Elte Online hírportál

„Igazoltan hiányoztam, végig színpadon voltam” – mondta Ákos arra a kérdésre, miért csak négy év után jelentkezett új stúdióalbummal. A múlt héten ajándék-DVD-vel jelent meg A katona imája nevet viselő korong, amely tizenhárom új számot tartalmaz, köztük a Krúdy-ihletésű Szindbád dala című slágert és a A fénybe nézz című dalt. Mindkettőhöz Ákos maga rendezett videóklipet. Az Uránia mozi exkluzív környezetében a klippremierrel egybekötött lemezbemutatón Ákos az ELTE Online-nak adott interjút.

 

- Igaz, hogy anno tartott kurzust az ELTE hallgatóinak?

- Felkérésre vezettem egy filmklubot, de az aligha volt „kurzus”: csak beszélgettünk. Nem vagyok tanár, egyetemi polgárként se sok tanárral találkoztam, mert állandóan turnéztunk. Még csak másodéves voltam, amikor aláírtam az első lemezszerződésemet. Bementem vizsgázni az akkori Közgázra, bemutatkoztam.Erre a vizsgáztató, Baán tanár úr azt felelte, tudom, hogy maga kicsoda, sajnos maga nem tudja, hogy én ki vagyok. Én vagyok a szemináriumvezető és még nem találkoztunk a félévben: hármasért húzzon tételt.

- Gondolom akkor is izgult, mert említette a lemezbemutató előtti bevezetőben, hogy még akkor is rettentően ideges, mikor már minden munkával kész vannak és csak a bemutató van hátra. Mikor múlik el ez az érzés, ha elmúlik egyáltalán?

- Izgulok, hogy hogyan fogadják a munkámat, ez szerintem természetes. Amit csinálok, az szerelem dolga, büszkeség dolga, az életemet tettem fel rá.
 

- Volt már olyan, amikor úgy érezte, minden összejött az életében?

- Ilyet még nem éreztem. De jó érzés volt például A fénybe nézz klipjén dolgozni, különösen így, hogy a végén nemcsak abbahagyta az ember a munkát, hanem be is fejezte. Sokszor éreztem már, ha nem is elégedettséget, de boldogságot, amikor egy feladatnak a végére értem. Minden katartikus élményem a szerelemhez, a gyerekeim születéséhez vagy a munkámhoz kapcsolódik. Az enyém persze nem olyan értelemben munka, mint a budai lenfonóban a harmadik műszak. Az alkotásban élek, és néha látom az eredményét.
 

- Az ihletet a dalszövegekhez honnan nyeri?

- Onnan, ahonnan más: a világból, az engem érő impulzusokból. Legyen az dalszöveg, irodalom vagy zene, a születés-szerelem-halál-öröm-veszteség gondolatkörön kívül sok másról írni nem érdemes. Igaz, az antik szerzők már mindent megírtak, ráadásul sokkal jobban, és az ember huszonkét év alatt maga elől is elírhatja a témát. Csak az emberi probléma foglalkoztat. Persze nekem is vannak könnyedebb dalaim, viccesebbek, derűsebbek is, de az élet nehézségét is szeretem. Hiszek a régi formákban, még akkor is, ha tudom, hogy a zenéhez való viszony mára megváltozott.
 

- Az új albumot zeneileg milyen kategóriába sorolná be?

- Nehéz lenne kategorizálni, szerintem nevezhetjük sokszínűnek. Van rajta a nyolcvanas éveket idéző rock, akusztikus ballada, élő vonóskar, elektronika, minden, amit szeretek. A Főleg régen az egyik véglet talán, amolyan „kikacsintós” dal, a másik a komolyabb irány, amelyet talán a címadó szerzemény, A katona imája jellemez a legjobban.
 

- Babits Zsoltár gyermekhangra című versében arról ír, hogy Isten a közömbös ember imájánál is jobban szereti azt, aki lázad ellene, de legalább kapcsolatban van vele. Erre rímel A katona imája? Ki a katona és miről szól az imája?

- A bűnös imája több a közömbösénél, jól írja Babits. Rajta kívül Adyt is idézi egy sor az Érintő című dalban. Ami a kérdést illeti: a Szentmise közgyónása a százados bibliai szavaival szól. „Nem vagyok rá méltó, hogy a házamba lépj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.” Ezzel a gondolattal indul A katona imája. A legnagyobb bűnös is bármikor fordulhat Istenhez. A jobb lator, a rablógyilkos is bebocsátást kap az égi országba, ha Jézushoz fordul. Ez a hit, a remény csodája. A legjobb, aki lehetünk: a jobb lator, aki a halál előtti utolsó percig rájön, hogy bűnös életet élt és szeretne üdvözülni. A katona azt mondja: öltem és öltek, irgalmazz nekem. Ez lehet mindannyiunk imája, akik rájövünk arra, hogy van kihez fordulni. Ehhez nem kell feltétlenül templomba járni, de az sem árt éppen. Ezt el kell mondani a ma emberének, akit eltérítettek, elvadítottak a vallástól

- Ez az ima tehát nem egy valami ellen harcba készülő segítségkérése?

- Imádkozni nem lehet valami ellen, csak jó célért lehet kérni az égi segítséget.

