Vad Fruttik a VOLT fesztiválon
(2010-06-19)
A fesztivál első napján, június 30-án lép színpadra a Vad Fruttik. Készülőben a harmadik album, pár új számot már a mostani koncerteken is hallhat a közönség. Likó Marcellt, a Vad Fruttik énekesét faggattam az előkészületekről, a nyárról és a legújabb klipről.
Nyakatokon a nyár, indul a fesztiválszezon?
Mivel most készül a harmadik albumunk, ezért folyamatosan dolgozunk és stúdiózunk, úgyhogy visszafogtuk a koncertezést. Tavaly nyáron átlagosan háromnaponta léptünk fel, most ezt lecsökkentettük.
A VOLT fesztivált azért idén nyáron sem hagyjátok ki és harmadszorra teszitek tiszteleteket. Jól sikerült a legutóbbi két alkalom?
Hajajj... Tavaly a Nagyszínpadon léptünk fel, ahol korlátlan fogyasztás járt a fellépőknek. Elkezdtünk iszogatni, aztán egyszer csak szól nekem valaki, hogy „Hé, ég a dobosotok!” És valóban, Attila már annyira nem volt képben, hogy belement egy fáklyába és a Kispálék oltották el. Közben meg ott mászkált például a Limp Bizkit… Azt hiszem mindenki átesik egy ilyen „nagyszínpad-tűzkeresztségen.”
Kiket fogtok mindenképp megnézni?
Sajnos csak egy napot leszünk a fesztiválon, pedig én szívesen megnézném a Massive Attacket.
Ez az év alapvetően most nem a koncertekről szól, hanem az új albumról. Hogy álltok?
Úgy tervezzük, hogy augusztusra elkészülünk és utána lesz a master, ugye a lemez végső hangzásának kialakítása. Már felvettünk hat dalt, és igazából a többi is megvan, csak a szövegeket kell még picit helyrepofozni, az majd még az én feladatom.
Én azt gondoltam volna, hogy a szöveg az első, ami elkészül, ezek szerint nálatok ez az utolsó?
Vannak témáim, amikről tudom, hogy szeretnék belőlük valami szöveget, de alapvetően a zenei téma indít meg és az sugallja a szöveg hangulatát. Ezen az albumon majdnem a zenék felét én írtam, de amúgy Gergő, a gitárosunk és egyben szerzőtársam szokott hozni alapokat. Ilyenkor együtt leülünk és a telefonomra fölvesszük az ötleteket. Aztán hazaviszem, elgondolkodom, hogy miről is szólhatna ez a szám - ilyenkor van, hogy éjjel felkelek, és vécépapír darabokra vagy zsebkendőkre irkálom le a gondolatokat.
A VOLT-on hány új számot hallhatunk majd?
Amikor 2006-ban megjelent a Rózsikámnak digitálisan, akkor utána volt körülbelül 8 dal, amit a koncerteken előadtunk. Közben készült a második album, az Egy éjszaka Bohémiában, s még a megjelenés előtt a dalokat bevettük a koncertrepertoárba, úgyhogy mire kijött a lemez, már úgy untuk, hogy nem tudtunk semmi újat adni a közönségnek. Most nem akarunk ebbe a csapdába beleesni, úgyhogy amíg lehet, visszatartjuk az új szerzeményeket. Négy dal az, amit hallhatott már a közönség, de azokat se egy koncerten, csak kettőt-hármat adunk le belőle egy alkalommal.
Mi lesz az album címe?
Még nincs, az „albumnak-adjunk-címet” műfajban nagyon rossz vagyok. Az első albumnál könnyebb volt, akkor még nem volt a zenekarnak egy letisztultabb stílusa és olyankor még lehet ökörködni. Olyat most is tudnék mondani, hogy „Honfoglalás lézerfegyverekkel” csak az nem biztos, hogy passzolni fog az albumhoz. Még nem ültem le és nem gondolkodtam el azon, hogy mit is szeretnénk sugallni annak, aki megveszi az albumot. A koncepció nem állt még össze a fejemben, valószínűleg azért, mert nincs is. Mi nem vagyunk ilyen tudatos zenekar, akik kitalálják magukat, hogy akkor ez most tizenkét kőkemény rock-szám, mert akkor egyből rávághatnám, hogy „Bőrszegecs”.
Akkor ezek szerint még mindig eklektikusság jellemez titeket? Most sem álltatok rá egy jól behatárolható zenei stílusra?
