Emlékezés John Updike-ra (2009-02-02)
Újabb név iratkozott fel a Nobel-díjat sosem kapott írók Joyce, Ibsen vagy Borges neve által fémjelzett képzeletbeli listájára: Kurt Vonnegut 2007-es halála után újabb amerikai kultuszírótól búcsúzunk: január 27-én hunyt el a Magyarországon is igen népszerû Pulitzer-díjas irodalmár, John Updike.
� � Ne halj meg, apa, ne halj meg! � kiáltja, aztán visszaül, de a kérdés még mindig ott az arcán, sötét, nedves szeme úgy fénylik, mint valami csillag. Harry nem hagyhatja megválaszolatlanul a kérdést, a fiú nagyon számít rá.
- Hát, Nelson � mondja �, csak annyit mondhatok, nem is olyan rossz. � Nyúl arra gondol, talán többet is kéne mondania, annyira várja a kölyök, de elég. Talán. Elég.�
Így zárja kedvenc hõse, Harry �Nyúl� Angstrom életét a héten 76 évesen, tüdõrákban elhunyt John Updike Nyúlszív címû könyvében. A magyar olvasó a hatvanas évek óta jól ismeri Updike-ot, akinek csaknem minden mûve napvilágot látott magyarul � legutóbb A terrorista, melynek címe híven jelzi Updike egyik fõ jellemvonását: mindenkori alkalmazkodását az adott korhoz, és annak problémáihoz.
Mûveinek szereplõi nem a szokványos értelemben vett hõsök, hanem korántsem érdektelen sorsú átlagemberek, a világháború utáni amerikai kisvárosi középréteg képviselõi. Updike legtöbb regényében nem filozofikus regényt vagy társadalomkritikát ír, sokkal inkább hihetetlenül precíz beszámolót készít arról, milyen az adott kor Amerikájának mindennapjaiban élni.
Legismertebb regényei, a Nyúl-sorozat tagjai (sorrendben Nyúlcipõ, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark) is ezt a receptet követik: a minden évtized elsõ évében megjelent regények mindig az elõzõ évtized fordulóján (�59/60, �69/70, �79/80, �89/90, �99/2000) pillantanak bele a fõszereplõ, az egyetemi éveiben kosárlabda-sikereivel elkapatott, felnõtté válva azonban inkább �karakteresen botladozó� Harry �Nyúl� Angstrom életébe.
A Nyúl-regények feltétlen elõnye, hogy hibátlan korlenyomatot készítenek az elmúló évtizedrõl: az olvasó minden szociológiai elemzésnél pontosabb képet kaphat arról, milyen autómárkák voltak divatban, milyen filmek voltak sikeresek a moziban, milyen sorozatok futottak a tévében, de azt is, milyen tévévacsit milyen szénsavas csodával öblítettek az adott kor Amerikájában. A mindennapi élet mértani pontosságú rajza mellett nem hiányzik a mûvekbõl a hagyományos értelemben vett történelem lenyomata sem: újraélhetjük, melyik oldal mit gondolt a vietnami háborúról vagy a Watergate-botrányról, percrõl percre végigkövethetjük a holdraszállást (utóbbi a Nyúlketrec vezérmotívuma) �, de persze tudjuk, az átlagembert mindez csak a felszínen érdekli: minden élet apróbb kalandok, unalmas munkanapok, kocsmai sörözések, százszor lejátszott viták, esti tévémûsorok sorozata � ennek mechanizmusai azok, amelyek Harryt és zárt körét is dinamikus mozgásban tartják.
A sorozat számtalan szereplõje végigköveti Nyúl útját huszonhat éves korától ötvenhat éves korában bekövetkezett haláláig: gyûlölve szeretett fia, Nelson, a Harryvel keserédes szövetségben élõ felesége, Janice, a vissza-visszatérõ szeretõalakok: Charlie Stavros és Ruth (utóbbi már az elsõ részben gyereke születik Harrytõl, lányuk létezését azonban sokáig homály fedi) és a barátok/feleségek: Ronnie, Thelma és a többiek. A fiatal, felelõsségvállalásra képtelen Harry ugyan még küzd ez ellen a berögzõdés, betokozódás ellen, és felhúzza a Nyúlcipõt (�A két keze nekilendül, s már hallja a levegõ zúgását a füle mellett, még mielõtt a talpa dobbanni kezdene a járdán, elõbb csak nehézkesen, majd kisebb erõfeszítéssel, ahogy szárnyára kapja valami édes rémület, s õ szalad, egyre könnyebben, gyorsabban és nyugodtabban. Szalad, ó igen: szalad.�), de hamar rá kell jönnie, csak körbe-körbe futhat: ötvenes évek végi hûtlenségére Janice hatvanas évek végi hûtlensége a válasz, azt pedig az egymásra utaltságból fakadó egymásra találás követi, s egyre inkább ránehezedik éveinek és gondjainak súlya. A negyvenes éveibe lépett Nyúl már nem tud, nem képes elfutni: �Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha õt is megfertõzte volna, és futott tõle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut�� Ahogy minden Updike-regényt, a Nyúl-regényeket is átszövi a néhol naturalista, updike-i képgazdagsággal ábrázolt szexualitás (mely a botránykövé vált Párokban válik leginkább túlsúlyossá) � még az ötvenhat éves Harry is képes arra, hogy fiának feleségével, Pruval csalja meg sajátját, nem csoda, hogy, amint azt a szerzõ egyszer nyilatkozta, egy óráig sem bírná kedvenc regényhõse társaságában.
