A kutatóegyetemi cím koncepciójának elemzése
(2008-08-04)
Az ELTE-n a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított múlt évi összeg több mint négymillió forint. Ebből a legtöbbet a TTK-n költöttek többek között biológiai, földtudományi és kémiai kutatásokra, de élen jár még a BTK is, főleg nyelvészeti, irodalmi és történettudományi témájú kutatásaival, fejlesztéseivel. Ennek az összegnek a nagy részét (nagyjából az egyharmadát) pályázatok segítségével finanszírozzák a kutatóhelyek A K+F projektekre eddig is számos helyen lehetett pályázni (ilyen az Öveges József Program, vagy a minisztériumi Deák Ferenc és Kiegészítő Posztoktori Ösztöndíj pályázat), az arra érdemesnek ítélt kutatóknak vagy projekteknek pedig havi vagy egyszeri összeggel segítettek a kiíró szervezetek. Nemsokára azonban kollektíven, egyetemi szinten lehet (sőt, kell) versengeni egy új minisztériumi pályázat keretében a kutatóegyetemi cím elnyeréséért, amely a tervek szerint nagyban fel fogja lendíteni a nyertes intézmény kutatási és fejlesztési tevékenységét.
A kutatóegyetem koncepciójának alapjai már a március 1-jén hatályba lépett felsőoktatási törvényben felbukkan: itt egy bekezdés kimondja, hogy ?A tudományos életben kiemelkedő és elismert? egy-egy egyetem, európai érintettségű kutatásaival, a kormány feltételei alapján ötévenként (először 2008-ban) kutatóegyetemi minősítést kaphat. Erre hivatkozva a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT ? az oktatási miniszter független szakértői testülete, amelynek a felsőoktatást érintő ügyekben tanácsadói szerepe van) egy ad-hoc, csak erre a célra felállított bizottsággal kidolgoztatott egy vázlatot, amelyet szétküldtek a magyar egyetemek rektorainak, az oktatók véleményezésére várva. A leendő (és már ismert) vélemények tanulságait levonva terjesztik majd javaslatukat az Oktatási Minisztérium elé, hogy véglegesítsék a pályázat tervét. Semmi sem biztos tehát ? a koncepció azonban máris konkrét pontokat tartalmaz a folyamatot és a nyertes egyetem támogatását illetően. A végleges változatnak júniusig el kell készülnie ? ekkor tervezik ugyanis kiadni azt a kormányrendeletet, amely a pályázat pontos menetét rögzíti.
Egyelőre a cím neve sem biztos: az FTT a Magyar köztársaság kiváló kutatóegyeteme, a Nemzeti kutatóegyetem és a Magyar kutatóegyetem alternatívákat kínálta fel. A tervek szerint a pályázat több célt szolgál: a magyar egyetemek felzárkóztatását az európai elit intézményekhez; tudósítást az intézményeken folyó K+F tevékenységről egységes, nemzetközi mutatók alapján (ez a felvételizőknek is fontos információforrás lesz majd); a hallgatók és a tanárok összeszervezését, motiválását. Az említett nemzetközi teljesítménymutatókba a nemzeti szempontokat is integrálni igyekeznek majd, a teljes folyamatba bevonva a hazai kutatástámogató szervezeteket.
A koncepció hangsúlyozza még a teljes nyilvánosság fontosságát: a folyamat során elkészült összes értékelés és intézményi kutatási profil (lásd később) hozzáférhető lesz, a nyertes intézmény méltatása és teljesítményének összefoglalása pedig az OM hivatalos lapjában, az Oktatási Közlönyben és három országos napilapban olvasható lesz.
A az odaítélés folyamata két részből áll majd: az előpályázatból és az ún. meghívásos pályázatból.
