Interjú Dr. Dezső Tamással, az ELTE BTK újonnan megválasztott dékánjával (2008-08-04)
Egy éve megbízott dékánként került az ELTE BTK élére, ezen időszak alatt sok komoly problémával találkozott. Melyek voltak ezek, és milyen mértékben sikerült őket felszámolnia?
Több komoly kihívás érte ebben az időszakban Karunkat. Mivel célom, hogy a kollégák és a hallgatók lehető legszélesebb nyilvánosságát bevonjam az információáramlásba, erről elég sokan tudnak, így nem akarok részletekbe bocsátkozni. Költségvetési gondjai vannak az Egyetemnek, és azon belül a Karnak, az ősz során főleg ez határozta meg feladatainkat. Ennek az időszaknak számomra az volt a legerősebb tapasztalata, hogy a Kari Tanács, Intézeti Tanácsok, Intézet- igazgatók Tanácsa a nehéz időkben még erősebben összefogott, és a Bölcsészettudományi Kar oktatóinak bölcsészoktatói identitása nagyon erőssé vált. Olyan egységesen sorakoztak fel a Kar érdekei mögé, amit én korábban nem tapasztaltam.
Mi okozta a súlyos problémákat, és milyen lépéseket tett felszámolásukra?
A Kar költségvetése a nagyarányú elvonás miatt nehéz helyzetbe került, hiszen a költségvetésünk több mint kilencven százalékát bér és járulék formájában fizetjük ki. Vissza lehet fejteni 2003-ig, miképp romlott belső gazdálkodási helyzetünk. A munka megkezdődött, a dékáni pályázatomban összefoglaltam meglátásaimat a Bölcsészettudományi Kar jövőjét illetően. Ez az alapanyag, amelyet most mindenki saját szakterülete (oktatás, tudományszervezés, nemzetközi ügyek, finanszírozás és gazdálkodás, marketing) szerint kimunkál a dékáni vezetésben. Ezen dolgozunk most, és a kialakuló alapszövegeket megküldjük a Kari Tanácsnak, intézeteknek, tanszékeknek, oktatóknak és a Hallgatói Önkormányzatnak. Azt szeretnénk, ha az ősz folyamán, kari vita után elkészülne egy olyan szöveg, amelyet aztán a Kari Tanács elfogadna, így mindenkinek az elképzeléseit magába foglalná.
Említette a bölcsész identitást, mint egy erős bástyát. Melyek lehetnek az erős és gyenge pontok, amelyekre építkezni lehet?
A Karban rejlő tudományos és oktatási lehetőségek, amelyeket tekintve meglehetősen jól állunk, megmutatják a kiutat a válságból. A mostani felvételi jelentkezéseket látva megállapíthatjuk, hogy magas az első helyes jelentkezések száma, 150%-kal meghaladja az akkreditált keretszámunkat, a jelen pillanatban a 2087 helyre 3016 jelentkezőnk van. Az eddiginél nagyobb arányban tudjuk feltölteni férőhelyeinket államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatókkal. Ha ez így alakul, akkor a Kar többletforráshoz jut. Több mint száz MA-képzést szeretnénk elindítani 2009-től, amelyek akkreditációja egyébként most folyik. Az indítási dokumentumok nagy részét elfogadta a Szenátus. Ezáltal 2009-től olyan széles kínálatunk lesz az MA-képzés terén, amely a magyarországi bölcsészképzésben egyedülálló. Emellett fontos, hogy a Kar hagyományaihoz, arculatához hű maradjon, megőrizze tudományos potenciálját, amelyet akadémikusaink, nagydoktoraink, vezetőoktatóink munkája eredményezett. A kultúrában és a közéletben mozgó értelmiségiek meghatározó alakjai tartanak előadásokat a kari katedrákon. A hiteles jövőképünk tehát megvan, most jött el a megvalósításának ideje.
Olyan közkedvelt és nagy hallgatói tömeget vonzó programok, mint a kulturális menedzserképző, a kulturális antropológia, vagy éppen az afrikanisztika, eltűntek. E hiányt tudja-e pótolni az új MA-képzési kínálat?
A kulturális antropológia egy másik karra került, míg a kulturális menedzserképző esetében nem voltak meg a személyi feltételek, miután Bujdosó tanár úr nyugdíjba ment. Az afrikanisztika pedig interdiszciplináris szakként fog indulni az MA-képzésben. Assziriológusként tárgyalásokat kezdeményeztem, hogy interdiszciplináris Közel-Kelet szakértő, Távol-Kelet szakértő, afrikanisztika MA-képzés indulhasson. Ezek akkreditációja folyamatban van, a létesítési dokumentumok már elkészültek. Az afrikanisztika szak indulását a Dél-Afrikai Köztársaság nagykövet asszony jelenlétében be is jelentettem egy afrikanisták szervezte konferencián.
