egyre több helyen van lehetőség ingyenes nyelvtanulásra. 2010-től, tehát jövő szeptembertől kötelező lesz a legelterjedtebb idegen nyelv, az angol oktatása minden magyar középiskolában. – ezt 2006-ban jelentette be az oktatási és kulturális miniszter Hiller István.

A tavaly felvételizőkről készült statisztikák mindezek ellenére nem olyan siralmasak, mint azt a fenti követelések alapján gondolnánk: a hazai felvételizők több mint fele már felsőoktatási tanulmányai megkezdése előtt rendelkezett legalább egy nyelvvizsgával. Egyébként az emelt szintű érettségi 60-100 százalékos teljesítése középfokú C típusú államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül. 1990 óta van lehetőség a felvételikor nyelvvizsgával többletpontokra szert tenni, az MSZOE ezt is szeretné megszüntetni, de a szaktárca elutasította (forrás), ahogy a diplomák és oklevelek kiadásához szükséges nyelvvizsga eltörlésének ötletét is. Szerencsére.

Nézzük meg a statisztikákat, így is eléggé hátul állunk az uniós országok között mind idegennyelv-tudásban, mind egyéb tanulmányi eredményekben. Ezt csak megerősíti a 2000 óta már háromszor megszervezett nemzetközi PISA-mérés (Programme for International Student Assessment), amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak tizenöt éves diákjai matematikai, természettudományi és szövegértéssel kapcsolatos feladatokból töltenek ki (forrás). Hasonlóak a hazai kompetenciamérések, amelyek 2001 óta kerülnek megrendezésre, e felmérésben minden évben a hatodik, a nyolcadik és a tizedik évfolyam vesz részt. A tavalyi felmérés erősíti a romló tendenciát: az elmúlt évekhez képest a matematikai és a szövegértési készség is gyengült mindhárom korosztályban. A magyarországi diákok eredménye a PISA-mérésben részt vevő OECD-országokkal összehasonlítva a nemzetközi átlag alatt van mind szövegértésből, mind matematikából, mind természettudományokból. (Részletes elemzések itt találhatók a 2006-os mérésről.)

Ha ilyen szinten teljesítenek a magyar diákok matematikából, szövegértésből, természettudományokból, és tízből hét magyar beszél csak idegen nyelvet, vajon jutnánk-e úgy előrébb, ha egyre csökkentenénk a követelményeket és a színvonalat?

 

Pataky Adrienn

ELTE Online