Brad Pitt – Nem csak a húszéveseké! (2009-02-22)
„Nem mindennapi körülmények között jöttem a világra” – hangzik e nem mindennapi film első mondata. A Benjamin Button az idei Oscar gála egyik nagy esélyese volt. Tizenhárom kategóriában jelölték, többek között a legjobb rendező (David Fincher), a legjobb férfi főszereplő (Brad Pitt) és a legjobb eredeti filmzene (Alexandre Desplat) kategóriájában. Ezek közül mindössze hármat nyert el: a legjobb smink (Greg Cannon), a legjobb vizuális effektusok (Eric Barba, Steve Preeg, Burke Dalton, Craig Barron), valamint a legjobb művészeti vezetés (Donald Graham Burt, Victor J. Zolfo) díját. A nagy vetélytárs, a Gettó milliomos (Slumdog millionaire) a legjobb filmnek és a legjobb operatőrnek járó díjat is bezsebelte.
A számok után lássuk, mit érdemes tudnunk a filmről! A történet alapjául szolgáló elbeszélés F. Scott Fitzgerald-tól, az ún. jazz korszak ünnepelt írójától származik. A szerzőt saját bevallása szerint Mark Twain egyik tréfás megjegyzése inspirálta, mi szerint az élet legjobb részén hamar túlesünk, és a legrosszabb marad a végére. Ezt az elképzelést Fitzgerald úgy tette próbára, hogy megalkotott egy karaktert, aki fordítva éli le az életét: öregnek születik, és egyre fiatalabb lesz.
Robin Swicord – akit az adaptációért jelöltek Oscarra – már 1990-ben elkészítette a Benjamin Button forgatókönyvének első vázlatát, mely az évek során különböző stúdiók elképzelései szerint formálódott. A most bemutatott film nem pusztán vászonra viszi Fitzgerald meséjét, egyenesen újraírja azt.
Benjamin, a töpörödött, ráncos gyermek (Brad Pitt) első éveit egy nyugdíjasotthonban tölti. Ez a világ sajátos keveréke a babonának, az unalmas hétköznapoknak és a játéknak. A környezet másik meghatározó eleme a new orleans-i fekete baptista közösség. Két társadalmi csoport, melynek nézőpontja ritkán jelenik meg – legyen szó filmről vagy bármilyen publikus eseményről.
Benjaminnak rövid életet jósolnak, ezért igyekszik azt minél teljesebbé tenni. Szívesen hallgatja az őt körülvevő öregek történeteit, a tornácról nézi a naplementét, majd egyre hosszabb kirándulásokat tesz a városban. Sorsát alapvetően a véletlenek irányítják. Így kerül egy halászhajóra, majd néhány év múlva a második világháború kellős közepébe. Fordulatos életének egyetlen vezércsillaga Daisy, egy kékszemű kislány (Cate Blanchett). Érdekes, hogy bár ez a mozzanat is a forgatókönyvírók leleménye, a név mégis fitzgerald-i, ti. A nagy Gatsby-ben a főhős szerelmének neve.
A film sikeréhez a történet mellett a stáb is nagyban hozzájárult. Aki előzetes tájékozódás nélkül nézi meg a filmet, annak meglepő lehet, hogy rendezője az a David Fincher, aki 1992-ben az Alien 3-mal kezdte pályafutását. Fincher többször is együtt dolgozott Pitt-tel: a Hetedik és a Harcosok klubja forgatásakor. Lélektani érdeklődését ezek mellett olyan thrillerek jelzik, mint a Játsz/ma vagy a Pánikszoba. A Benjamin Button-nel meglépett lírai váltását, ha nem is Oscarral, de egy másik arany szobrocskával, Golden Globe-bal díjazta a szakma.
A forgatókönyvíró Eric Roth szintén lemaradt az Oscar-díjról, ám ő már rendelkezik eggyel, ő jegyzi ugyanis a Forrest Gump című örökbecsű alkotást. Talán az sem véletlen, hogy sokan komoly hasonlóságokat véltek felfedezni a két film között. Erről tréfásnak szánt videók is megjelentek az interneten. Bár a hasonlóságok és a szerzőség tagadhatatlanok, nem hiszem, hogy a szerelem, a háború vagy a tenger olyan egyedi elemek lennének, amelyek ne kerülhetnének (kerültek volna) bele bármely amerikai filmbe.
Claudio Miranda operatőr 1985 óta dolgozik együtt Fincherrel. A Játsz/mát és a Harcosok klubját is ő fényképezte.
A film zeneileg is esztétikai élményt nyújt. Nosztalgikus-melankolikus zongoraszólók és harsány jazz futamok váltják egymást, a vizuális elemekkel szoros összhangban. Mint a némafilmeknél, amelyeket a zongorista improvizációi kísértek. Alexandre Desplat zeneszerzőt szintén jelölték az Oscarra. A hazai közönség olyan filmekből ismerheti munkáját, mint Az arany iránytű, A királynő, vagy a Lány gyöngy fülbevalóval. Többnyire francia és más európai filmekhez ír zenét, Hollywoodban csak az utóbbi években jelent meg. Desplat szerzeményeit olyan betétdalok dobják fel, mint a Beatles Twist and shout-ja, amely a mai napig a fiatalság himnusza.
Végül elengedhetetlen szólni a szereplőgárdáról. Aki a meztelen Akhilleusz miatt menne el a moziba, ne tegye! Ez a Pitt nem az a Pitt. Hozzáteszem, a filmbeli Button őszes matrózként a legdögösebb. Ahogy egyik partnernője megjegyezte: érezni a fagyos tengeri szelet az arcán. Brad Pittet sokszor és sokféleképpen láttuk már. Most végre valóban kibújik a szépfiú skatulyából, és tökéletesen hozza a kalandvágyó kisöreget.
Filmbéli szerelme, Cate Blanchett elbűvölőbb, mint valaha. Igazi kihívást számára is az időskori Daisy megformálása jelent. E tekintetben nehéz elfogulatlanul ítélni, hiszen a történetmondás egy filmes közhelyre épül (lásd a moziban!).
Bár a marketing a két nagy hollywood-i sztárra épít, a film tele van nagyszerű alakításokkal. Az idősek otthonának minden lakója különleges a maga nemében. Olyan nagyszabású tablót kapunk, mint az Amelie kávézójában. Találhatunk itt részeg tengerészt, ambiciózus úszónőt, nyugalmazott operaénekesnőt és állatkerti busmant is.
Hosszan sorolhatnám a szuperlatívuszokat, de csak elrontanám a mű igazi értékét. A Benjamin Buttont az utóbbi évek egyik legszebb filmjének tartom. Mindegy, hogy mihez hasonlítjuk, Fitzgeraldhoz, a Forrest Gumphoz, vagy az Amelie-hez. Nem számít, kitől hány díjat kapott. Együtt lélegzünk Benjamin-nel, hol az ágyon ugrálunk, hol meg körbevitorlázzuk a világot, és az sem baj, hogy három órás a film – csak ne kéne abbahagyni! Igazi élet-művész-film, mindenkinek látni kell, aki hisz a csodákban!
Addig is látogassunk el a film hivatalos honlapjára: www.benjaminbutton-hu.com!
