Elte Online hírportál

Élre törni a mester- és doktori képzésben (2008-08-04)

Már majdnem egy éve rektorhelyettes, hogy sikerült ez az év? Nem nevezném sikerévnek, rengeteg nehézséget tapasztalok, ez leginkább a sebesség miatt van. Egy ilyen hatalmas intézménynek szabályok mentén kell mûködnie, írásban, hogy számon kérhetõ legyen. Ez meglehetõsen lelassítja az ügyintézést. Nekem nincs gyakorlatom a bürokratikus ügyintézésben, rendkívül nehéz ezt tanulnom. Az egyetlen szerencsém, hogy van egy asszisztensem, aki az elõzõ rektorhelyettes asszisztense is volt, és meglehetõsen jól ismeri az itt zajló ügyeket. Rendszeretõ ember lévén õ a jobb kezem. Úgy tûnik, az oktatási igazgatóság élére is megtaláltuk a megfelelõ embert, aki nagyon sok operatív munkát átvesz tõlem, úgyhogy jó sínen vagyunk, foglalkozhatom azzal, amivel igazán fontosnak tartom foglalkozni: stratégiai kérdésekkel. Minden oktatással kapcsolatos ügy hozzám kerül, én döntöm el, hogy a továbbiakban ki foglalkozzon vele. Szerencsére sok ügyet nem kell névre szólóan kicímkéznem, mert az oktatási igazgatóságra továbbíthatom. A doktori képzéssel kapcsolatos ügyek, a szabályzatalkotás stratégiája azonban az én feladatom. Ennek az üzemnek ezért a szellemi irányítója vagyok. Tehát inkább stratégiai, mint bürokratikus kérdésekben foglalkok állást., ami jobban is illik hozzám. Az átalakuló képzési rendszerben most érkeztünk a mesterképzések indításához. Az ELTE koncepciója, hogy ezekre fektessen nagyobb hangsúlyt. Hogy áll most a szakok indítása? Beszéljünk a most adott keretekrõl! Az ELTE célja, hogy a mester- és a Ph.D. képzésben törjön az élre, az alapképzést pedig minimálisan szükséges alapnak tekinti. Azt tervezzük, hogy a minimális, körülbelül 33%-os mesterképzési arány nálunk nagyobb lesz, hiszen más fõiskolákról, egyetemekrõl is kerülnek hozzánk bachelor diplomás hallgatók. A mostani, átmeneti idõszakban azonban ahhoz, hogy az egyetem talpon maradjon, száz százalékig ki kell használnia a kapacitásait alapképzésekre. Lesz tehát egy, legrosszabb esetben három év, mikor párhuzamosan fognak futni a maximális létszámú alap-, és a frissen induló mesterképzések. Ez egy rettentõ nehéz idõszak lesz az életünkben, csak nagyon jó oktatás-szervezéssel lehet majd megoldani a képzést úgy, hogy a tanárok terhelése még elviselhetõ legyen. Ami a mesterképzéseket illeti, elsõként olyan szakok létesítésére és indítására adtunk be kérelmet, melyek az öt éves képzésben már megvoltak. Most már sok olyan kérelem is elénk került az Oktatási és Képzési Tanácsban, amely karok közötti együttmûködést valósít meg, akár két kar közös gondozásában, akár úgy, hogy egy kar ?bedolgozik? a másik képzésébe. Ám nagyon nehéz egyrészrõl a piaci elvárásokkal ennyire elõre tisztában lenni, másrészt a hallgatók érdeklõdésének megfelelni, hiszen a kettõ nem mindig egyezik. Az az egyetem stratégiája, hogy sok MA kérelmet támogatunk, de ettõl gyökeresen különbözik majd a ténylegesen indított mesterszakok száma. Ezzel kapcsolatban megkezdõdött egy nagyon nehéz munka, amely azért nehéz, mert a naprakész adatok majdnem mindenütt hiányoznak. Azt szeretném elérni, hogy egy olyan algoritmust sikerüljön kidolgozni, mely segítséget ad a karoknak, hány hallgató felvétele esetén indíthatunk majd el egy-egy szakot. Hiszen csõdbe vinné az ELTE-t, ha az