Elte Online hírportál

Tiz év után újra itthon

Reményi Attila 1973-ban született. 1997-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) biológusként, majd 2001-ben orvosbiológus mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Mûszaki Egyetemen (BME). Alapítástól kezdve évekig az ELTE Bolyai János Szakkollégium diákja volt. Egyetemi diplomamunkáját a Bristoli Egyetemen Angliában, míg PhD-munkáját az Európai Molekuláris Biológiai Laboratóriumban készítette Heidelbergben és Hamburgban. PhD-diplomáját 2001-ben az ELTE Szerkezeti Biokémia Doktori Iskolájában szerezte. 2002 óta a Kaliforniai Egyetemen San Franciscóban posztdoktori ösztöndíjasként jelátviteli pályák molekuláris logikájának felderítésén dolgozik.

Hogyan kezdõdött a biológia iránti érdeklõdése és a szakmai pályafutása?

Madarászkodtam meg botanika iránt érdeklõdtem gyerekkoromban, a madártani egyesületben is tevékenykedtem. Úgy jöttem az ELTE-re, hogy terepbiológus leszek, növényekkel meg állatokkal foglalkozom. Aztán pár évvel késõbb egyértelmûvé vált a molekuláris irány. Hobbi szinten továbbra is megvolt ez a "növénykedés-állatkodás", aztán fokozatosan leváltotta a sport. Féléve jöttem csak haza, elõtte 10 évig külföldön voltam, ahol sokkal több lehetõségem volt kipróbálni mindenfélét, vitorlázást, szörfözést (szél- és hullámlovaglás egyaránt), búvárkodást és ezért ezek kezdték kitölteni a szabadidõmet. Most, hogy újra itthon vagyok, és le kell mondanom ezekrõl, mert körülményesebb és anyagilag megterhelõbb ilyen sportokat ûzni, lehet hogy visszatérek megint a növényekhez...

Hogy jött képbe ez a rengeteg utazás és külföldön töltött év?

Az egyetemre közvetlenül a rendszerváltás után kezdtem járni. Ez egy olyan idõszak volt, amikor úgymond "kinyílott a világ" mindenki számára. Ekkor vált lehetõvé, hogy az ember külföldre mehet tanulni, és valóban mindenki mindenfelé akart menni. Õszintén szólva nem igazán szakmai szempontok motiváltak, inkább a kalandvágy. Én a Soros-alapítvány segítségével kerültem be egy olyan programba, melynek keretében szakdolgozat írásának idejére lehetett kimenni egy külföldi egyetemre egy évre. Elõször elkezdtem szakdolgozni itt az ELTE Biokémiai Tanszéken, és a nyáron épp jöttem be a Balatonról - mert épp élesztõ sejtekkel dolgoztam és velük két-három naponta mindig kell valamit csinálni - és akkor láttam meg a hirdetést, hogy csereprogrammal ki lehet menni Bristolba egy évre. Kellett írni egy pályamunkát, hogy mit akarok csinálni és miért, valamint angolul kellett tudni valamelyest, aztán minden rostán átjutottam ? igazából innen indult minden. Aztán késõbb ott kint láttam egy felhívást az EMBL (European Molecular Biology Laboratory) nemzetközi PhD programjáról. Oda is elmentem, oda is felvettek. Miután ott végeztem, úgy döntöttem, hogy onnan elmegyek Kaliforniába szörfözni?

Most viccel?

San Franciscoba mindig is el szerettem volna jutni, és a szörfözés is nagyon tetszett, és akkor már evidens, hogy Kalifornia. Azért lehetett ott kutatni is rendesen, a Kaliforniai Egyetemen, szóval végeredményben szakmailag is jól jöttem ki a dologból... Öt évet voltunk kinn, feleségemmel nagyon jól éreztük magunkat, ott született a kislányunk is.

Miért jöttek haza?

