127 éve született Igor Sztravinszkij (2009-06-23)
Sztravinszkij talán az egyetlen olyan 20. századi zeneszerző, aki majdnem minden zenei stílusirányzatban kipróbálta magát, s mindegyikben képes volt maradandót alkotni. Fiatalkori műveire az impresszionizmus volt nagy hatással, majd a századfordulón a nyers, erőteljes ritmikus hatások ejtették rabul. Zenei eszközei végül barokk és rokokó korszaka után kezdtek leegyszerűsödni. Ekkor talált rá az igazi Sztravinszkij-hangra, amelynek mindvégig legfőbb ihletője maradt az orosz népi zenei világ.
Édesapja a pétervári operaház vezető basszistája volt, Sztravinszkijnek tehát volt honnan örökölnie zenei tehetségét. Az apa mégsem hagyta fiát zenei pályára lépni, így szülői nyomásra Sztravinszkij elvégezte a jogot. Az egyetem mellett azonban mindvégig komponált és zenei tanulmányokat folytatott. Diplomája átvétele után pedig rögtön hátat fordított a jogi pályának.
Szentpéterváron töltött kezdeti ’orosz’ korszaka után Pulcinella című művével zenéiben stílusfordulat következett be. A kiszámíthatatlanság vált zenéjének legfőbb védjegyévé: technikai bravúrjaival és újszerű zenei stíluselemeivel szüntelen feszültségben tudta tartani híveit és ellenségeit egyaránt.
Neoklasszikus műveivel- a Tündér csókja, a Zsoltárszimfónia, Kártyajáték – Sztravinszkij már alig harminc évesen világhíres lett.
1914-ben Svájcban telepedett le, 1920-tól pedig a második világháború kitöréséig Franciaországban élt. A világháború kitörése után az USA-ban telepedett le. Hetvenévesen még új zenei eszközökkel kísérletezett, késői műveiben sikerrel alkalmazza a tizenkétfokúság gyakorlatát. Nyolcvanadik születésnapján hazájában már világsztárként ünnepelték a komponistát.
Nyolcvankilenc évesen bekövetkezett haláláig szüntelenül kísérletezett, mindig újat mutatott a zenei világnak.
Szandtner Veronika
ELTE Online