összes mesterképzésünket elindítanánk, ez ugyanis szétforgácsolná a tanárok munkaerejét. Ugyanakkor, mivel verseny van a felsõoktatás terén, azt is biztosítanunk kell, hogy készen álljunk, ha elérkezik az idõ a szakok indítására. A baj, ami ezek elé a számítások elé gördült az, hogy az ETR stratégiai adatbázisként nagyon nehezen használható. A gazdálkodást mûködtetõ SAP rendszer és az ETR nincsenek szinkronban, nehéz így oktatásszervezési, gazdaságossági problémákat megoldani. További problémát okoz, hogy nem mindig pontosak az adatok sem. Sokat kellene még dolgozni az ETR-t üzemeltetõ csoportnak azokon a fejlesztéseken, melyek ezt a munkát majdan lehetõvé teszik. Ha jól gazdálkodunk a kapacitásainkkal, itt a tanárok kapacitására gondolok, akkor a profit nem csak abban jelentkezik, hogy nem kerül csõdbe az ELTE, hanem úgy is, hogy a tanárok koncentráltan, magas színvonalon tudnak majd minden szinten tanítani. Ez az oka annak, hogy az ELTE nem indított még mesterképzést? Ennek több oka is van. Olyan szakokon lehetne mesterképzéseket elindítani, ahol az alapképzésben fõiskolát végzett hallgatókra számíthatunk, mint például a kommunikáció. Jövõre mi is fogunk mesterszakokat létesíteni, de tudni kell, hogy éppen a bölcsészképzésben a BA-k elfogadása csúszást szenvedett, mivel konzorciumban létesültek ezek az alapszakok, éppen ezért itt az MA-k elfogadása is csúszott idõben. További probléma, hogy a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) most alakult újjá, így több hónapon keresztül nem tudta elbírálni a szaklétesítési, és ?indítási kérelmeket. Ha szeptemberig elbírálja a kérelmeinket a MAB, akkor indíthatunk új szakokat jövõre. A most vázoltak rajtunk kívül álló okok. Az informatika mesterszak az, amelyet el lehetett volna idén is indítani. A kari dékánnak azonban az volt az álláspontja, hogy ha az alapképzési keret terhére kellene a mesterképzést elindítani, akkor ezt inkább nem tenné, mert félõ, hogy a nem lenne elegendõ érdeklõdés az MSc képzés iránt. Azt hiszem, ez helyes döntés volt a dékán úr részérõl, de mivel nem állnak rendelkezésre a megfelelõ adatok, nem tudok biztosat mondani errõl sem. Min múlik, hogy ki létesít szakot? Ez rengeteg mindentõl függ. Arról az esetrõl nem érdemes beszélni, mikor az országban csak az ELTE-n indul egy szak, ez körülbelül 10%-a az összes ELTE-s szakindításnak. Vannak olyan mesterszakok, az elsõk ilyenek voltak, ahol csak úgy lehetett létesíteni a szakot, ha az összes képzõ hely támogatta a létesítést, ehhez kompromisszumokat kellett kötni. Most már lehet önállóan is létesíteni szakokat, mert nem kell attól tartani, hogy a leggyorsabb intézmény benyújtja a létesítési kérelmet és majd a többieknek ehhez kell alkalmazkodniuk. Vannak olyan szakok, például a nemzetközi kapcsolatok, ahol nem az ELTE a piacvezetõ, itt egy szakmai siker volt, hogy meghívtak a konzorciumba. A bölcsészek továbbra is konzorciumban létesítenek szakot. Leginkább presztízskérdés, hogy mely egyetem a létesítõ. Van, hogy udvariassági gesztus, hogy nem mi létesítünk szakot, van, hogy nem mi vagyunk a piacvezetõk, van, hogy konzorciumban létesül a szak, van, hogy csak az ELTE létesíti, mert unikális jellegû, vagy egyértelmû, hogy mienk a vezetõ szerep. Az alapszakok létesítése és indítása lezárult, a mesterszakoknál viszont ezek nyitott