Az előpályázatra való jelentkezés a koncepció szerint minden magyar állami egyetem számára kötelező. A beadandó anyag itt nem más, mint az egyes intézmények kutatási-fejlesztési és innovációs profilja, amely tartalmazza a már említett egységes teljesítménymutatók szerinti számszerű eredményeket. Ez alapján rangsorolja majd a bíráló bizottság az egyetemeket, és engedi tovább a kritériumokat teljesítőket a meghívásos pályázatra. A teljesítménymutatókat tudományterületenként vizsgálják, ezek pedig a következők: agrártudományok; bölcsészet- és hittudományok; orvostudományok; műszaki tudományok; társadalomtudományok; természettudományok. Minden jelentkező egyetem az általa kutatott tudományterületek kutatási és fejlesztési adataiból (azaz a számszerűsíthető teljesítménymutatóiból, amelyeket külön adatbázisba kell foglalni, hogy az értékelő bizottság azokat ellenőrizhesse) összeállítja tehát a profiljait. Ezek olyan adatokat tartalmaznak majd, mint a doktori iskolák, tudományos fokozatok, MTA-tag és minősített oktatókés a posztdoktori állások száma; a tudományos és szakmai díjak listája, a kutatások és fejlesztések ráfordítása és évenkénti alakulása, vagy az igénybe vett támogatások felsorolása. Ezeket a mutatókat az előreláthatólag szeptemberben kiírandó pályázat részletesen tartalmazza majd.
Az így megalkotott profilokat (amelyek megírásához a Minisztérium automatikusan 500 ezer forint támogatást ad) egy héttagú bizottság elemzi és rangsorolja. A bizottság 3 köztisztviselő tagból (akiket az Oktatási Miniszter jelöl ki), 3 felsőoktatási szakértőből (őket az FTT jelöli ki) és egy elnökből (őt pedig az európai támogatások koordinálásáért felelő Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke delegálja) áll majd. Az értékelés módszertanát a tagok külön oktatáson sajátítják el. A rangsorolási szempontokat 2007. január 31-én tervezik nyilvánosságra hozni; a beadási határidő a koncepció szerint május 31., az eredményhirdetés pedig szeptember 1. Ekkor kerül nyilvánosságra, mely intézmények jutottak a következő fordulóba. A rangsorolás lényege, hogy minél kevesebb tudományterületen kiválóak egy egyetem profiljai, annál előrébb kell, hogy álljon a rangsorban: 4 területen a legjobb 10 közé, 3 területen a legjobb 5 közé és 2 területen a legjobb 3 közé kell kerülni, hogy továbbjusson az adott intézmény. Külön kategória a 2 területen és 5 teljesítménymutatóban az első 10 közé került egyetemeké: ők tovább ugyan nem jutnak, de célzott miniszteri támogatást kaphatnak.
Még 2006. szeptember 30-ig nyilvánosságra hozzák azok nevét, akiket a következő fordulónak, a meghívásos pályázat eredményeinek bírálásával bíznak meg. Ez a bizottság már nemzetközi lesz (éppen ezért a pályázatot magyarul és angolul is el kell készíteniük a meghívott intézményeknek). Szintén hat tagból és egy elnökből áll majd; közülük négyet a magyar felsőoktatást ismerő, de ahhoz jogilag nem kötődő, jelentős, nemzetközi hírű kutatót magyar szervezetek (mint az FTT vagy az MTA), további kettőt pedig az Európai Kutatási Tanács és az Európai Kutatóegyetemek Ligája (egy húsz egyetemet magába foglaló kutatóegyetemi szövetség). Őket (és az elnököt) aztán a miniszterelnök kéri fel a bírálásban való részvételre. Ez a kutatócentrumok értékelését, a már beadott profilok teljes bírálatát és helyszíni látogatást jelent.