A Rambo 20 és A Karib-tenger kalózai 123 korában üdítõ emlék a Nyúl-sorozat: darabjai az utolsó rész kivételével egyenletes, sõt, egyenletesen magas színvonalú regénysort alkotnak (a kritika elsõsorban a Nyúlhájat halmozta el díjakkal) hõse pedig a Huck Finn/Holden Caulfield nyomvonalon elindulva érik Thomas Mann-i alakká.
Ne higgyük azonban, hogy Updike mûvészete megállt a Nyúl-sorozatnál! Hírnevét már korábban megalapozta New Yorker-íróként (ez idõtájt itt publikált például J.D. Salinger, a Zabhegyezõ írója is), a hatvanas években pedig Olingerben (pennsylvaniai szülõföldjének irodalmi lenyomatán) játszódó regényeivel (legkiemelkedõbb közülük talán a mitológiai és önéletrajzi motívumokkal egyaránt átszõtt Kentaur) ért el kiemelkedõ sikert. Sokrétûségét, és végtelen tájékozottságát jól bizonyítja, hogy õsdán geszták alapján épp olyan szórakoztatóan és hitelesen rekonstruálja (igaz, természetesen meglehetõsen szubjektív módon) a Hamlet elõzményeit (Gertrud és Claudius), mint amilyen magabiztossággal a kozmológiában, a kvantumelméletben, a mocsikó cseréptöredékek (Így látja Roger) vagy az emésztõcsatornákban élõ paraziták világában (Eastwicki boszorkányok) mozog. Könyvei éppúgy foglalkoznak olyan köznapi témákkal, mint a szerelem (szerelmi három- és négyszögek, házasság vagy szerelem � mindkettõ legmegkapóbb példája a Gyere hozzám feleségül), mint az olyan modern és egyéni kérdésfelvetésekkel, minthogy tetten érhetõ-e számítógépes algoritmusokkal Isten (Így látja Roger), vagy hogy miért lesz az emberbõl terrorista (�Ezek az ördögök el akarják venni az Istenemet�, gondolja A terrorista fõszereplõje, az ír-amerikai-egyiptomi félárva, Ahmad).
Updike szívesen tér vissza újra meg újra kedvelt regényalakjaihoz: Nyúl mellett több könyvet megtöltenek zsidó alteregójának, a végül (írójától eltérõen) Nobel-díjat kapott Henry Bechnek a történetei (magyarul kettõ jelent meg közülük: Bech bolyong, Bech befut). Nem fél kilépni a hagyományos regényformákból (az S.-ben például a rég elfeledett levélregény formuláját veszi elõ), de térben és idõben is bátran elkalandozik saját mikrokozmoszából. Elõbbire remek példa a már említett Gertrud és Claudius, utóbbira pedig a dél-amerikai �útirajz�, a Brazília, vagy az afrikai színhelyû diktátorregény (ebbõl se sokat írtak Észak-Amerikában, annál többet a spanyol-amerikai régióban, elég ha csak az Elnök úrra (Asturias) vagy a Pátriárka alkonyára (Márquez) gondolunk), a Konspiráció, mely három kontinenst átívelve követi végig Hakim Ellelou tábornok útját az amerikai cserediák-sorstól az afrikai diktatúrán át az európai emigrációig.
A regények sokszínûségén kívül Updike a kisprózában és az esszében is maradandót alkotott: magas színvonalú novellái több kötetben olvashatóak magyarul is (Bízzál bennem, Ilyen boldog se voltam, Galambtollak, Az élet alkonyán), mintegy �balkézzel írt� irodalomkritikái pedig több ezer oldalt töltenek meg (magyarul az E gyönyörû zöld planétán címmel jelent meg belõlük válogatás).
Updike � legalábbis rajongók számára is ismert � élete, mûveinek magas szexuális töltöttsége ellenére (a hatvanas években Abody Béla el is marasztalja �bántó szabadszájúságáért� és �a szerelmi élet fizikai vonatkozásainak részletezõ és drasztikus leírásáért� � kész csoda, hogy akkortájt átment a rostán) kevéssé látványosan, inkább a csöndes szorgalom, mint a hangos botrányok jegyében telt. Kétévente egy-egy regény évente néhány novella, heti rendszerességgel egy-egy regénykritika, megbízható színvonal � ez az, amit olvasóinak nyújtani tudott. Több évtizede azok közé tartozik, akiknek minden megjelenõ regénye eseményszámba megy � és a felfokozott várakozásokat általában igazolta is. Huszonnyolc regény, számtalan novellás- és esszékötet maradt utána. És hatalmas üresség. Hiányozni fogsz, John.
Zelei Dávid