- Az új lemezen helyet kapott Szindbád dala. A korábban kiadott Krúdy-hangoskönyv már egyértelművé tette, hogy Önnek nagyon fontos Krúdy Gyula munkássága. Miért?

- Krúdy számomra a magyar próza csúcsa. A kortárs irodalom kevéssé foglalkoztat, elhivatott írók helyett sok „posztmodern szöveggondozóval” lehet találkozni, akik „felhasználóknak” írnak. Krúdy szerette az olvasóit, szerette azokat, akikről írt és szeretett írni is. Ez a három elem hiányzik a maiak többségéből, akik íróakadémiákon magyarázzák egymásnak a szakma fortélyait, és azzal kábítják a hallgatóságot, hogy az ihlet idejétmúlt dolog, egy profi bármikor tud írni „szakmailag”. Olyanok is a szövegeik. Krúdy panteista szemléletű író, aki a tárgyakban, a természetben éli meg az istenélményt. Az élet örömeiben, bánatában, keserűségében megtalálja az Isten törvényszerűségeit. Ez az elégikus hang, a sajátos állandóság tetszik a legjobban az írásaiban.
 

- Mennyire tud azonosulni Szindbáddal?

- Szindbád szereti a jó ételeket, a jó borokat, a szép nőket. Egy férfiember számára ezzel nem olyan nehéz azonosulni.
 

- Mi a közös Önben és Szindbád alakjában?

- Életszerető, szenvedélyes ember vagyok, szangvinikusan viszonyulok az élethez. Egy ódivatú vagy inkább kortalan férfieszmény szerint szeretnék élni, ez soha nem könnyű.
 

- Mintha Szindbádon egy bizonyos koron túl úrrá lenne a kapuzárási pánik és ezért keresi fel régi helyeit, szeretőit. Önben is van ilyen hangulat?

- Ez mindenkivel előfordul, aki egy bizonyos koron túllép: az ember felfogja, hogy mennyi mindent elvesztegetett az életében és azokra a helyekre tér vissza, ahol jóvá akar tenni valamit. Szindbád nincs pánikban, inkább keserűen nyugodt. Válogat az emlékeiben, a nők között, mintha egy emlékkönyvet lapozna fel. Inkább elemző nyugalmat érzek benne. Azt szeretem, hogy akárhol is ütöm fel Krúdyt, nincsenek igazán történetek. Persze történetbe ágyazza a szereplőket, de nagyjából mindig ugyanaz történik: az asztalnál ül egy férfi, éppenséggel valamit eszik, mellette egy nő, aki elégedett vagy elégedetlen a férfival és köztük van valamiféle kapcsolat, szerelmi viszony, civódás.

- Érez aközött valamiféle ellentétet, hogy megírja Szindbád dalát, majd előadja egy VIVA Comet Gálán egy olyan közönségnek, amelynek tagjai nem is ismerik Krúdyt és Szindbád jelentését?

- Komikus élmény volt, de nem ez volt számomra az első. Például énekeltem korábban Orwell-tematikájú dalokat tizenéveseknek, akik nem tudhatták, mi fán terem az antiutópia. Bár nem feliratoztuk a koncerteket, sokan akadtak, akik emiatt vették kézbe az 1984-et és el is olvasták. Nem az a dolgom, hogy válogassak a kendermagban, hogy ítélkezzek a közönség fölött. Soha nem a hallgató a hibás, ha nem ismer valamit, hanem a közeg, amelyik nem engedi olvasni, hinni, reménykedni az embereket. Sajátos szituáció, hogy tiniközönségnek, Justin Bieberre visítozó gyerekeknek egy Krúdy-figuráról énekelek. Miért ne? Lehet, hogy lesz köztük, aki érdeklődni kezd, talán eljut odáig is, hogy olvasson. Ez persze nem lehet kitűzött cél, de ha véletlenül ilyesmi történik, nem ugrunk el előle. Ha senki nem rezonál rá, ez akkor is egy önértékű dal, nem lesznek álmatlan éjszakáim, ha nem ünnepli a VIVA közönsége. Ha folyton az izgatna, hogy ki mit ért, akkor soha nem csinálnék semmit.

- Körbe tudja ezek alapján írni, hogy ki az Ön közönsége?

- Hála Istennek ehhez túl vegyes a társaság: sokfajta életutat bejárt, különböző korú emberekről van szó. A koncertjeimre egy ideig főleg középiskolások és egyetemisták jártak, az idő múlásával idősebbek is jönni kezdtek. Egy ideig a rock-külsőségek távol tartották az érettebb korosztályt a koncertjeimtől, mára nincs ilyen probléma. Ugyanolyan örömmel adok stadionkoncertet ötezer embernek, mint ötszáznak akusztikus előadást vagy ötvennek Krúdy-estet. Annak örülök, aki eljön, mindegy, mennyit ért az egészből, mindegy, hogy munkás, bolti eladó, tanuló, idős, fiatal, akármi. Nem nézegetem, hogy kiféle-miféle, miről mit gondol. Az a fő, hogy be akar kapcsolódni. Örülök, hogy együtt vagyunk, hogy elfogadjuk egymást, és hogy beszélhetek valamiről, amit fontosnak tartok.