Nagy legitimitással (2008-08-04)
Egy éve megbízott dékánként került az ELTE BTK élére, ezen időszak alatt sok komoly problémával találkozott. Melyek voltak ezek, és milyen mértékben sikerült őket felszámolnia?
Több komoly kihívás érte ebben az időszakban Karunkat. Mivel célom, hogy a kollégák és a hallgatók lehető legszélesebb nyilvánosságát bevonjam az információáramlásba, erről elég sokan tudnak, így nem akarok részletekbe bocsátkozni. Költségvetési gondjai vannak az Egyetemnek, és azon belül a Karnak, az ősz során főleg ez határozta meg feladatainkat. Ennek az időszaknak számomra az volt a legerősebb tapasztalata, hogy a Kari Tanács, Intézeti Tanácsok, Intézet- igazgatók Tanácsa a nehéz időkben még erősebben összefogott, és a Bölcsészettudományi Kar oktatóinak bölcsészoktatói identitása nagyon erőssé vált. Olyan egységesen sorakoztak fel a Kar érdekei mögé, amit én korábban nem tapasztaltam. Ez erősítette meg kollégáimat és engem abban, hogy teljes erőbedobással küzdjünk a Kar érdekeiért, és elhárítsuk a lehetséges veszélyforrásokat.
Mi okozta a súlyos problémákat, és milyen lépéseket tett felszámolásukra?
A Kar költségvetése a nagyarányú elvonás miatt nehéz helyzetbe került, hiszen a költségvetésünk több mint kilencven százalékát bér és járulék formájában fizetjük ki. Vissza lehet fejteni 2003-ig, miképp romlott belső gazdálkodási helyzetünk. Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy azért tudtunk hatékonyan, határozottan dolgozni, mert a problémán túl egyből láttuk a kiutat is. Megbízott dékánságom idején jeleztem, hogy rövid-, közép-, és hosszú távú stratégiát kell készíteni, amelyekben össze kell gyűjteni a kari elképzeléseit. A munka megkezdődött, a dékáni pályázatomban összefoglaltam meglátásaimat a Bölcsészettudományi Kar jövőjét illetően. Ez az alapanyag, amelyet most mindenki saját szakterülete (oktatás, tudományszervezés, nemzetközi ügyek, finanszírozás és gazdálkodás, marketing) szerint kimunkál a dékáni vezetésben. Ezen dolgozunk most, és a kialakuló alapszövegeket megküldjük a Kari Tanácsnak, intézeteknek, tanszékeknek, oktatóknak és a Hallgatói Önkormányzatnak. Azt szeretnénk, ha az ősz folyamán, kari vita után elkészülne egy olyan szöveg, amelyet aztán a Kari Tanács elfogadna, így mindenkinek az elképzeléseit magába foglalná.
Említette a bölcsész identitást, mint egy erős bástyát. Melyek lehetnek az erős és gyenge pontok, amelyekre építkezni lehet?
A Karban rejlő tudományos és oktatási lehetőségek, amelyeket tekintve meglehetősen jól állunk, megmutatják a kiutat a válságból. A mostani felvételi jelentkezéseket látva megállapíthatjuk, hogy magas az első helyes jelentkezések száma, 150%-kal meghaladja az akkreditált keretszámunkat, a jelen pillanatban a 2087 helyre 3016 jelentkezőnk van. Az eddiginél nagyobb arányban tudjuk feltölteni férőhelyeinket államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatókkal. Ha ez így alakul, akkor a Kar többletforráshoz jut. Több mint száz MA-képzést szeretnénk elindítani 2009-től, amelyek akkreditációja egyébként most folyik. Az indítási dokumentumok nagy részét elfogadta a Szenátus. Ezáltal 2009-től olyan széles kínálatunk lesz az MA-képzés terén, amely a magyarországi bölcsészképzésben egyedülálló. Ez nem csak a mostani elsőéveseknek fontos, mivel a jelenleg felsőbb éves hallgatók is fölvehetik a négy féléves képzéseket. Több olyan képzésünk lesz, amelyeket korábban önálló szakként nem indítottunk el, de most olyan interdiszciplináris szakokat fogunk akkreditáltatni, amelyek elvégzésével hallgatóink bővíthetik alapképzettségüket. Visszatérve a Kar helyzetére, az MA-képzések magasabb állami támogatással (mintegy duplája az alapképzéses finanszírozásnak) indulnak, így reméljük, hogy magas hallgatói létszámot fognak vonzani, ami természetesen többletbevételként jelenik meg költségvetésünkben. Azon dolgozunk, hogy minden forrást, tartalékot mozgósítani tudjunk, hogy a Kar az oktatási tevékenységéből tegyen szert többletbevételre. Emellett fontos, hogy a Kar hagyományaihoz, arculatához hű maradjon, megőrizze tudományos potenciálját, amelyet akadémikusaink, nagydoktoraink, vezetőoktatóink munkája eredményezett. A kultúrában és a közéletben mozgó értelmiségiek meghatározó alakjai tartanak előadásokat a kari katedrákon. A hiteles jövőképünk tehát megvan, most jött el a megvalósításának ideje.
