Elte Online hírportál

 

Egyhetes nyári egyetem a Smaragd-szigeten (2009-08-17) 

Betöltés...

Kisebb kapkodás és különböző tanári ajánlás-kérő praktikák után még időben sikerült beküldenem a pályázatomat az idei ír nyári egyetemi ösztöndíjra, mely a Gael Atlétikai Szövetség (GAA) társadalmi, kulturális és politikai szerepével foglalkozott. Izgalommal vártam, mit is fog nyújtani számomra egy ilyen speciális témájú nyári egyetem, mivel – be kell vallanom – nem vagyok nagy sportrajongó. Szerencsére nem kellett sokat aggódnom a sport terén mutatkozó hendikeppem miatt, mivel mind a kilenc résztvevő (a nyári egyetem koordinátora szerint a gazdasági válság itt is éreztette „jótékony” hatását) ugyanekkora lelkesedéssel várta az Atlétikai Szövetséget bemutató kurzusokat.

 
Azonban kellemes csalódásként ért minket ez az egy hét. Miután megérkeztünk a nem véletlenül Smaragd-szigetnek szólított Írország fővárosába és eljutottunk a Belfield Campus-ra, megbizonyosodhattunk arról, mit is jelent az „ez már a Nyugat” kifejezés. Magyar szemnek elképesztő volt a „város a városban”- érzés. A 132 hektáros területen elhelyezkedő UCD épületei kavicsokként vannak szétszórva a hatalmas, szemet gyönyörködtetően harsány zöld füves részeken. Bár nem a szorgalmi időszakban voltunk látogatóban, biztos vagyok benne, hogy ősszel sportoló és tanuló diákok ezrei lepik el ezeket a területeket. Valószínűleg ezt a gondolatot hivatott alátámasztani a rengeteg otthagyott bicikli is, amiken lassan már rozsdába ivódott pókháló borítás díszelgett.
 
Kollégiumi épületünk nem hagyott kívánni valót maga után. Minden szempontból tökéletes, ápolt és makulátlanul tiszta volt. Mindenki egyágyas szobákban aludt, a teljesen felszerelt konyhát négy személy osztotta meg egymással. Az előadások, melyeket minden reggel kellemes tízórai előzött meg, a kollégiumunktól 10-15 percnyi sétára lévő épületben tartották. Bár a nyári egyetem a GAA köré épült, korántsem csak a sportról volt szó. Számos előadás keretében rengeteget megtudhattunk a 19. századi Írország politikai küzdelmeiről a függetlenség kivívása érdekében, az ír nyelv hanyatlásáról és a különböző nacionalista kezdeményezésekről, melyek az ír öntudatot szeretnék a helyére billenteni. A program keretében meglátogattuk a Croke Park-ot, mely stadion a GAA játékainak ad otthont. Látogatásunk idején éppen a közelgő U2 koncertre készültek a stadion dolgozói. Másik szervezett kulturális élményünk pedig az egyik legfontosabb hurling és gael football meccsek megtekintése volt az egyik dublini pubban Guinness és Irish Coffee társaságában. 
 
A Gael Atlétikai Szövetség 1884-ben alakult Michael Cusack vezetésével, és azóta folyamatosan az „írség” népszerűsítéséért dolgozik. Természetesen a GAA megalakulása előtt is sportoltak az írek, de a szövetség létrejötte szervezettebbé és rendszerezettebbé tette a sportágakat. Ezek a tradicionálisan ír játékok a hurling (leginkább a hokira hasonlító sport, de a labda helye nem a földön, hanem a levegőben van), a gael futball (a foci ír változata, melyben kézzel is lehet vinni a labdát), valamint a ma már kevésbé népszerű ír kézilabda (a squashra hasonlít) és a rounders (leginkább a baseball közelíti meg). Bár a GAA nagyobb szerepet tulajdonít magának az ír függetlenség kiharcolásában, mint az valójában, nem lehet nem megemlíteni hatását az ír nemzeti öntudat megformálásában. Az írek számára máig létfontosságú a nemzeti sportokban való részvétel mutatva ezzel lojalitásukat az országhoz és az ország kultúrájához. Fontos megemlíteni, hogy a GAA amatőr sportegyesületként működik megalakulása óta, tehát a játékosai nem részesülnek rendszeres fizetésben, csak trófeák elnyerése, valamint reklámszerződések esetén kaphatnak játékukért pénzt (persze, manapság már ennyivel is egy életre kiválthatják magukat a munkából). Ezzel is a játék feltétlen szeretetét kívánja a GAA hangsúlyozni, így is küzdve a sport „elanyagiasodása” ellen.
 
Az egy hét végeztével gazdagabbak lettünk Írország eseménydús és lebilincselő történelmének egy szeletével, az ír nyelv újjáélesztésének elhatározásával és a gyönyörű kelta keresztek látványával a temetőkben, a templomok csúcsán, valamint itt-ott elrejtve amerre csak jártunk (csatonafedőkön, kertkapukon). Most már kézzel fogható élményekkel a hátam mögött továbbra is állíthatom, hogy a misztikus történetek övezte Írországból sosem lehet elég.
 
 

Szőke Johanna
ELTE Online

Vissza