Ez az album azért nem lesz annyira széttartó. Sokat tanultunk az előzőből, ahol nagyon sok olyan motívumot is beletettünk a zenébe, ami nem működött, és nem azért, mert rosszak lettek volna azok a számok. Olyan kritikák is elhangzottak, hogy én nem is tudok szöveget írni, pedig szerintem lehet, hogy csak valakinek nem esett le benne a poén. Én szándékosan nagyon közhelyes és gagyi szövegeket írtam, mint a „táncolj táncolj” sorok a Mi ez a jó Jazz?-ben.
Talán visszamenőleg fogja tudni értékelni a közönség a hülyülést…
Könnyen meglehet. Az emberek egy része nem igazán a fülével hallgat, nem is tudom, mivel figyel oda a zenére. Itthon ez kicsit máshogy működik: ha nem ismerem az előadót, akkor az nem is érdekel. Elég szomorú, hogy ez így van, de nincs mit tenni, nekünk is csinálni kell a „hypeot”, ha még nem késtünk el vele.
Szóval beálltok ti is a sorba?
Lehet ezt okosan csinálni, nem feltétlen kell bulvárműsorokba elmenni főzni. Már lett volna alkalom ilyesmikre, de nem áll szándékunkban gagyizni. Hogy néz már ki az, hogy elmegyek valami reggeli beszélgetős műsorba, ahol kielemzik a horoszkópom, aztán meg elpengetem a Sárga zsigulit. Jobban örülnénk annak, ha a Mancsban jelenne meg velünk egy interjú. A médiás lehetőségeket aszerint kell megválogatni, hogy a zenekart érdemben tudja-e erősíteni.
Az interjúkat, mint most is, általában te adod. Minden szempontból te vagy a frontember?
Én vagyok a zenekarvezető, de senkire nem kényszerítem a véleményem. Ha valakinek nem tetszik, az szól, és akkor kipróbáljuk máshogy is. Éppen attól jó egy zenekar, hogy van csomó ötlet, amiben elsőre nem is bízol, aztán kiderül, hogy mégis működik az úgy.
Most készült el az új klip, a Lehetek én is. A forgatást is te vezényled?
Nem beszélek bele a másik dolgába. Mondjuk film-szakirányon végeztem, és ha nagyon motoszkál bennem egy ötlet, akkor megmondom, hogy figyeljetek, erre szeretnék klipet csinálni. Én erre a számra tuti valami fekete-fehér, vágás nélküli beborult művészkedést készítettem volna, csak azt a kutya se nézné meg, úgyhogy inkább a háttérben maradtam. A klipkészítésről elég speciális a felfogásom. Azt gondolom, hogy egy jó ötlet sokszor többet számít, mint egy monstre videoklip. A Nekem senkim sincsent nagyjából 0 forintból forgattuk, mégis megnézték már egy millióan.
Ez a videó a zenekar megtett útját mutatja be szimbolikusan, a vidéki helyszínektől a budapesti képekig. Te mit mondanál, eddig honnan hova jutottatok?
Nagyon egyszerűen összefoglalva: 2005-ben 30 ember jött el a fellépésünkre a Zöld Pardonba, most legutóbb pedig 3000. Ezt mondjuk a zenekar ilyen konkrétan nem is érzékeli, harminc embernek is ugyanolyan koncertet adunk, mint több ezernek, nem teszünk különbséget. A technika például sokkal jobban számít, nyilván jobb érzés úgy játszani, ha hallod magadat és nem ráz meg a mikrofon.
Elégedettek vagytok a mostani munkátokkal?
Én alapvetően igen, de persze mindig lehetne javítani rajta egy kicsit. Ez így is van rendjén, mert ha úgy érzed, hogy egy dalból többet is ki tudnál hozni, az azt jelenti, hogy van hova fejlődni. Meg kell érni, nem szabad egyből valami oltári jóval kirukkolni. Elég nagy öngól már elsőre kipréselni életed legjobb albumát, hisz utána mit tudsz még felmutatni?
Köszönöm az interjút, jó munkálatokat az albumhoz!
A zenekart legközelebb a VOLT fesztiválon láthatjátok, 2010. június 30. szerdán, 20:30-kor az MR2-MOL színpadán.
Információk a fesztiválról:
A zenekar hivatalos honlapja:
http://vadfruttik.hu/index.php
Bakonyi Borbála
ELTE Online