Botero
(2010-10-18)
„Ecsetemmel úgy alkotok, mintha folyton csak gyümölcsöt festenék.” - vallja Fernando Botero, a híresen kerekded formák festője, akinek első önálló kiállítása nyílik most Magyarországon szeptember 30-án. Hatvan olajfestmény és bronzszobor, csendéletek, sok száz éves portrék parafrázisai, modern latin-amerikai életképek, hercegnő-és matadorportrék láthatók 2011. január 23-ig a Szépművészeti Múzeum első emeletén.
Élete
Botero 1932-ben született. Apja lóháton utazó vándorkereskedő volt Medellínben, ahol a mindennapi élet a piknikezés, bikaviadalok, táncmulatságok, esküvők és temetések kavalkádjából állt. A kis Botero tehát múzeumoktól távol, ebben a kisvárosban nőtt fel tizenkilenc éves koráig, s csak ez a katonai-táncos élet és templombelsők vették körül – latin-amerikai barokkos, aranydíszes festmények, könnyező szentek és a fájdalmas Krisztus freskóinak ikonográfiája nagy hatást tett festészetére. Először a jezsuita rendhez küldték tanulni, de matadori ambíciói miatt torreádor-iskolába iratkozott be. „Festői szakmai elhivatottságom torreádori bukásomnak köszönhető.” – jelentette ki később. A torreádor-iskolát azonnal otthagyta, amikor találkozott élete első, igazi bikájával. Ezután csak rajzolgatott róluk – festményei közt szerepel az Önarckép matadorként című darab. Tizenhat évesen publikálta első illusztrációit az El Colombiano újság mellékletében, melynek honoráriumából beiratkozott a Liceo de Marinilla de Antioquia-ba. Ez volt a kezdet. Ezután Európába, Madridba utazott, a San Fernando Akadémiára. Azóta a Bogotai szépművészeti Egyetem tanára, Párizs büszke lakója.
Tanulmányozta a klasszikus európai mesterek műveit, évekig járta a különböző múzeumokat, hogy az antik görög-latin tradícióból táplálkozva monumentalitásra és időtlenségre törekedjen, az ismert portrékról parafrázisokat készítsen. A jelen kiállítás is ezekkel a hasonmásokkal kezdődik.
„Ha egy másik művész alkotását használjuk modellként […], az olyan, mintha a mű festői erejével mérnénk össze magunkat. Ha a kiválasztott alkotáshoz eredeti esztétikai állásfoglalás mentén közelítünk, akkor az újonnan születő festmény is eredeti műalkotás lesz. Az ilyenformán létrejövő másolatok lehetővé teszik számomra, h meghatározzam az alapelveimet.”
Dedikálás
Fernando Botero a műveit bemutató tárlat megnyitójának másnapján, október 1-jén dedikálta kiállítási katalógusát, képeslap-reprodukcióit a Szépművészeti Múzeum Márványcsarnokában 13-tól 14 óráig.
A tárlat
Az ember szeret összehasonlítgatni. Így van ez a festményekkel is, főleg, ha miniatűr változatban, a festmény alatt láthatjuk az eredetit. Mária Antoinette, Maria-Josefa de Soledad, Rubens és első felesége, Az Arnolfini-házaspár (Van Eyck) és Fornarina (Raffaello) századokon átívelő portréi most két évtized duci Botero-festményeiben jelennek meg. Művei japán, orosz, firenzei, finn, német, izraeli, kolumbiai és egyesül államokbeli köz-és magángyűjteményekből érkeztek országunkba.
De mi ez a testalkati játék? Az általános múzeumi bevezetőkben mindenütt azt olvashatjuk, hogy „alkotásait kerekded és buja formák, jellegzetesen egyszerű figurák jellemzik”, Botero viszont így magyarázza ezt el: „A művészt öntudatlanul is bizonyos típusú formák vonzzák. Ösztönösen is állást foglalunk, de csak később próbáljuk igazolni vagy ésszerűen megmagyarázni azt”.
„Ironikus játék!” – hallom a távolból egy szemlélődő ember szavait. Mások kétkedően sandítanak fel a képekre, és kisétálnak a kiállításról: „Hátha engem is felfedeznek majd…” – legyintenek. Boteroval kapcsolatban nem lehet nem véleményt nyilvánítani.
