Elte Online hírportál

A Fenntartható Fejlõdés és Erõforrások Kutatócsoport által kiadott szakjelentés a Föld állapotáról nagy vihart kavart, hiszen meglepő állítással indul: „Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.” Dr. Hetesi Zsolttal, a kutatócsoport tudományos vezetőjével beszélgettem, aki az ELTE Csillagászati tanszékének óraadó tanára, de komolyan foglalkozik a fenntarthatóság problémájával is. Előadása Fenntartható élet és erőforrások címmel hallgatható az őszi félévben.

 

Mi a jelentés alaptézise?

Világunk valahol kisiklott. Amit most csinálunk, azt nem folytathatjuk tovább. Egyrészt nincs hozzá elég energia és nyersanyag, másrészt az egész helyzet az emberekre mért káros hatások szempontjából is elérte a korlátait. A régi idők társadalma nem így nézett ki. Az ősközösségekben, de még akár 10 évvel ezelőtt is, az élet sokkal nyugodtabb volt, az időnk nagy részét nem a ma megszokott rohanással, a természettől elzárva töltöttük.

A probléma gyökere az, hogy korlátozás híján az emberi populáció exponenciálisan nő. „Túllövésben” vagyunk, vagyis a Föld eltartó képességét már túllépte a faj populációja. A rendszerek időlegesen túlhasználhatóak, de ez hosszútávon nagyon veszélyes, hiszen a termelés pár évre fokozható, később azonban drasztikusan és folyamatosan esni fog. Földünkön a legtöbb ipari mértékben használt rendszer esetében, mint például a mezőgazdaság, a halászat vagy az esőerdők irtása már ez a helyzet.

Mindenki azt hiszi, hogy én csak az energiaválsággal foglalkozom, pedig nem ez a legfontosabb probléma. Modern, energiaigényes mezőgazdaság nélkül nem lenne 6 és fél milliárd ember a Földön. Ez pedig az olajnak és a földgáznak köszönheti a létét. Műtrágya, traktorok, vegyszerek.

 

Mi fog történi?

Inkább azt mondanám el, mi nem. A jövőre vonatkozóan nehéz jósolni, de az elmúlt 30 év állandó fogyasztása és gazdaság növekedése be fog fejeződni. Egyszerűen nincsenek meg hozzá a lehetőségek - nyersanyagok, energia és társadalmi tűrőképesség terén sem.

Hacsak nem történik csoda, akkor a globalizmus mint intézményrendszer véget fog érni és a világkereskedelem is nagyban át fog rendeződni. Hosszútávon pedig, ha nem találunk egy bőséges, az olajnál energetikailag sűrűbb és legalább olyan jól kitermelhető forrást, akkor sokkal kevesebb embernek fog élni a Földön. Én nem számítok átütő felfedezésre.

 

A jelentésben vázolsz három jövőképet? Melyek ezek?

Van egy derűs kicsengésű utópia, van egy negatív és van egy a kettő között, aminek talán még van esélye. A legrosszabb forgatókönyv a teljes összeomlás, amelyikben esetleg háborúkkal és járványokkal is számolni kell. A legjobbról már lekéstünk, abban mindenki összefog mindenkivel, megoldjuk a problémáink jelentős részét, maradunk 4 milliárdan egy kellemes és élhető életszínvonalon. A harmadik szerint a Nyugat bezárkózik az afrikai és ázsiai népességnyomás miatt, ezért itt élhető életkörülmények maradnak, más területeken viszont zavaros anarchia várható.

 

Mikorra várható a probléma kibontakozása? Meg lehet akadályozni valahogyan?

Az elérhető energia csúcsát nagyjából most, vagy legalábbis nemsokára elérjük. Ennek bekövetkezése előtt 15 évvel el kellett volna kezdeni a létező megújuló forrásokra való átállást, hiszen akkor még volt plusz, amelyet a kutatásokra, gyártásra lehetett volna fordítani. Ez nem történt meg. Ha a hozzáférhető energia mennyisége elkezd esni, akkor a folyamat nem állítható meg a lejtőn. A fogyó forrásokból elvenni az alternatív lehetőségek kutatására nem is olyan egyszerű, ráadásul ezeknek az új megoldásoknak a nagy része önmagában is energiaigényes folyamatokra épül: napelemek, szélkerekek, metanolgyártás. És a gazdasági és társadalmi megtérülés problémájáról még nem is beszéltünk...

 

Mi lenne most a feladat?

Elsősorban a takarékosság. Az ország még mindig évről évre több energiát használ. A takarékossági kampányoknak még a sikerességét sem tudják mérni. Pedig a villamosenergia nagy része megtakarítható lenne.

