?A Perjátszó Körhöz az emberek közti erős viszonyok miatt akar tartozni valaki?
(2008-08-04)
Hogyan alakult meg a Perjátszó Kör? Tanárként arra törekszem, hogy az óráim élõk legyenek, legyen valódi interaktív kapcsolat tanár-diák közt, mert élvezetes és hasznos nem feltétlenül zárja ki egymást. Ennek érdekében újfajta kísérletekbe kezdtem. Így a "Fasiszta államkormányzatok" címû órám keretei közt zártkörû mozis filmvetítést szerveztem a diákoknak, amin a filmek megnézése után ott a helyszínen megbeszéltük a látottakat egy filmrendezõ barátom segítségével. Ennek az "interaktív" tematikának a keretében kezdeményeztem azt is, hogy a tananyag részét képezõ Nürnbergi pert ne hagyományos módon dogozzuk fel, hanem javasoltam, ha van kedvük hozzá, játsszák el! Jelentkeztek heten, felállt a vád és a védelem és alkottak belõle egy szuperjó dokumentumjátékot! Nagyon nagy sikere volt a csoportban, nekem is roppantul tetszett. Annyira jó volt, hogy sajnáltam volna, ha csak egyszeri alkalom és ennyi az egész. Ezt követõen az utolsó órán, miközben írtam be a jegyeket, jött spontán az ötlet, hogy ha lenne kedvük, megalakíthatnánk egy Perjátszó Kört, ahol különféle híres történelmi pereket adnának elõ - immár intézményes formában. Azonnal benne volt mindenki! Utána jött a nyár, gondoltam, a lelkesedés biztos elpárolog, de nem így történt. Õsszel, mikor írtam nekik az ötletet újra felvetve, mindenki nagyon lelkesen visszajelzett - s másfél hónap múlva egy zsúfolt tanteremnyi közönségnek bemutattuk - mármint Perjátszó Kör - Jeanne D'Arc perét, az elsõt a sorban. Voltak elvárásaid a Körrel szemben? Elvárásaim igazából nem voltak, mindössze csak annyi, hogy mindezt szeretetbõl és szívbõl csinálják a tagok. Ha számukra már nem okoz örömet, mert már kötelességnek érzik, akkor már én sem akarom az egészet. Ezen a törékeny függõhídon nem könnyû egyensúlyozni, de úgy hiszem, másként meg nem érdemes csinálni - semmit sem... Hogyan jött a többi per ötlete? Fontosnak tartottam kezdettõl fogva, hogy ne én oktrojáljam rá a tagokra az ötleteimet, hanem tegyék azt, amihez nekik van kedvük, amit õk tartanak érdekesnek. Róluk szóljon, saját maguknak és társaiknak csinálják. A pereket így õk javasolják, õk írják meg a szövegkönyvet. Õk rakták össze a jeleneteket, próbálták végig és én, mint külsõ szem, csak a végén néztem meg, az utolsó próbákon, ahol az egyenetlenségeket kibalanszíroztam, a részeket összekötöttem és összeállt az egész. De ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy az oroszlánrésze a munkának a Kör tagjaié volt mindig is s a végeredmény saját kreativitásuk gyümölcse. Így követte a Jeanne D'Arc-pert Oliver Cromwell fiktív pere. Ugyanis Cromwellt soha nem állították bíróság elé, de mivel eléggé vitatott és megosztó figurája az angol történelemnek, ezért egyik tag javaslatát elfogadta a csapat és megrendeztük Oliver Cromwell fiktív perét, ahol a vádlott Cromwell személyiségének 3 oldalát - a vallási fanatikust, a katonát és az államférfit - 3 szereplõ testesítette meg. A nagy ötlet ennél a pernél az volt, hogy - megvalósítva az interaktivitást - a közönségnek kellett az elõadás végén döntenie: elítélik vagy felmentik Cromwellt. Végül felmenteték. Hogyan jöttek az új tagok? Az új tagokat a Gólyatáborban toboroztuk. Ott beszéltünk az egyetemen mûködõ különféle szervezõdéseket bemutató rendezvényen a Körrõl és az érdeklõdõknek egy jelentkezési lapot adtunk, ami egyben kérdõív is volt. Ezt követõen e-mailben meghirdettünk egy szóbeli felvételit, amire a megjelenõknek fel kellett készülnie valami szöveggel. Aztán ezen túl a helyszínen egy régebbi darabunk szövegkönyvébõl kellett egy ott összesorsolt társsal párbeszédes jelenetet csinálniuk. A végén a csapat kollektíven szavazott a jelentkezõkrõl, nem egyszer nagy vita után. Melyik elõadás vonzotta a legtöbb nézõt? A legtöbb nézõt a legutóbbi elõadás vonzotta: 300-an zsúfolódtak össze a Jogi Kar patinás Dísztermében. Ami azért is nagy szó, mert általában a kulturális tartalmú rendezvények látogatottsága a karunkon finoman fogalmazva nem túl magas... Természetesen ez - a Salemi boszorkányper elõadásának érdemein túl - annak is köszönhetõ, hogy ez volt a 7. elõadásunk, tehát mostanra már "eseménnyé" vált a Perjátszó