Olyan közkedvelt és nagy hallgatói tömeget vonzó programok, mint a kulturális menedzserképző, a kulturális antropológia, vagy éppen az afrikanisztika, eltűntek. E hiányt tudja-e pótolni az új MA-képzési kínálat?
A kulturális antropológia egy másik karra került, míg a kulturális menedzserképző esetében nem voltak meg a személyi feltételek, miután Bujdosó tanár úr nyugdíjba ment. Az afrikanisztika pedig interdiszciplináris szakként fog indulni az MA-képzésben.
Assziriológusként tárgyalásokat kezdeményeztem, hogy interdiszciplináris Közel-Kelet szakértő, Távol-Kelet szakértő, afrikanisztika MA-képzés indulhasson. Ezek akkreditációja folyamatban van, a létesítési dokumentumok már elkészültek. Az afrikanisztika szak indulását a Dél-Afrikai Köztársaság nagykövet asszony jelenlétében be is jelentettem egy afrikanisták szervezte konferencián. A hagyományos képzésben résztvevők számára nyújtott programok kifutnak, ezeket a bolognai rendszerben nem tudjuk indítani. Ezért gondoltunk arra, hogy bizonyos programokat, amelyeket át lehet emelni az új rendszerbe, átformálunk. Amelyek viszont nem alakíthatók hozzá, azokról sajnos le kell mondanunk. Ezek nem tudománypolitikai, hanem technikai döntések.
Az utolsó előtti szenátusi ülésen eléggé kellemetlen helyzet alakult ki, három akadémiai doktor kinevezését utasította el a Szenátus. Mi volt ennek az oka, és mi lett a következménye?
Ilyenre korábban nem volt példa. Azóta volt hétfőn egy újabb szenátusi ülés, ahol újra napirendre került a hét elutasított egyetemi tanári fölterjesztésből azon három, nagydoktori címmel rendelkező jelölt, akik megkapták a MAB támogatását. Háromból kettőt elfogadott, egyet elutasított a testület. Ezt sérelmesnek tartom, mert nyilvánvaló, hogy rendszeren kívüli elemek játszottak szerepet a titkos szavazásban. Ilyen elem, hogy nem szakmai, oktatáspolitikai, hanem közéleti szereplései miatt nem kapta meg a támogatást. A rektor úr is világosan megfogalmazta a Szenátusban, hogy ha valakinek olyan szempontjai voltak, amelyek miatt leszavazta a fölterjesztettet, föl kellett volna vetnie a vita során. Vita ugyan zajlott, de nem szakmai érvek mentén született a döntés, amit igazán sajnálatosnak tartok.
A dékánválasztó Kari Tanácson a választás soha nem látott egyetértésben zajlott, hiszen a negyvennyolc szavazóból negyvenhárman Önre adták le voksukat, ami hatalmas támogatottságot, bizalmat jelent, és persze hatalmas felelősséget is. Mit jelentett Önnek ez a szavazati arány?
A Kari Tanács ilyen mértékű bizalma nagy legitimitást jelent, ugyanakkor hatalmas felelősséget rakott a vállamra. Ezt a bizalmat az elmúlt egy évben végzett munka igazolásának érzem, ami nemcsak a személyem, hanem az általam választott törekvések elfogadása is. A nagyarányú megerősítés dékánhelyettes és hivatalvezető kollégáim munkájának az elismerése is, hiszen a dékáni vezetés nem egyszemélyes munka, nélkülözhetetlen az ő segítségük. Nagy a bizalom abban, hogy amit elkezdtünk, azt végig is fogjuk csinálni, erre mondtam igent azzal, hogy elvállaltam a dékánságot.
A többi pályázatban talált-e olyan tervet, ötletet, melyet ön is szívesen átemelne a programjába, amelyet mindenképpen megvalósítana?
