Szeretném, ha figyelnének szakmámra? (2008-08-04)
Hol született, hol végezte tanulmányait?
A Dunántúlon egy kis faluban, Nemesszalókon születtem a Bakony alján. Ez egy gyönyörű, vadregényes táj, így elmondhatom, hogy szép és élményteli környezetben telt a gyermekkorom.
Pápán jártam gimnáziumba, ami akkoriban Petőfi és Jókai szellemét őrző diákvárosa volt a térségnek, pezsgő kulturális- és diákélettel. A Türr István gimnáziumba jártam középiskolába, amely klasszikus szemlélettel oktatott és nevelt. Személyre szabott volt a tanítás, lehetett választani humán és reáltagozat közül, illetve be lehetett kapcsolódni az érdeklődési körnek megfelelő szakkörrendszerbe.
A középiskola után, 1974-ben, rögtön felvettek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolára.
Miért ezt a szakmát választotta?
Mindig volt bennem segítő attitűd, ezért már gimnazistaként egy pápai kisegítő-iskolába jártam rendszeresen, mint önkéntes segítő. Így kerültem kapcsolatba a fogyatékos gyerekekkel, ez az élmény indított el a pályán.
Főiskolás éveimet meghatározta, hogy Montágh Imrétől tanultam a beszéd művészetét, Illyés Gyulánétól pedig a fogyatékos ember szeretetét és tiszteletét.
Korábban hol dolgozott?
Egy VIII. kerületi kisegítő iskolában kezdtem dolgozni logopédusként, illetve tanítottam itt anyanyelvet és olvasást. Az iskolának volt foglalkoztató iskolai csoportja, ahova Down-szindrómás gyerekek jártak, nekik logopédiai terápiát tartottam.
Ez után a Magyar Optikai Művek gyermekintézményeiben voltam logopédus.
Mióta dolgozik az intézetben, milyen feladatokat látott/lát el?
1983 óta dolgozom az intézményben logopédusként, majd kineveztek gyakorlatvezető tanárnak. Később néhány évig az Országos Beszédvizsgálóban dolgoztam igazgatóhelyettesként, itt a beszédfogyatékos gyermekek diagnosztizálása volt a feladatköröm. 2000-től, amikor is az intézménynek az ELTE-hez történő csatlakozása megtörtént, visszahívtak intézményvezető-helyettesnek, majd rövid idő után, 2002-ben kineveztek intézményvezetőnek.
Mesélne röviden az intézet történetéről?
Amikor az intézmény 1981-ben megalakult, a legmodernebb volt az országban. Magyarországi előzmények nélkül nyugati minta alapján jött létre, Illyés Gyuláné főigazgató asszony szakmai elképzelései alapján.
Az 1981 szeptemberében megnyílt gyakorló óvodának 2 tagozata volt a ?gyógypedagógiai óvodai? és a ?logopédiai óvodai? tagozat. Tagozatonként két csoportban indult el a fejlesztő munka 40 gyermekkel. A gyógypedagógiai óvodai tagozaton középsúlyos értelmi fogyatékos, főként Down-szindrómás gyermekek, a logopédiai óvodai tagozaton akadályozott beszédfejlődésű gyermekek fejlesztése és nevelése történt. A megalakult intézmény kezdetektől a hallgatói képzés szerves része volt.
Mik az intézet legjelentősebb elért eredményei?
Intézményünk dolgozta ki a beszédfogyatékos óvodások és az értelmileg akadályozott gyermekek óvodai programját, amely minősített, országosan használt fejlesztőprogram. Az elmúlt években a programcsomagot bővítettük a különböző fejlesztési területekhez kapcsolódó gyakorló anyagokkal. Ezek a kiadványok ?Egyenlő Esélyt? sorozat elnevezéssel jelentek meg.
Az elmúlt öt évben szülői és szakmai igények alapján megszerveztük szakszolgálati keretek között a korai fejlesztő részlegünket. Itt 60-80 gyermek egyéni és csoportos fejlesztése történik a sérülés jellegének megfelelően.
Milyen munkát végeznek az intézetben, kiket látnak el?
Jelenleg az intézmény óvodai tagozatán beszédfogyatékos és értelmileg akadályozott gyermekeket fejlesztünk, korai fejlesztő tagozatunkon megkésett akadályozott beszédfejlődésű, értelmileg sérült és cochleáris implantált gyermekek tanácsadása és fejlesztése folyik.
Hány gyermek jár az intézetbe jelenleg? Hány gyógypedagógus dolgozik az intézetben? Milyen infrastrukturális adottságokkal rendelkezik jelenleg az óvoda?
Jelenleg 130-150 az ellátott gyereklétszám, ebből 45 óvodás gyermek, a többi gyermek korai fejlesztés keretén belül kerül gondozásra. A fejlesztő munkát 15 gyógypedagógus látja el. A gyógypedagógusok többféle alap- és terápiás végzettséggel rendelkeznek, így el tudják látni minden gyermek esetében az egyénre szabott sérülésspecifikus fejlesztést.
Az infrastrukturális adottságok XXI. századiak, a fejlesztő eszközök beszerzése pályázati úton, különböző támogatások igénybevételével történt.
Az ELTE mennyiben segíti a munkájában?
Az ELTE számunkra nagyon jó védőernyő, mivel az érdekérvényesítésben, ha az ember mögött egy nagy egyetemen áll, akkor hatásosabban tudja képviselni az elérendő céljait. Ez nagy segítség, ráadásul nagyon humánus és pozitív a viszonyulás hozzánk, minden tekintetben érezzük a támogatást.
Anyagi segítségre azonban eddig nem szorultunk rá.
A díj mennyiben irányítja a figyelmet az intézményre, illetve az Ön munkájára?
Az Éltes Mátyás-díj ezen a szakterületen az egyetlen magas állami kitüntetés, ?92-ben a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete javaslatára teremtették meg.
Nem gondolom azonban, hogy a díj rám és az intézményre terelné a figyelmet, azt viszont nagyon szeretném, ha a szakmára jobban odafigyelnének. Most egy értékválságos, identitászavaros időszakot él át a gyógypedagógia. Az integrációs törekvések, amelyek megjelentek az oktatáspolitikában szerintem nem eléggé kiforrott és átgondolt tervek. Ezek súlyos szakmai problémákhoz vezetnek, különösképpen az óvodás korú atipikus fejlődésű gyermekek esetében.
A problémák ellenére még mindig van szakmai utánpótlás?
A Főiskolai Kar még mindig nagyon népszerű. A szakma iránti vonzalom nagy a fiatalokban. A gyógypedagógus ellátottság nem teljes körű, bár szakterületenként változó az igény.
A gyógypedagógusok szakmai, módszertani tudására nemcsak a klasszikus gyógypedagógiai intézmények, hanem az integrációt felvállaló iskolák is igényt tartanak.
Mik a tervei a közeli jövőben?
Az ELTE-n belül most alakul a Pedagógikum, ami nagy kihívás lesz számunkra is. Intézményünk szeretne ebbe a folyamatba aktívan bekapcsolódni.
Kiss Ádám
ELTE Online