lehetõségek maradnak. Tervezik újabb mesterszakok indítását? Tervezzük, ennek egyetlen akadálya van, mégpedig az, hogy a MAB elbírálási díjat fog szedni az indítási kérelmekért. Tehát ha egy kar százszámra szeretne mesterszakokat indítani, nem fogja tudni megfizetni ennek a költségét. Azt gondolom, a mesterszakok létesítésének tényleg rugalmasnak kell lennie. Bár személy szerint az a véleményem, hogy az életen át tartó tanulás jegyében az a jó mesterszak, ami általánosabb, és majd a szakirányú továbbképzések lesznek specifikáltabbak, ez utóbbiaknál azonban már van a munkáltatói oldalról egy elvárás-rendszer, melynek meg kell felelni. Ilyen szakképzés lehet például az egészségpolitikus továbbképzés. Picit más téma az OMHV (Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése), hol tart a módosítás? . Ez ügyben nagyon sok egyeztetés zajlott már. Valamikor nagyon régen még az Egyetemi Tanács elfogadott egy alapkérdõívet. Ez azonban csak korlátozottan tartalmazza azokat az információkat, melyek egy oktatói munka értékeléséhez szükségesek lennének. Ennek a kérdõívnek a kitöltése most is zajlik. A szabályzat azonban azt mondta ki, hogy minimum a hallgatók fele ki kell, hogy kitöltse a kérdõívet ahhoz, hogy az érvényes legyen. Ez jó is, mert három százalékos részvétel alapján nem lehetne minõsíteni az oktatói munkát. Az ETR-ben a jelenlegi rendszer láthatóan nem mûködik jól: a hallgatók nem mutatnak nagy hajlandóságot arra, hogy kitöltsék a kérdõíveket. Ez azonban a kisebb probléma, hiszen az oktatók bevihetik az órákra a papíros változatot is, és akkor többen fogják azokat kitölteni. Az igazi probléma azonban az, hogy mi történjék az adatokkal. Felmerült, hogy szükség van a tanár beleegyezésére az adatok nyilvánosságra hozatalához. Felmerült az is, hogy csak az oktatóra vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalához kell az oktató beleegyezése, a kurzusra vonatkozó adatokat mindenképp meg kell jelentetni. Elmentünk az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz, hogy foglaljon állást, ahol azt mondták, hogy ezek az adatok nyilvánosságra hozhatóak az intézményben szokásos módon, tehát például az ETR-ben. Egy oktató beadványban fordult az ombudsmanhoz, aki azt válaszolta, hogy az oktató beleegyezése szükséges az adatok nyilvánosságra hozatalához, a zárómondata pedig az volt, hogy az intézményben szokásos módon nyilvánosságra hozhatók az adatok. Én személy szerint, ha hallgató lennék, nem venném fel olyan oktató óráját, aki nem engedi nyilvánosságra hozni az óra adatait. Persze nem arról van szó, hogy az oktató elõmenetelét vagy fizetését ezek befolyásolnák, hiszen akkor lehetne ezen a kérdésen gondolkodni. De hogy a hallgatók ne tájékozódhassanak arról, hogy milyen órára számíthatnak, ez szerintem fontos kérdés. A hallgatók is több félék ugyanis, van, aki könnyen szeretne jegyet kapni, más pedig sokat szeretne dolgozni, hogy elsajátíthassa a szakmát. Ez a kérdés szerencsére más intézményeknek is problémát okoz, úgyhogy számítunk rá, hogy a minisztérium a felsõoktatási törvény módosításában ki fog térni erre a kérdésre, és így megnyugtatóan tudjuk rendezni az ügyet. Ha minden jól megy, már a júniusi szenátusi ülésen megszavazhatjuk a Minõségfejlesztési Szabályzat módosítását, így jövõ decemberben el tudjuk indítani az új OMHV-t. Bernát Klára