Szakmailag a következõ lépés az lett volna, hogy az ember csoportot alapít, és akkor ahhoz erõforrást teremt, diákokat vesz fel? Ez hatalmas kifutást jelent, olyan 7-8 év, miközben az ember ha úgy érzi, hogy haza szeretne jönni, azt nem igen teheti meg. Óriási felelõsséget jelent, ha csoportvezetõ vagy (P.I. ? principal investigator), diákjaid vannak, emberek függenek tõled és bele vagy integrálódva egy tanszéknek a mûködésébe. Amíg post-doc az ember, addig csak az a fontos, hogy kutass és eredményeket érj el ? a szervezést a P.I. csinálja. És akkor úgy gondoltam, hogy inkább itthon építek föl egy labort. Ez most már folyamatban is van, már dolgoznak benne, már megvannak az anyagi lehetõségek. Ehhez pályázni kellett, mert a fogadókészség az mondjuk megvan, de rengeteg pénzt kellett hozni külföldrõl, mert csak így engedték. Nagyon hálás vagyok a Biokémiai Tanszéknek, hogy befogadtak, külön köszönet jár nekik, név szerint Gráf László professzornak és Nyitray László tanár úrnak. Mindezek mellett családi szempont is volt, mert az mégiscsak jobb, ha az ember gyereke itthon nõ fel. Ha kint kezdjük óvodába meg iskolába járatni, akkor sose kerültünk volna már haza.

Az EMBO Installation Grantee címet tavaly, 2007-ben nyerte el. Ez mit jelent az évi 50.000 eurón túl?

European Molecular Biology Organisation célja az európai molekuláris biológiai kutatások elõsegítése, egyik ilyen program például a Fiatal Kutató Program (Young Investigator Programme), aminek keretében az EU felzárkozó tagországokból fiatalok pályázhatnak az Installation Grant-ra. A pénzt azonban nem a szervezet adja, hanem az adott tagország. Az EMBO csak a pályázási folyamatot bonyolítja le, mint egy független szervezet. Õk értékelik a befutott munkákat, és a tagország feladata az anyagi hozzájárulás elõteremtése. Szerencsére a magyarok ? bár késve, de ? csatlakoztak ehhez a programhoz a 2007-es évben, ezért lehetõsége nyílt a magyaroknak is pályázni. Az évi 50.000 euró 3 évig jár, ami nem annyira nagy tétel, igazi fejlõdéshez nem elég, viszont nagyon jó indulásnak. A harmadik év végén van egy elbírálás (review), ahol még meg lehet kapni további 2 évre a Young Investigator címet, ami hatalmas szakmai presztízst jelent. Köztudott, hogy van egy olyan általános trend, hogy a fiatal kutatók külföldre szeretnének menni, no most én az utóbbi idõben egyre több magamfajta kutatóval találkozom, magyar és (térségbeli) országokból), akik hazajönnének, ha lehetne. Csak az anyagi források eddig nem nagyon voltak elérhetõk, de most már vannak programok, mint például az EMBO Installation Grant vagy például az angliai Wellcome Trust-nak is vannak dedikált programjai, amik ezt segítik. Továbbá, vannak Európai Uniós programok is (pl. a Marie Curie Reintegration Grant), szóval egyre több a lehetõség. Elszántnak kell lenni, de abszolút reális hazatérni, és érdemes is.

Bizonyára rengeteg versenyzõ volt, aki szintén erre a támogatásra fente a fogát. Nehéz volt bekerülni és elnyerni?

Vannak kikötések (korbeli, szakmai stb.), amiknek meg kell felelni. Favorizálják azokat, akik külföldön több évet eltöltöttek. A szelekció úgy történik, hogy egy zsûri rangsorolja a pályázatokat, majd a legjobbakat interjúra hívják, ami a második forduló. A két fordulóban elért összpontszám alapján kialakul egy rangsor, és ezeket állampolgárság szerint lebontva elküldik az adott országoknak, akik vállalják, hogy a listán a legjobb helyen szereplõket támogatják. Általában egyet, maximum kettõt vállalnak. Azt, hogy tulajdonképpen hányan voltak a mezõnyben, és hogy összesítve hol álltunk, azt mi nem is tudjuk. Annyit hallottam, hogy a magyarok remekül szerepeltek a megmérettetésen, és rajtam kívül mégy egy fiatal magyar kutató nyerte el a díjat.

Mivel foglalkozik most?

A jelátviteli pályák molekuláris logikájának felderítésén dolgozunk. Fehérje-kinázokat, úgynevezett MAP (mitogen activated protein vagyis mitogén aktivált fehérje)-kinázok kölcsönhatásait térképezzük fel, és vizsgáljuk, hogy az intracelluláris kommunikációban fontos jelek hogyan továbbítódnak a sejten belül. Ez tulajdonképpen a post-doc idõszakom kutatásaiból kinõtt projekt, amit most bontunk ki.

