Alfred Hitchcock ma lenne 110 éves (2009-08-13)
„Stílus az, amikor önmagunkat utánozzuk.” – vallja Hitchcock, a híres filmrendező. Legismertebb filmjei az ötvenes-hatvanas években készültek, például a Hátsó ablak, az Észak-Északnyugat, a Szédülés, a Psycho vagy a Madarak. Hitchcock találta ki a suspense és a red herring technikákat, és gyakran alkalmazta a cameo-megjelenéseket is. Ma lenne 110 éves.
A Golden Globe-díjas filmrendező 1899. augusztus 13-án született Londonban Alfred Joseph Hitchcock néven. Eredetileg mérnöknek tanult: előbb egy mérnöki iroda műszaki rajzolója, majd egy biztosítási cég alkalmazottja volt, s csak ezek után került szakmai kapcsolatba a filmekkel. Az islingtoni Famous Players Company feliratírója lett, majd dolgozott íróként, díszletesként, rendezőasszisztensként és gyártásvezetőként is. Bár már fiatalon is rendezett filmet, azt csak a szűk családi kör láthatta. Első önálló rendezésű mozifilmjével (némafilm) 1925-ben készült el, ez a német-angol koprodukció a The Pleasure Garden, azaz A gyönyörök kertje Oliver Sandys regényéből. Hitchcock az 1927-es A titokzatos lakót tekintette az első olyan filmnek, amelyben megtalálta stílusát. Ebben vezette be a storyboardot, amit az összes többi filmjében is alkalmazott. Üvegpadlót használt, így az alsó lakásból is filmezhette a színész lépéseit.
Nem sokkal később lehetősége nyílt hangosfilm forgatására is, az első az 1929-es Zsarolás című volt. A kezdetek után még csaknem 50 filmet forgatott. Saját maga az 1943-as A gyanú árnyékában című művét tekintette legjobb filmjének, amelyben egy kisvárosban elrejtőzni próbáló gyilkos történetét vitte vászonra.
Egyik legérdekesebb témájú filmje a pszichoanalízisre épülő Elbűvölve (1944) című film, amelynek álomjeleneteit Salvador Dalí tervezte.
1946-os sikere a Forgószél, amelyben Cary Grant és Ingrid Bergman, Hitchcock kedvenc színészei a főszereplők. Gyakran dolgozott együtt Grace Kellyvel is, első közös filmjük az 1954-es Gyilkosság telefonhívásra.
Ma a legismertebb filmjei az ’50-es-’60-as évek alkotásai: a Hátsó ablak (1954), a Szédülés (1958), az Észak-Északnyugat (1959), a Psycho (1960) és a Madarak (1963). A Psycho közismert zuhanyjelenetét egy héten keresztül forgatták 70 különböző kameraállást alkalmazva.
Hitchcock hitvallása az volt, hogy az embernek szüksége van a borzongásra, a félelemre és a felkavaró élményekre, hogy ne tunyuljon el. Rájött, hogy a horrorral ellentétben a thriller az ő műfaja, hiszen az elég őszinte ahhoz, hogy a nézők beleélhessék magukat, és egy film „lehet borzongató, de ne legyen borzasztó”. Filmjei a félelem és a fantázia keverékét ötvözik egy sajátos látásmódú humorral. Témai többnyire bűnügyek (A titokzatos lakó, Őrület, Észak-északnyugat), gyilkosságok (A gyanú árnyékában, Hátsó ablak, Psycho) és bűnös nők (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédület). Egyik legismertebb filmje, a Madarak kissé kilóg a sorból újszerű témájával, az emberekre támadó állatokkal.
Hitchcock egyik feszültségkeltő találmánya a suspense, amely egy drámai fogás a néző figyelmének fenntartására. Ennek során a rendező beavatja a nézőt valamiféle merényletbe, amely a főhőst fenyegeti, de az nem tud róla. A főhős nyugodtsága és a néző jól informáltsága hozza létre a tökéletes feszültséget.
Hitchcock egy másik eszköze a red herring vagy vörös hering technika, amely egy szándékos figyelemelterelő vagy félrevezető mahináció. A rendező elindít egy cselekményszálat, majd váratlanul félbehagyja, és egy lényegtelenebb szállal folytatja a filmet. Ilyet láthatunk a Psychoban is, amikor a híres zuhanyjelenetet hirtelen egy másik cselekményszál, a skizofrén Norman Bates története váltja fel.
Annak ellenére, hogy a nőkről is több filmet forgatott, így nyilatkozott: „Sosem értettem, hogy mit akarnak a nők. Csak annyit értettem, hogy nem engem.” Mégis később 54 évig volt házastársa Alma Lucy Reville (1899-1982), akit 1922-ben ismert meg a Nő a nőhöz forgatásán, majd 1926-ban vett feleségül. Alma forgatókönyvíróként szinte az összes Hitchcock-filmben közreműködött, habár az '50-es évektől már nem szerepel a neve a stáblistákon. Sok filmben szerepelt is, Patricia (1928-) nevű közös lányukkal együtt. A negyvenes évektől Hitchcock maga is feltűnt cameo-szereplőként saját filmjeiben, azaz szerepelt bennük néhány pillanatra például járókelőként, újságok címlapján vagy postásként: http://www.youtube.com/watch?v=OW6Rdiqlg2E
Hitchcock 1939-ben David O. Selznick producer hívására Hollywoodba költözött, 1955-ben az amerikai állampolgárságot is megkapta. Első ottani – véleménye szerint rákényszerített – munkájával az A Manderley-ház asszonya cíművel 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek (de nem a legjobb rendezőnek) járó Oscar-díjat. Hitchcockot ezen kívül még négy film rendezőjeként jelölték Oscarra, de sajnos végül egyiknél sem kapta meg a díjat. Az Amerikai Filmakadémia viszont1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett produceri életműdíjjal tüntette ki, 1980-ban pedig II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte, nem sokkal halála előtt.
A híres rendező, aki milliókat meg tudott félemlíteni, maga is félt valamitől: „Az egyik, amitől a legjobban félek, az az, hogy hülyét csinálok magamból a közönség előtt. Kínos pillanat. Azt hiszem, ez a nyitva felejtett slicc-fóbia. A legnagyobb félelem szerintem a jövő ismerete.”
Pataky Adrienn
ELTE Online