A választás előtt a Hallgatói Önkormányzat föltett egy hasonló kérdést, amelyet örömmel vettem. Elolvastam természetesen a másik két kollégám pályázatát. Az én programom kereteket adó stratégiai alapvetés, de vannak benne konkrét döntések is. Leírtam az adott helyzetet, a feladatokat, és hogy mi kell tenni az adott feladat elvégzéséhez. Elmondtam már ott is, hogy természetesen nyitott vagyok az ötletekre, javaslatokra. Ezekből kialakulhat a Kar stratégiája, amelyet szeretnék közzétenni, eljuttatni minden illetékeshez, elfogadtatni a Kari Tanáccsal, ami tükrözi az intézmény egységet.
A dékáni hivatalviseléssel megnövekedett teendőit hogyan tudja összeegyeztetni a katedrával?
Dékánhelyettesként és megbízott dékánként is megtartottam óráimat, ezután sem szeretnék ezen változtatni. A törvény szerint a vezető oktatóknak tíz órát kell tartaniuk, ez alól a dékán persze kaphat mentességet. Ha nem is tíz, de nyolc órát szeretnék megtartani, mert nem akarok elszakadni a szakmámtól. Úgy kell alakítani a heti, illetve napi ritmusomat, hogy ezt meg tudjam oldani. Nem szeretnék elszakadni a diákjaimtól, közöttük több tehetség van, értük személyes felelősséget is érzek, mindez nekem biztos hátteret ad.
A héten volt a PPP-konstrukcióban felújított épületek, az Angol-Amerikai Intézet és a Germanisztikai Intézet Könyvtárának és a Gólyavár átadása. Az ünnepségen megjelent Hiller István szakminiszter is. Hol tart most a Trefort kert fölújítása?
Az Ajtósi Dürer sor állapota egyre romlott. Ahhoz, hogy az épület az oktatók, és hallgatók által lakható legyen, másfél milliárd forintos beruházás kellett volna. Az egyetem vezetése úgy döntött, hogy az Ajtósi Dürer sori épületekbe pénzt fektetni már nem éri meg, inkább a Rákóczi úti, és a Trefort kert más épületeinek felújításával kell megoldani a problémát. Ebből jött létre az a húsz éves PPP-konstrukció, amelynek első lépésében felújítottuk a most átadott épületeket, majd miniszter úr ígérete alapján újabb épület fog megszépülni. Ez közel négy milliárd forintnyi beruházást jelent a Campus területén. Húsz évig kell törleszteni, fele-fele arányban az OKM és az egyetem és vállalták magukra a terhet, az utóbbi szerepel az egyetemi költségvetésben, nehézségeket nem fog jelenteni. Az Ajtósi Dürer sor eladásával, gondnokságok felszámolásával jelentős forrást takarít meg a Kar.
Mi a véleménye arról, hogy a Holdudvar bezárása után egy évre megszűnt a közösségi élet kialakulásának lehetősége a Karunkon?
Elengedhetetlennek tartom, hogy az oktatók, a munkatársak és a hallgatók méltó körülmények között legyenek. Méltatlan körülmények között nagyon nehéz megkövetelni az oktatóktól és a hallgatóktól, hogy színvonalas munkát végezzenek. Most gyakori, hogy az oktató megtartja az óráját, majd hazamegy. Ugyanez igaz a hallgatókra is. A vidéki kampuszokkal szemben nagy hátrányban vagyunk. Míg ott az egyetem a város hangsúlyos része, és meg tudja tartani a hallgatókat. Ha viszont itt valaki kilép a Trefort kert kapuján, máris a belvárosban találja magát. A cél az, hogy olyan közösségi tereket hozzunk létre az oktatóknak és hallgatóknak, ahol le tudnak ülni, méltó körülmények között tudnak ebédelni, kávézni, beszélgetni. Két óra között ne az legyen számukra az első, hogy kirohannak az épületekből. Eddig két kampuszunk volt, a kari közélet jórészt virtuális volt, ezt szolgálta a honlap. Azt szeretném, ha a beruházásokon keresztül a már előbb említett virtuális közélet valóssá alakulna, hogy a hallgatók nem e-maileken, ETR-levelezőlistákon tartanák a kapcsolatot, hanem teret adhatnánk a személyes kapcsolattartásnak. Hiszen a bölcsészlét több mint egyszerű órára járás. Ezt én is tudom, hiszen még a Pesti Barnabás utcai épületben is a büfé környéke volt az igazi gyűjtőpont, ahol lehetett találkozni a hallgatókkal, és nem csak a folyósón a tanterem előtt futhattak össze.
Faragó Gábor