Az első kövérkés sokk után belépünk az oldalsó épületszárny egyik termébe. A termek sorrendje ugyanis nem teljesen világos, szabadon bóklászhatunk mindenfelé – mindjárt az elsőben alaposan kidolgozott fali kronológia vár, aztán Europé elrablása bronz (2010) és olajfestmény (1998) változatban Giulio Bonasona 1546-os azonos című rézmetszete nyomán. E sorok írója a dedikálás alkalmával éppen ennek képeslap-verzióját íratta alá Boteroval. (Bár az eredeti festmény színei sokkal lágyabbak, s inkább világoskék felé közelítenek, szignóval a képeslap is szép.) Végül egy kellemes kis rövidfilm Botero – született Medellínben szól ars poeticájáról. Az oldalszárny utolsó szobája apró bábszínpadot rejteget, a színes papírbábokkal teletűzdelt Teatro Boterot. Itt a nézelődő fantáziájára van bízva, leáll-e játszani vagy a közeli vitrinben olvasgatja a parafrázis történetét.
Ádám és Éva, Nő a zuhanyzóban olajvásznai a buja meztelenség tipikus példái. Celestina, a feslett nő, a Kártyajátékosok, a Varroda, a Zenészek és a Táncmulatság viszont már elrepítenek minket a Nagyvilágból Dél-Amerikába. Boterot megbabonázta a tömeg, de minket is, mert arcukat figyelve már-már ijesztőek ezek az ördögtáncot járó figurák! Képein picadorok, matadorok, cirkuszi mutatványosok a mulatságok kezdetét és végét, az igazi dél-amerikai bohéméletet mutatják be.
Néhol előbukkan egy falusi tájkép és gyümölcstálas csendélet. Csak úgy, mint Klimt számára, Boteronak is kikapcsolódás volt nem emberarcokat festeni. Az út, A piknik – ez utóbbin egy sötét, mancsszerű kéz nyúl a pokrócon levő finomságokért – a Narancsok, a Csendélet dinnyével bumfordi tájakat, gyümölcsöket rejtenek.
Időnként bronzszobrok szakítják meg a kövérkés képek sorát, melyek nem különböznek kétdimenziós társaiktól. Botero lova (Ló) olyan izomzattal rendelkezik, hogy a bikaformájú Zeusz is megirigyelhetné. Vajon hányféle szignót tudunk megkülönböztetni a képek alsó sarkában? Nincs két egyforma.
Hirtelen meglepetésszerűen változik a téma: színes püspökök, kerekszemű kispapok kerülnek elő, Fürdőszoba a Vatikánban rózsaszín szappannal, később az Alvó bíboros rózsafüzért morzsolgat, utána pedig kilépünk egyenesen a dél-amerikai hétköznapokba: kutyasétáltatás a parkban, de a távolban keselyűk keringenek.
A VIII. terem már Brueghel műveit őrzi. Variációk egy témára: sárga, kék és piros színbomba-csokor búcsúztatja azt, aki végigsétálta Fernando Botero kortárs világát és megalkotta saját elképzelését arról, miért tart elénk a mester görbe tükröt.
Praktikus információk
Nyitva tartás: K-V 10-17.30
páratlan heteken csütörtökön Múzeum+ :18-22
Tel.: +36 (1)469-7100
Jegyárak
Teljes árú: 2.000,- Ft, elővételben: 1.600,- Ft
Kedvezményes: 1.000,- Ft, elővételben: 800,- Ft
Csoportos felnőtt: 1.800,- Ft, elővételben: 1.400,- Ft
Csoportos kedvezményes: 900,- Ft, elővételben: 700,- Ft
Ifjúsági jegy (Minden hónap harmadik szombatján a 26 év alatti személyeknek): 500,- Ft
10%-os kedvezményes: 1.800,- Ft
Létezik kombinált belépőjegy a Nuda Veritas és a Fernando Botero kiállításokra együttesen. További információ a honlapon:
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/latogatoiinfo/belepodijak
Fontos! Az elővételi jegy egyórás időintervallumra szól a kiválasztott napon és órában, időpontját egyszer lehet díjmentesen megváltoztatni.
Mivel ez időszaki a kiállítás, fényképezni sajnos még fotójeggyel sem lehet.
Linkek
Abu Ghraib: http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2007/11/02/AR2007110200652.html
Kőszeghy Anna
ELTE Online
Az idézetek forrása: a kiállítás anyaga.
A kép (Önarckép Velázquezként) forrása: http://www.michaelarnoldart.com/
Vissza