Látható tehát, hogy a meghívásos pályázat inkább az érvelő ismertetésről, mint a számokról szól. A beadandó anyag tartalmi kritériumai között szerepel a centrumok azonosítása (legalább 4, legfeljebb 7 fejlesztendő kar, intézet, kutatóközpont), azok teljesítményének leírása, az ott dolgozó fontos személyiségek és alkotások, eredmények bemutatása, továbbá a tervezett fejlesztések és a jövőbeni támogatások felhasználásának ismertetése. Ezek elkészítéséhez a Minisztérium intézményenként 1-1 millió forint támogatást nyújt. A beadási határidőt 2007. december 15-ére tervezik; a bírálati folyamat a következő év tavaszáig tart majd, míg végül 2008. májusában ünnepélyes keretek közt átadják a címet.
A nyertes intézmény öt évig viselheti a kutatóegyetem címet. Ez idő alatt számos támogatást biztosítnak különböző állami szervek. Az Oktatási Minisztérium kiemelt személyi ösztöndíjak (Szent-Györgyi, Békésy, Magyary Ösztöndíj) odaítélésének jogával ruházza fel az intézményt; támogatást ad a kutatóberendezések karbantartásához és bővítéséhez; a megfelelő tudományterületek Doktori Iskoláinak három éven át megemelt hozzájárulást biztosít. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (a GKM és az OM alá tartozó szervezet, amely a K+F-re irányuló támogatások végrehajtásáért felel) feladata 10 posztdoktori kutatóhely biztosítása egy nemzetközi pályázaton keresztül.
A koncepció szerint a kutatóegyetem csak a már meglévő forrásainak bővítésére kap lehetőséget ? ellenkező esetben igazságtalanul hátrányba kerülnének a kisebb egyetemek és az egyetemen kívüli kutatócentrumok. Az ad-hoc bizottság továbbá támogatást javasol a feltörekvő, de egyelőre kiemelkedő lehetőségekkel nem rendelkező intézményeknek (szám szerint legfeljebb négynek), hogy felzárkózhassanak a következő pályázatra.
A kutatóegyetemi támogatások felhasználásáról két (egy félidős és egy záró) minisztériumi értékelést írnak, amelyeket a sajtóban is közzétesznek. A későbbi pályázatokon a nyertes intézmény esetében külön figyelembe veszik, hogy milyen sikerességgel éltek a kutatóegyetemi címmel járó előnyökkel.
Az FTT a koncepcióval együtt megküldte többek között az ELTE rektorának a BME véleményezését is ? a Dr. Molnár Károly rektor által aláírt dokumentum számos ellentmondásosnak talált pontra reflektál. Szerinte a koncepciónak sokkal jobban hangsúlyoznia kéne a (piac)gazdaság és a társadalom szerepét az egyetemi kutatásban és fejlesztésben, tehát jobban figyelembe kéne vennie az odaítélés során a nem állami, innovációs célú kutatási megbízásokat. Nem ért egyet továbbá a célzott támogatási rendszerrel sem ? úgy látja, helyesebb lenne, ha az állami tudományos támogatás intézményi részét kutatóegyetem esetében egyszerűen másfélszeresére emelnék, az így befolyó plusz összeg sorsáról pedig az egyetem a felsőoktatási törvényben is szereplő autonómia jogán maga döntene.
A Rektor Úr szerint továbbá nem szabadna kötelezni az állami egyetemeket a részvételre; veszélyesnek tartja, hogy sok, esetenként ellentétes célú szervezet vesz részt a pályáztatásban és a támogatások végrehajtásában; túlzottan bonyolultnak találja az adatok begyűjtését, amelyet jobbára egyébként is szolgáltatnak az OM-nek az egyetemek. Vitatja a teljesítménymutatók létjogosultságát ? szerinte a korszerű, dinamikus kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység nem írható le ezek segítségével és puszta statisztikai kimutatássá redukálja azt. ?Szerénynek?, ?barátságosnak? tartja a pályázatot bonyolultságához és a nyertes intézmények juttatásainak mértékéhez képest, ez azonban a koncepció általános megfogalmazásának tudható be ? teszi hozzá. Ezzel utal arra, hogy csak a szakmai vita után megszülető tervezet ismeretében lesz igazán értelme és tétje az észrevételeknek, az érvek ütköztetésének.
Neményi Márton