Hírlevél
Véletlenszerű kép
Largo tudja, hogy mi a helyzet, mi viszont nem igazán tudunk mit kezdeni ezzel a filmmel. Egy belga képregény francia filmváltozata, mely ugyan biztos népszerű hazájában, de valljuk be, itthon teljesen ismeretlen (aki mégis ismeri és szereti, attól elnézést, de valószínűleg itt most ők vannak kisebbségben). Így hát az a jóember, aki szembetalálkozik a film dekoratív plakátjával az utcán, esetlegesen abba a hitbe eshet, hogy nocsak, ez ismételten az egyik nagy kereskedelmi tévécsatorna új kvízjátéka (Az örökös, hallottunk már ilyet hasonló kontextusban nemde?). Kutató tekintetünk hiába keresi sztárok jelenlétét a projektben, az egyetlen ismert név Kristin Scott Thomas, aki lassan már hobbit csinál a francia képregényfilmekben való feltűnésből. Legutóbb az Arséne Lupin című kosztümös szösszenetbe próbált meg egy kis életet vinni, de amíg ez akkor tűrhetően sikeredett, most nem jött össze neki.
Nem baj. Tulajdonképpen mindez még jót is tesz a filmnek, hiszen ha nem várunk el semmit akkor akár élvezni is lehet! A forgatókönyv precízen hozza a középszer csavarosnak látszó, de valójában végtelenül egyszerű fordulatait. Felvonultat bizonyos számú szereplőt, majd folyamatosan cserélgeti a szerepeket, akiről rosszat gondolunk az néhol szövetségesként kacsint vissza, és fordítva, ráadásul abban is biztosak lehetünk, hogy a végén a szállodai szobában elbújtatott rivális valójában jól ismert karakter a film első feléből. A lapok le vannak osztva: a nőnek szépnek, a gorilla testőrnek nagydarabnak, az orosz fegyvercsempésznek sebhelyesnek, Largonak pedig tökösnek kell lennie.
Az ilyen és ehhez hasonló sablonfilmek egyébként a francia Luc Besson producer keze munkái szoktak lenni (érdekes is, hogy ez nélküle forgott), és általában csak a dinamikus akciójelenetek választják el őket a teljes csődtől. Az örökös e tekintetben igen jól teljesít. Az üldözéses (helikopteres és autós is!) jelenetek legalább annyira jól mutatnak, mint Hongkong felhőkarcolói, vagy éppen Largo női. A színészi játékról ez már korántsem mondható el. Egyszerűen semmilyen. A főhős csak néz, hogy hová, és hogy miért, azt biztos nem ő fogja elárulni nekünk, ő csak van, felszedi a nőket, megveri a rosszfiúkat, és egy szimbolikus jelentőségű késsel hadonászik. Valahogy így van a filmmel is.
Akkor most mit kezdjünk vele? Nézzük vagy ne nézzük? Nos végülis ha nincs JOBB dolgunk…
Albert Ákos
ELTE Online
Vissza