Színváltások - Egyetemi Színpadok Szemléje
(2010-11-15)
„Az egyetemista korosztály még nem érez korlátokat, ezért különleges dolgokat tud létrehozni. És ezeket támogatni kell!” – mondta köszöntőjében Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora az Egyetemi Színpadok Szemléjének november 13-ai megnyitóján.
A fesztivált immáron hatodik alkalommal rendezik meg, ezúttal az egyetem 375 éves jubileumi programsorozatának részeként. Az esemény a Színváltások nevet viseli – ezzel is utalva a társulatok sokféleségére és a stílusok változatosságára. Célja, hogy segítse a rendszerváltás után széthullott egyetemi színpadok újjáépítését és összefogását.
A rendezvény már most sikeresnek mondható, hiszen az előadások teltházzal folynak. A megnyitó előtti napig több mint 820 jegyfoglalás érkezett – azért „csak” ennyi, mert több embert nem tudnának elhelyezni az előadóterekben. Ráadásul míg az első alkalommal még csak hat színházi műhely vett részt a szemlén, idén már tizenhat társulat színészeit láthatjuk színpadon az ország különböző pontjaiból, vagyis most először valóban országos a szemle.
A Színváltásokat az esemény ötletgazdája és művészeti vezetője, Formanek Csaba nyitotta meg szombat délután a Király utcai Sirály kávézóban, amely egyébként már a kezdetektől fogva egyik fő helyszíne a rendezvénynek. Ezt követően mondta el rövid beszédét Dr. Mezey Barna, melyben hangsúlyozta: fontos, hogy a még szabadon szárnyalni képes fiatalok teret kapjanak az önmegvalósításhoz, és „ne adják fel az alternatív gondolkodással való kapcsolatot”.
A megnyitót követő előadások sorozatát az ELTE Egyetemi Színpad egyik társulata, a Radikális Szabadidő Színház színészei kezdték meg közös alkotásukkal, az Oberon világaival – melyet Formanek rendezett. Az előadás, mely Shakespeare Szentivánéji álom című darabja nyomán jött létre, tizedik alkalommal volt látható a Tűzraktér színháztermében.
„A csoportunk munkájában és az előadásában is megjelenik az, hogy „radikális”. A kutató, kísérletező, improvizatív jellegű munka a jellemző ránk, éppen ezért volt hosszú idő, míg az előadás elkészült.” – mesélt a darabról Formanek Csaba az előadás előtti este, mikor arról kérdeztem, mire számítsak a másnapi előadáson. – „Sok tréninget tartottunk, feladatokat adtam a színészeknek egy-egy jelenetre vonatkozólag, illetve megnéztük, hogy az eredeti anyag, a téma milyen módon inspirálja őket. Amit ők mutattak, az egy inspiráció volt nekem, és fordítva.”
Az Oberon világait tehát nem csupán megírták, aztán eljátsszák. A színpadon a történet mellett minden egyes színész hosszú időn át tartó kísérletezése, saját határainak feszegetése, és a szerep megragadásának folyamata is látható és érezhető.
A darab többnyire követi a shakespeare-i mese történetét, annak szereplőivel dolgozik, és megtartja központi témájának a szerelmet, a szerelmi változásokat és csatározásokat.
Ugyanakkor nem fél letérni az útról, és szabadon asszociálni. A rendező szavait idézve: „Shakespeare-t nem akarjuk kihagyni a buliból, olyan, mintha társulati tag lenne.”
A nézőtérre körülbelül negyven embernyi széket tudtak bezsúfolni a szervezők, volt, aki még úgyis jegyet váltott, hogy a kevés hely miatt csak állva tudta végignézni a darabot. A közel két órás darab alatt végül egy őszinte és szimpatikus színházzal ismerkedtem meg, mely csekély lehetőségei ellenére kreatív eszköztárral és magas színvonalon dolgozik. A színészek olyan „közeliek” voltak, a hangulat olyan bensőséges volt, hogy szinte a nézők is bevonva érezték magukat a színpadon zajló látomásokba.
Az előadások sorozata kedd estig tart, aznap láthatjuk az ELTE Egyetemi Színpadának két további képviselőjét, a Proscenion Drámaszínpadot és a Látványműveket. A ráadás napon, szerda délután színészversenyt, este kilenc órától pedig csendes-ülős visszaemlékezést tartanak a szervezők zárásképpen a Sirályban. Az Oberon világai legközelebb november 28-29-30-án lesz megtekinthető, este nyolc órától a Tűzraktérben.
Szepessy Stefi
ELTE Online