Az energetikai rendszer tervezői szerint, mivel évről-évre nő az áramfelhasználás, ez a gazdasági jólét jele, tehát egyre több áramot kell termelni. Valójában azonban a takarékossággal felszabaduló energia is felhasználható a gazdasági növekedés segítésére.

 

A jelentésben az Egyháznak fontos szerepet tulajdonítasz és morális folyamatokat is felvázolsz. Erről beszélnél kicsit?

Az erkölcsösség szerintem akkor is hozzátartozik az ember létéhez, ha nem hisz valamelyik nagy világvallásban. Ez az erkölcsös viselkedés pusztán annyit jelent, hogy felelősséggel bírok saját magam, a másik ember és a gyermekeim iránt, vagyis tudom, hogy a tetteim milyen következményekkel járnak mások számára. Régebben a gyermekekben normális módon alakult ki a természet iránti tisztelet, ám ma ez már sokakból hiányzik. Erkölcsösség nélkül mindez nem működik, tehát jobb lenne, ha a társadalmi közmegegyezés helyett valamilyen erkölcsi értékrendhez ragaszkodnánk, hiszen a rablók szigetén a lopás se bűn.

Mindennek kapcsolata az Egyházzal: divatos manapság beszélni az Egyház hibáiról, de arról sokan megfeledkeznek, hogy mennyi minden köszönhető neki a tudomány, a jogrend, az államok megalkotása terén. Nem a törvény hibája, ha valaki nem tartja azt be: nem az Egyházra kellene haragudni, mert voltak tagjai, akik nem megfelelően viselkedtek. 

Ráadásul ezek a gyülekezetek sok éven keresztül megőriztek egy ma is vállalható értékrendet, van egy stabil jövőképük és egy országos hálózatuk. Ha golfkluboknak lennének ilyen lehetőségeik, azokat is fel kellene használni.

 

Milyen a jelentés fogadtatása? Mennyire veszik komolyan?

Több helyről is érkeznek hasonló eredmények, és egyre többen keresnek meg minket is. Például több Magyarországon működő nagyobb energetikai hivatal, az erőművek vezetői, a miniszterelnöki hivatal és egyes országgyűlési csoportok. Továbbá több cég is kér befektetési tanácsokat. Mindannyian tudnak a problémáról, ha nem is pontosan úgy fogalmaznak, ahogyan mi.

A tudóskollégák egy kicsi, de hangos csoportja nem vállalja fel a problémát és nem is hajlandó érdemben foglalkozni vele. Ugyanakkor a legnagyobb elismerés az volt, amikor a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa előtt tartottam egy helyzetértékelő előadást az MTA székházában. Ebben a csoportban olyan elismert akadémikus szaktekintélyek dolgoznak, mint például Láng István, Vida Gábor vagy Náray Szabó Gábor. Ezek az emberek mind ismerték a kiadványunkat és a benne leírtak döntő többségével egyet is értettek. Vida Gábor professzor, aki korábban az ökológiai válságra koncentrált, a mi hatásunkra kezdett el behatóan foglalkozni az energetikával. Láng István, aki a fenntarthatóság talán legfontosabb hazai kutatója, a televízióban is elismerte már az eredményeinket. Mindannyian nem tévedhetünk ekkorát, ráadásul a teljesülési mutatónk a komolyabb állításokat tekintve 80% körül van, ami nem rossz arány. Sokan mégis pusztán legyintenek ahelyett, hogy érdemben próbálnák cáfolni a kijelentéseinket.

 

És nemzetközi szinten milyen a megítélés?

Az ASPO (Association for the Study of Peak Oil) kutatóintézet, melynek havi hírlevelében szerepel a világ olaj- és földgázmezőinek állapota rövid távú becslésekkel a jövőre nézve, érdeklődött a modellünk iránt, mivel az ő jóval bonyolultabb változatukhoz képest a miénk 3 paraméterrel hoz közel azonos eredményt.

 

Röviden bemutatnád a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportot?

2007 óta hallatjuk a hangunkat ezen a területen, azóta a mondanivalón sokat csiszoltunk. A kollégák egy részét már régebb óta ismerem, Dr. Végh László a csoport vezetője, aki a debreceni Atommagkutató Intézetben tudományos főmunkatárs. Maga a kutatócsoport 8-10 emberből áll, valamint egy külön cég kezeli a pénzügyeket. Az energetikai-környezetvédelmi palettát lefedjük a szakterületek tekintetében.

 

Zárszóként el szeretnél még mondani valamit?

Az olvasó gondolkozzon el azon, hogy személyes szinten mit tud tenni az energiatakarékosság terén, és ne hivatkozzon arra, hogy a rendszer megkövetel egy bizonyos magatartást, hiszen a rendszert mi magunk is tudjuk alakítani.

 

Kiss Ádám

ELTE Online