Az utolsó előtti szenátusi ülésen eléggé kellemetlen helyzet alakult ki, három akadémiai doktor kinevezését utasította el a Szenátus. Mi volt ennek az oka, és mi lett a következménye?
Ilyenre korábban nem volt példa. Azóta volt hétfőn egy újabb szenátusi ülés, ahol újra napirendre került a hét elutasított egyetemi tanári fölterjesztésből azon három, nagydoktori címmel rendelkező jelölt, akik megkapták a MAB támogatását. Háromból kettőt elfogadott, egyet elutasított a testület. Ezt sérelmesnek tartom, mert nyilvánvaló, hogy rendszeren kívüli elemek játszottak szerepet a titkos szavazásban. Ilyen elem, hogy nem szakmai, oktatáspolitikai, hanem közéleti szereplései miatt nem kapta meg a támogatást.
A dékánválasztó Kari Tanácson a választás soha nem látott egyetértésben zajlott, hiszen a negyvennyolc szavazóból negyvenhárman Önre adták le voksukat, ami hatalmas támogatottságot, bizalmat jelent, és persze hatalmas felelősséget is. Mit jelentett Önnek ez a szavazati arány?
A Kari Tanács ilyen mértékű bizalma nagy legitimitást jelent, ugyanakkor hatalmas felelősséget rakott a vállamra. Ezt a bizalmat az elmúlt egy évben végzett munka igazolásának érzem, ami nemcsak a személyem, hanem az általam választott törekvések elfogadása is.
A többi pályázatban talált-e olyan tervet, ötletet, melyet ön is szívesen átemelne a programjába, amelyet mindenképpen megvalósítana?
Az én programom kereteket adó stratégiai alapvetés volt. Természetesen nyitott vagyok az ötletekre, javaslatokra, amelyekből kialakulhat a stratégiánk. Ez tükrözi azt az egységet, amely az elmúlt időszakban volt tapasztalható.
A dékáni hivatalviseléssel megnövekedett teendőit hogyan tudja összeegyeztetni a katedrával?
Dékánhelyettesként és megbízott dékánként is megtartottam a munkámat, ezután sem szeretnék ezen változtatni. Nem szeretnék elszakadni a diákjaimtól, közöttük több tehetség van, értük személyes felelősséget is érzek, mindez nekem biztos hátteret ad.
A héten volt a PPP-konstrukcióban felújított épületek, az Angol-Amerikai Intézet és a Germanisztikai Intézet Könyvtárának és a Gólyavár átadása. Az ünnepségen megjelent Hiller István szakminiszter is. Hol tart most a Trefort kert fölújítása?
Az Ajtósi Dürer sor állapota egyre romlott. Ahhoz, hogy az épület az oktatók, és hallgatók által lakható legyen, másfél milliárd forintos beruházás kellett volna. Az egyetem vezetése úgy döntött, hogy az Ajtósi Dürer sori épületekbe pénzt fektetni már nem éri meg, inkább a Rákóczi úti, és a Trefort kert más épületeinek felújításával kell megoldani a problémát. Ebből jött létre az a húsz éves PPP-konstrukció, amelynek első lépésében felújítottuk a most átadott épületeket, majd miniszter úr ígérete alapján újabb épület fog megszépülni. Ez közel négy milliárd forintnyi beruházást jelent a Campus területén.
Mi a véleménye arról, hogy a Holdudvar bezárása után egy évre megszűnt a közösségi élet kialakulásának lehetősége a Karunkon?
A cél az, hogy olyan közösségi tereket hozzunk létre az oktatóknak és hallgatóknak, ahol le tudnak ülni, méltó körülmények között tudnak ebédelni, kávézni, beszélgetni. Két óra között ne az legyen számukra az első, hogy kirohannak az épületekből. Eddig két Campusunk volt, a kari közélet jórészt virtuális volt, ezt szolgálta a honlap. Azt szeretném, ha a beruházásokon keresztül a már előbb említett virtuális közélet valóssá alakulna, hogy a hallgatók nem e-maileken, ETR-levelezőlistákon tartanák a kapcsolatot, hanem teret adhatnánk a személyes kapcsolattartásnak. Hiszen a bölcsészlét több mint egyszerű órára járás.
Faragó Gábor
