Beszélgetés Lévay Miklóssal (2008-08-04)
Az ELTE-n tanult, aztán Miskolcon tanított. Milyen volt visszatérni? Így van, 1975-1980-ig jártam az ELTE jogi karára, és jól éreztem magam. A kriminológiai diákkör demonstrátora voltam. Mikor végeztem, bár hívtak a tanszékről, mégsem sikerült bennmaradni, így egy évig ügyészségi fogalmazó voltam Budapesten. Ez alatt az egy év alatt állt fel Miskolcon a Nehézipari Egyetemen a jogi kar, ahol Kratochwill Ferenc tanár úr kapott megbízást a kar megalapítására, s ő, akiket ismert, hívott többünket tanítani, így kerültem Miskolcra. Ott később dékán-helyettes is voltam, majd négy évig dékán. Feleségem is itt dolgozott, három éve azonban az Igazságügyi Minisztériumban ajánlottak fel neki egy állást, ezzel egy időben váratlanul fiatalon elhunyt Tauber István tanár úr, a kriminológia tanszék vezetője. Gönczöl Katalin, egykori tanárom hívott vissza a tanszékre. Mivel ezen az egyetemen tanultam meg, mi a kriminológia, és mégiscsak az ELTE-ről, az ország legnagyobb egyeteméről van szó, elfogadtam a lehetőséget. Ez olyan szakmai kihívás, melynek keretében megint az oktatással-kutatással foglalkozhattam. Ekkor gondolt már rá, hogy mással is fog foglalkozni, mint oktatással-kutatással? Nem, egyáltalán nem. Hosszú idő után volt megint olyan időszak az életemben, amikor csak ezzel foglalkozhattam, semmilyen adminisztratív feladatom nem volt. Egy idő után azonban kiderült, hogy az ELTE-n tanszékvezető csak főállású oktató lehet, Kerezsi Klára, aki addig vitte a tanszéket, nem akarta megszüntetni az Országos Kriminológia Intézetben levő főállású munkakörét. Ekkor már többen gondolkodtunk a tanszéken kriminológiai mesterképzés létrehozásán (társadalomtudományi alapképzésekre épülve), ez nagy kihívást jelentett számomra, úgyhogy elvállaltam a tanszék vezetését. A rektor-helyettesség váratlanul ért: mikor tavasszal Hudecz rektorjelölt úr felajánlotta a karnak, hogy adhat egy rektor-helyettest, a vezetőség engem keresett meg, azt gondolom, főként a dékáni hátterem miatt, hiszen nagyon jól működik a jogi dékáni konferencia, s régóta ismertük egymást az itteni vezetéssel. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen a jogi karon sokan megérdemelték volna a rektor-helyettesi posztot. A végső döntésben Hudecz tanár úrral való beszélgetés is segített. Hogyan készült föl "ELTE-ből"? Azt gondolom, hogy amit a pályázat megkívánt, azt megtettem: az írásos dokumentumokat megismertem, a kari tanácsokra, ahova meghívtak, elmentem, így mire a rektor-helyetteseket megválasztó szenátusi ülésre sor került, már tudtam, melyik névtábla kit takar. Természetesen a belső, esetleg egymással szembenálló érdekekkel, az elvarratlan szálakkal menet közben ismerkedtem meg. Például a BEAC felügyeletét perifériális kérdésnek tekinthetnénk, de rendezettebbé tenni a helyzetet úgy, hogy a sportegyesület is jól járjon, és az ELTE polgárok is, sokkal nehezebb, mint elsőre tűnt. Mely feladatait tartja a legfontosabbnak vagy legkedvesebbnek? Talán nem olyan egyértelműek ezek a feladatok, mint egy oktatási, vagy tudományos rektor-helyettesnél? A rektor-helyettesi munkaköri leírásokban kínosan ügyeltek rá, hogy ugyanannyi feladatot adjanak mindhárom esetben. Persze egyértelműbb a másik két munkakör, de a két kolléganő teendői közt is vannak a nevükben jelzetteken jócskán túlmutatóak. Nálam a legfontosabb feladatok közé tartozik a humánpolitika: az oktató-kutatók szakmai életpályája tervezhetőségének kialakítása, ezen a területen bizonyos mértékig egységes egyetemi szintű követelmények meghatározása a Karok autonómiájának megsértése nélkül. A habilitáció is ide tartozik most már. Az ELTE Alumni szervezet koncepciójának kidolgozása is fontos feladatom, ezt az EHÖK-kel együttműködve, a TPIK előzményeire támaszkodva kell megtennem. Hogy pár gyakorlati példát említsek: mivel járunk jobban, egy egyesület létrehozásával, vagy azzal, ha az ELTE-n belül alakítunk ki erre egy szervezeti egységet? A tanév végére szeretnénk ezt az alumni-koncepciót kidolgozni. Ez egyrészt pluszforrásokat jelent, másrészt lobbi lehetőség. Az alumni tagok pedig esetleg klubhelységet kaphatnának, kedvezményesen juthatnának ELTE-s kiadványokhoz, vagy az ELTE rendezvényeire. Az is fontos, hogy kialakuljon egy ELTE tudat a volt növendékekben. Feladatom még egy tudósklub létrehozása. Ez is az ELTE tudat erősítését segítené. Decemberben lesz az első rendezvény, az ELTE-n végzett akadémikusokat mutatnánk be kéthavonta az érdeklődők számára, egy, az akadémikus életútját jól ismerő kolléga lenne a vitavezető. A másik rendezvénytípus egy interdiszciplináris műhely, ahol egy-egy kérdéskörről legalább két tudományág képviselője beszélne. Példa lehet az én kutatási területem, a kábítószer-probléma: beszélne róla egy kriminológus, egy szociológus, egy pszichológus, de akár egy kémikus-biológus is. Feladatom még a kollégiumokkal és szakkollégiumokkal való foglalkozás, a közművelődés és a sport irányítása is. Ha jól látom, sok feladata kapcsolódik a Gazdasági Főigazgatósághoz. Milyen a kapcsolata a főigazgató asszonnyal? Jó a kapcsolat, odafigyel rá, hogy ezeken a területeken tudjam, milyen források állnak rendelkezésre. Jó példa az ELTE tudósklub létrehozása. Mikor ezt a klubbot terveztük, a főigazgató asszony jelezte, hogy a következő évi költségvetésben keretet biztosítanak hozzá. Másik fontos gazdasági vonatkozású feladatom a külső forrásból támogatott professzori állások létesítésének jogi, gazdasági szempontból való megteremtése, koncepciójának kidolgozása. Nálunk a MOL-lal kötött együttműködés alapján lehetne ezt megtenni az Informatikai, illetve a Természettudományi területen. Mint látja, több, különböző terület is az én hatáskörömbe tartozik. Ez a sokrétűség segített abban, hogy viszonylag rövid idő alatt sok ELTE-s területet ismerhettem meg. Azt gondolom, talán ezért szerencsés, hogy a három rektorhelyettesi poszt közül ezt kaptam meg. Bernát Klára
Vissza
