Gumiklumpa, Balaton – eeelektro maraton (2009-07-20)
Hűvös kezdet, forró befejezés – ez jellemezte az idei Balaton Soundot, noha nem a hangulatot csupán az időjárást illetően. A korán érkezett bérlet tulajdonosok, akik kempingezésre adták a fejüket megtapasztalhatták az esőben való sátorállítás örömeit. De mint említettem a hangulatot nem csapta agyon az idő, hiszen voltak olyan bátor vállalkozó szellemű fesztiválozók, akik bemerészkedtek a hideg esővel megtámogatott Balatonba. Körülbelül délre a kemping területe szinte teljesen megtelt, sátrak nőttek ki a fölből mindenhol, amelyek gyilkos - és nem túlzottan részegbarát akadálypályát eredményezett. Ahogy a letelepedési folyamat befejeződött ,beindult a nyüzsgés az éhes emberek sétányán: a saruölő sárban totyogva számos étel közül választhattunk, ha pénztárcánk bírta az áfaemelés következményeit. Aki nem tudta tartani a tempót a „csak 700 ft egy hotdog” –al és társaival, annak sem kellett kétségbe esnie, hiszen az hozzájárulhatott a közeli vegyeskereskedés felvirágoztatásához, amely csak a fesztiválozók kedvéért a SOUND ideje alatt éjjel-nappali üzemmódba váltott át. Valakinek a csórókon is kell keresnie.
Soundról szóló cikkeket olvasva eltűnődhetünk azon, hogy miért éri ennyi támadás ezt a fesztivált. Sokan úgy látják, hogy nagyobb a füstje mint a lángja, túl drága és nem éri meg, az esti nagy koncerteken 30x a korhatár, mert a kamaszok és huszon x évesek azt sem tudják, hogy eszik –e vagy isszák a fellépőket és sok fiatal csak azért jön el, hogy kedvére költse apuci pénzét, ész nélkül alkoholmámorban úszva vetődjön egyik színpadtól a másikig, hiszen nekik ez nem arról szól , hogy akár intellektuálisan élvezzenek egy Kraftwerk koncertet. Nekik az is elég ha benyomva kedvükre zizeghetnek a parton. Ezek tehát a vádak, amelyeknek nyílván van valóságalapjuk de azt túlzásnak tartom, hogy csak 30 felettiek tombolnának az esti koncerteken. Én nem vagyok szakértő a témában, nem ismerem behatóan a szervezők szórakoztatási politikáját, viszont egy valamivel én sem értek egyet, mégpedig azzal nem, hogy a SOUND úgy terjedt el a köztudatban, hogy ez egy sznoboknak szervezett elektronikus fesztivál. Nos, ha már valami sznobnak készül, akkor ez ne csak abban mutatkozzon meg, hogy drága, hanem a környezetben is, ami nem igazán nevezhető túlságosan elitnek, hiszen ugyanolyan fesztiválterepről van szó mint bárhol máshol. És ha már az elitnél tartunk, akkor a társaság összetételében is találunk némi kivetnivalót. Az idei SOUND egy hatalmas jóízlésellenes rémtettel találta szemben magát a förtelmes gumiklumpa személyében. Nagyjából minden 4. emberen látni lehetett ezt a borzalmat és véleményem szerint ezzel a jelenséggel semmilyen körülmények között sem említhető a sznob és elit fogalma.
A SOUND idei legjei közé tartozik a Kraftwerk fellépése, több szempontból is. A mondhatni őselektro formáció napjára fogytak el először a napijegyek, ami nem is csoda hiszen joggal mondhatjuk, hogy a fellépők között őket illeti meg a legnagyobb tisztelet, nem csak azért mert elég régóta vannak a porondon (hivatalosan 1970 óta), hanem azért is, mert olyan alapokat fektettek le amelyekből mai napig táplálkozik az elektronikus zene. A nagyszínpadon adott koncertjüket a kimért német precizitás jellemezte. Aki ellátogatott a koncertre, annak kivételes ,zeneileg futurista élményben lehetett része. A műsor alatt nem kommunikáltak a közönséggel, azonban a végén magyarul köszöntek el. Meghálálták tehát az őket övező tiszteletet ,azzal a kedves gesztussal, hogy azt mondták „jó éjszakát!”.
Amilyen jóleső érzés volt magyarul hallani a Kraftwerket, olyan kiábrándító volt végighallgatni, hogy Röyksopp-ék nemhogy egy egyszerű magyar szót nem tanultak meg, de még azt sem tudták hol vannak és itt nem Zamárdira gondolok. Már nem emlékszem pontosan Berge vagy Brundtland volt, de az egyik éppen azt kezdte el mesélni, hogy ez az első alkalom, hogy itt felléphetnek, majd csend következett, kicsit zavarba jött és terelés képpen a budget jumpingról kezdett hadoválni, majd ismét kis szünet következett, ami alatt megsúgták neki, hogy Magyarországon van és eszeveszetten elkezdte kiabálni ,hogy „Hungary Hungary yeah”. Ahhoz képest, hogy a korai fellépők közé sorolták be a norvég duót ,fantasztikus koncertet adtak. Ahogy beindult a zene, a tömeg a nagyszínpad felé vette az irányt, igaz sokan az őket követő Moby miatt horgonyoztak le a színpadnál, de úgy láttam, hogy a Röyksopp jól végezte munkáját és sikeresen felkészítette a népet Mobyra.
A zárókoncertet az amerikai Moby adta, akit senkinek sem kell bemutatni, hiszen a fellépők között ő az egyik legpopulárisabb és az MTv által legtámogatottabb előadó. Sok jó dologra várni kell az életben, így erre a koncertre is, hiszen több mint 1 órát csúszott a fellépés, amit nem írhatunk Moby számlájára, mert az utolsó napon az összes zenekar csúszott a nagyszínpadon. Halálközeli élménynek számított az első néhány sorban várakozni, hiszen a türelmetlen tömeg nagy erővel mozgolódott és rengetegen akartak jó helyet kiharcolni maguknak, hogy közelről lássák Moby kopasz fejét. Aztán eljött a pillanat amikor Moby berohant a színpadra és a húrok közé csapott. Nem okozott csalódást, hatalmasat tombolt mindenki a jól ismert slágerekre. A Disco Lies, ami egyébként is nagyon népszerű, óriási sikert aratott. Moby közvetlen volt és kedves, tartotta a kapcsolatot a közönséggel és az őrület a tetőfokára hágott, amikor felcsendült a SOUND idei dala a Lift me up. A hatalmas tömeg egy emberként énekelte végig a dalt. Moby rendesen megtáncoltatta a balatoni közönséget. A koncert után sokan teljesen felpörögve vágtak neki az utolsó éjszakának, de akadtak olyanok is, akik kicsit takarékra állították magukat és holdfürdőt vettek a népszerű zöld napágyakon. Összegezve jól zárult az idei fesztivál, aki teheti jöjjön jövőre is.
Csendes-Erdei Emese
ELTE Online