Az EMBO Installation Grantee rengeteg kiváltságot is jelent. Mik ezek?

A program keretében lehetõség nyílik például arra, hogy a PhD diákjaim kimehessenek külföldi szervezett kurzusokra, valamint konferenciákon vehessenek részt a csoportom tagjai, illetve konferenciákat is szervezhetek, sõt laboratóriumi menedzsment kurzusokon vehetek részt, felkéréseket kapok, hogy írjak cikket az EMBO által kiadott lapokba? Összességében az EMBO egy nagyon jó logisztikai hátteret ad, amin belül nagyobb az esély arra, hogy az ember sikereket érjen el. Az anyagi segítségen kívül profi csapat áll a dolog mögött, akik rengeteg mindent szerveznek meg.

Mik a jelenlegi kutatásai irányvonala, mit tûztek ki célul?

Amikor az ember egy pályamunkát ad be, akkor tudományos célkitûzéseket vállal, hogy mennyi idõn belül, hova szeretne eljutni. Mi most a humán MAP-kinázokra az interakciós felületek feltérképezését vállaltuk. Ez, többek között, azért is fontos, mert ezek a fehérjék sejtosztódási folyamatokban játszanak központi szerepet ? adott inger által adott genetikai program aktiválását ezek a kinázok bonyolítják le. Itt jön be a rákos megbetegedések kérdésköre, amikor is a probléma forrása az, hogy más aktiválódik, vagy máskor és máshol, mint normális esetben. Amire a Grantot kaptam, az annak a felderítése, hogy ezek a MAP-kinázok hogyan aktiválódnak, melyek az interakciós partnereik. Ez általában más fehérjékkel való kölcsönhatásokon keresztül történik, tehát a megfelelõ fehérjéket kell megtalálni. Ha ezt megértjük, és fel tudjuk tárni az atomi struktúráját azoknak a fehérje komplexeknek melyek például a sejtosztódás elindításáért felelõsek, akkor lehetõség nyílik arra, hogy ezeket a kölcsönhatásokat szelektív módon módosítsuk. Ez azt jelenti, hogy létrehozhatunk olyan kismolekulát, ami blokkol egy adott kölcsönhtást, így az aktiváló fehérje nem tudja beindítani a nem kívánatos folyamatot. Mi a MAP-kinázok felszínére tervezünk hatóanyagokat, amik ha késõbb átmennek mindenféle minõségi kontrollon, amik azt eredményezik, hogy élõ szervezetbe is be lehet õket juttatni, és emellett hatékony is marad, az egy gyógyszer kifejlesztését teszi majd lehetõvé. De ez még sokkal odébb van, mi ennek a problémának csak az alapozásán dolgozunk.

Mit üzen az új kutató generációnak?

Mint már említettem, növekvõ trend a hazatérõ kutatók száma, és ez azért van, mert lehetséges. Az ELTE Biokémiai Tanszék elég sikeres a molekuláris biológiában ? akár európai szinten is. Itt van Málnási-Czizmadia András, aki néhány éve külföldrõl hazatérve hozott létre egy sikeres csoportot. Vagy itt van Kovács Mihály, aki két éve vezet labort, aki szintén egy EMBO Installation Grantee. Az, hogy egy ilyen kis tanszéken ketten részesülnek egy ilyen nagy presztízsû támogatásban, az azért elég nagy szó. Nekünk itt a Biokémiai Tanszéken sikerült egy jó kis fiatal csapatot összehozni.
Szóval utána kell járni, és meglátják, hogy sok lehetõség illetve pályázat van, csak le kell rájuk csapni ? vagyis meg kell pályázni. Emellett meg kell említeni azt is, hogy manapság az, hogy valaki kutat, az nem azt jelenti, hogy bezárkózik az elefántcsonttornyába - hanem pénzre van szüksége. Ez utóbbi természetesen másfajta kvalitásokat igényel mint a tudományos kiválóság. Nincs mese, mind a két területen jónak kell lenni.

Bakonyi Borbála
ELTE Online

Vissza