Kör aktuális bemutatója, amire kíváncsiak és szeretik is. Ez egyértelmû a - nemcsak a diákoktól, hanem az elõadásokat egyre nagyobb számban meglátogató tanároktól érkezõ - nagyon pozitív reakciókból. Melyik volt a legemlékezetesebb per? Mindegyik pert nagyon szerettem, egyiket ezért, a másikat azért. A Jeanne D'Arcot azért, mert az elsõ volt a sorban és azt a roppant lelkesedést, ahogy az megszületett, azt nem feledhetem. A Cromwell-perrõl már meséltem. A Danton-pernél jó néhányszor megállt a levegõ a teremben, sûrû atmoszféra teremtõdött egy-két egészen emlékezetes színészi játéktól. Majd 1956 50. évfordulójára egy kétfelvonásos perjátékot adtunk elõ ? elõször volt a Díszterem a helyszín. Nem érzelgõs akarok lenni, de tény: voltak, akiket annyira meghatott az elõadás, hogy megkönnyezték... Ezek után már elsõ szóra megkaptuk a Dísztermet, ami azért volt nagyon fontos, mert minõségi ugrást jelentett. "Igazi" színpadon, világítással, hangosítással, színházi körülmények közé kerültek az addig egy maximum kilencven fõt befogadó elõadóteremben tartott elõadások. A következõ per - 2007-es tavaszi szemeszterben - Dreyfuss kapitány pere volt. Itt már egy megnövekedett létszámú szereplõgárda mozgott a színpadon: húsz szereplõ vett részt a darabban - zajos és emlékezetes sikerrel. Hogyan változott a Kör az elmúlt évek során? Az "alapítók" immáron negyedévesek, közülük jó páran ezen az õszön külföldi egyetemre mentek tanulni s volt, aki más ambíciói miatt hagyta abba a közös munkát. Helyükbe léptek azok, akik a kezdet óta kétszer tartott felvételin bekerültek a Perjátszó Körbe. Idõközben felmerült az igény, hogy komolyabb színvonalon alkossuk meg az elõadásokat és ehhez egy nagyon jó barátomat nyertem meg segítségül. Harsányi Bence a Momentán Társulat oszlopos tagja és megkértem, hogy kicsit tréningezze a csapatot, hogy fejlõdjék a "színészmesterségük". Nagyon sok értékes és kreatív tanáccsal látja el a társaságot és - a rendezés valamint csapatépítés tekintetében - engem is. Milyen jövõbeli tervek vannak? Jelenleg két darabnak csiszolgatjuk a szövegkönyvét. Nem szeretném elõre lelõni a poént, annyit elárulhatok, hogy az egyik egy híres jogeset pere, a másik egy nagyon híres, de nagyon szórakoztató és megtörtént per, amiben az emberi butaságon kiválóan szórakozhatnak a nézõk. Hogyan zajlik egy-egy próba? Elõször olvasópróbákat tartunk, majd elkezdjük külön-külön próbálni az egyes jeleneteket. Ezt követõen minden jelenet külön próbál még egyedül is, vagyis vannak külön jelenetpróbák, amit annak az adott jelenetnek a szereplõi hoznak össze. Mivel egyetemisták csinálják az egészet, így a sok eltérõ órarend miatt kísérleteztük ki ezt a munkamódszert. Aztán, az elõadást megelõzõ utolsó hétvégén elmegyünk közösen egy vidéki városba - voltunk eddig Pécsen és Egerben - ahol a szálláson pörgetjük végkimerülésig a jeleneteket, aztán este meg egy közös bulival vezetjük le a fáradalmakat... Ez nemcsak az elõadás miatt fontos, hanem a csapat összerázása miatt is. Fontosnak tartom, hogy ne csak egy közös munkát csináljunk steril profizmussal, hanem egy valódi közösség is szülessen a húsz különbözõ emberbõl. Ebben az individualizmust preferáló Vízöntõ-korban elég kevés az igazi közösség, ellenben az ember belsõ, közösség iránti igénye jottányit sem változott. Szeretném, ha a Perjátszó Kör nemcsak egy project lenne, hanem egy olyan társaság, ahova a belsõ, emberek közti erõs viszonyok miatt akar tartozni valaki. A legutóbbi elõadásról milyen érzésekkel távozott? Úgy érzem, hogy egy közösség belsõ ereje olyan energia, ami kisugároz, vonzóerõvel bír. A Salemi boszorkányper címû elõadásunkon az a 300 nézõ ezt érezhette, ezért jöttek el ennyien. És a nézõk pozitív várakozásai inspirálták az elõadás szereplõit, akik ezért - az elsõ percek kis megilletõdése után - felnõttek ezekhez a várakozásokhoz és adtak a nézõknek, akiktõl aztán nyolc perces vastapsot kaptak vissza. Mosolygó arcok, sûrû gratulációk - tanár kollegáktól is - "mikor lesz a következõ elõadás? elhozom a csoporttársaimat is!" - szövegek... Azóta is mosolyog minden perjátszókörös, amikor találkozom velük és azt mondják, az egyetemen õket is mindenfelé mosoly fogadja. Van jobb dolog a mosolynál? Gedeon Valéria
