Elte Online hírportál

Konferencia az értékelésrõl (2008-08-04)

Az OECD 2003-ban harmadik alkalommal indított el kutatómunkát, mely azzal foglalkozik, "ami mûködik" a közoktatásban. Mivel a tanulók nagyobb sikereket érnek el egy nagyobb módszertani repertoárral rendelkezõ tanárnál, ahol tanulóközpontú a tanítás, mint ahol egyetlen módszerbe próbálják belekényszeríteni a tanulókat, ezért azt az értékelési típust keresték meg, amely a lehetõ legnagyobb repertoárral rendelkezik tanítási módszerek terén. A felmérést nyolc országban végezték (Kanada, Dánia, Anglia, Finnország, Olaszország, Új-Zéland, Ausztrália, Skócia), és a választás a formatív értékelésre esett. A formatív értékelés lényege, hogy a tanár nem az addig elért vagy el nem ért teljesítményt osztályozza (szummatív, azaz minõsítõ értékelés), hanem a tanuló által bepótolandó hiányosságokat sorolja fel, így a tanuló számára nyilvánvalóvá teszi, hogy miben kell még fejlõdnie, min kellene változtatnia. A témával bõvebben egy, az OECD által februárban kiadott kötet foglalkozik, melyet magyar nyelvre fordítva az OKI ad ki. A formatív értékelés A formatív értékelés egyes elemei részben ugyan alkalmazhatók a hagyományos módszerekkel, de teljes egészében a tantermi oktatásban csakis teljesen új módszerek mellett alkalmazható. Az alkalmazásához szükséges leglényegesebb elvárások: 1. Megfelelõ osztálytermi légkör: A tanulóknak tisztában kell lenniük a módszer azon sajátosságával, hogy nem baj, ha hibát követnek el, ugyanis az a tanulási folyamat része. Fontos, hogy megfelelõ érzelmi légkör legyen a tanteremben, ami kölcsönös bizalmat, együttmûködést, együttérzést, rugalmasságot jelent - mely szöges ellentétben áll a hagyományos, feltétlen tiszteleten, olykor megfélemlítésen alapuló módszerrel. Az egyik ezt segítõ módszer például, hogy a frontálisan feltett kérdéseknél nem engedik, hogy a leggyorsabb azonnal válaszoljon, ilyenkor páronként a tanulók megbeszélhetik a válaszokat, a válasz elhangzása után pedig a visszahúzódóbbak véleményét is kikérik (egyetért-e). Ezt segíti az is, hogy az óratervben nem a tevékenységet szervezik meg elõre, hanem azt, hogy a tanulók melyik készségét akarják fejleszteni. 2. Standardok és egyéni tanulási fejlõdés: Ahol elterjedve alkalmazzák ezt a módszert, ott országosan tudnak meghatározni nemzeti standardokat, ezen belül iskolákban határoznak meg részletesebb kereteket, amit a tanárok egyénekre lebontva alkalmaznak. A rendszerbe gyakran eleve beépítenek segítségeket a gyengébb tanulóknak, ez segíti a felzárkóztatást. Az egyéni tanulási célok lehetõvé teszik azt, hogy a tanulók személyre szabott módszerekkel érjék el az általános elvárásokat. Így nincsen versenyhelyzet sem, mely rontaná a gyengébb tanulók motivacióját és így teljesítményét. Ez a feladat a tanári munkaközösségekre is jó hatással van. 3. Tanítási módszerek sokfélesége: A formatív értékelés elõnye, hogy a különbözõ érzelmi típusú tanulókra különbözõ testhez álló módszereket lehet alkalmazni. Amelyik módszer az egyik tanulónak ideális, a másiknak káros. A módszerek kidolgozásába a szülõket is bevonhatják. Már a tantervet is az egyéni igények szerint dolgozzák ki: az ügyesebb tanulók egyes tantárgyakkal korábban végezhetnek és számukra egyéni tervet dolgoznak ki, míg a gyengébbek több idõt kaphatnak rá. A tanárok minden nap egyeztetnek, hogy lássák, melyik tanuló hol tart a fejlõdésében. 4. Változatos értékelés: A formatív értékelés keretei között is megvan a helye a szummatív értékelésnek. Például arra alkalmas, hogy a tanár számára visszajelzést adjon arról, hogy a személyre szabott tantervek mennyire válnak be. Azonban szigorúan el kell különíteni a két értékelési módszert. Például egy formatív értékelésben részt vevõ esszéfeladatot utólag nem szabad leosztályozni, mert az megingatná a tanulónak a tanárba, illetve a rendszerbe vetett bizalmát, és ezzel megsemmisülne a formatív értékeléshez elengedhetetlen bizalmi környezet. A különbözõ értékelési módszerek helyes arányáról David Hopkins írt bõvebben. 5. Tanuló aktív részvétele: A fentiekbõl már sejthetõ, hogy a formatív értékeléshez elengedhetetlen a tanuló aktív részvétele is a tanulási folyamatban, a önreflexió, az hogy a tanuló a saját tanulásának irányítója legyen. Például a szövegértési eredményeket nagyban javította ez. Az aktivitás egyik módszere az önértékelés, a másik pedig az, ha a tanulók egymást értékelik (például az ügyesebbek párba kerülnek a kevésbé ügyesekkel és a tanártól kapott szempontok alapján ellenõrzik a munkájukat). A módszer elsõdlegesen nem az úgynevezett elit iskolákba való, mert ott nehéz alkalmazni az eredmények terén a szokásosnál kevésbé heterogén tanulói közösségen. Arról nem is beszélve, hogy ezekbe a közoktatási intézetekbe éppen azok és azért kerülnek be, mert ott és olyan körülmények között tudnak kibontakozni. Sokkal látványosabb eredményeket mutat a formatív értékelés hétköznapi iskolákban: nemzetközi téren számos gyenge, rossz eredményekkel szereplõ iskola ért el sikereket a formatív értékelés bevezetésével. A szeminárium Az OKI és a SuliNova Kht. által közösen szervezett meghívásos szemináriumon nemzetközi és magyar részleg is lesz, így magát a módszert és annak konkrétan a magyar vonatkozásait is tárgyalni fogják. A plenáris elõadásokon David Hopkins, az angol oktatási reform vezetõ szakértõje mellett elõadást tart Magyar Bálint oktatási miniszter is, a fejlesztõ értékelés magyarországi tapasztalatairól pedig Bognár Mária, az OKI Iskolafejlesztési és Integrációs Központjának munkatársa számol be. A részletesebb megbeszélésnek lehetõséget adó mûhelyeket Pála Károly, a SuliNova Kht. szakmai vezetõje fogja vezetni. Bár ez a szeminárium zárt, meghívásos, a november végi, lillafüredi konferenciának éppen azért választották ugyanezt a témát, hogy a nyilvánosság elõtt is meg lehessen vitatni. Ezen kívül a meghívásos szemináriumon elhangzott fontosabb elõadások az Új Pedagógiai Szemlében kapnak helyet - ha a lap még létezni fog, tették hozzá. Ennél sokkal részletesebben lehet olvasni a formatív értékelésrõl az Új Pedagógiai Szemle 2005. július-augusztusi számában (www.oki.hu). Az OKI honlapjáról érhetõ el a témában kiadott kötet: a Fejlesztõ értékelés - A tanulást fejlesztõ osztálytermi módszerek a középfokú oktatásban c. könyv magyar fordítása is. Az eredeti változat után a http://www.SourceOECD.org webcímen és a [email protected] e-mailcímen érdemes érdeklõdni.