Július 18-án tartotta a Fővárosi Nagycirkusz legújabb produkciójának premierjét. A „cirkuszi tárlatvezetést”, ahogy azt a leírásban olvashatjuk, nyugodtan vehetjük komolyan: a magyarul beszélő idegenvezető narrációja során létező festményeket és szobrokat keltenek életre a szerte Európából érkezett artisták.
12 éve nem jártam cirkuszban, ez a mostani látogatás is egy spontán döntés eredménye. Az épület külső falán elhelyezett molinóról a Leány gyöngy fülbevalóval néz rám, belépve nosztalgikus érzet fog el. Míg arra várok, hogy elfoglalhassam a helyemet, megnézegetem a cirkusz jubileumi kiállítását, ahol különféle kellékekkel, jelmezekkel, speciális cipőkkel találkozom. Dzrrrrrr! Megszólal a csengő, leülünk, és máris kezdődik a rég elfelejtett Varázs…
Tündértánc – Nyitójelenet
A Kolev Sisters, akik valóban nővérek
Mindegyik számot egy-egy szoborral vagy festménnyel kötötte össze Fekete Péter rendező, így átütő kezdés volt Gustav Klimt A csók c. alkotását a Duo Fossett hangaperzs számával életre kelteni, melynek szereplői, Krich Noémi és John Laci Fossett az életben is egy párt alkotnak. Talán ennek is köszönhető, hogy előadásukban egyszerre volt jelen erő és romantika. Charles Demuth A két akrobata c. festményét a Kolev Sisters tolmácsolta:
emelőszámukban szó szerint jelenik meg az összetartás, a nővéri bizalom és az egymásra való odafigyelés. Koreográfiájuk az emberi test határtalannak tűnő hajlékonyságáról és erejéről is elgondolkodtat.
Egy cirkuszi előadásból természetesen nem maradhatnak el az állatok. Oroszlánok és tigrisek helyett kisebb rokonaik, a cicák kerültek előtérbe, kollégaként pedig vadászmenyétek szegődtek hozzájuk, emberi betanítójuk pedig az orosz Svetlana Krachinova. Fellépése a nagymamák előtt szándékolt tisztelegni, talán azt mutatva, hogy a Nagyi humoros, és saját magán is tud nevetni, főleg akkor, ha az egyik kis kedvenc esetleg nem pontosan hajtja végre a feladatot. De ennek interpretálását mindenki maga döntse el.
Svetlana Krachinova cicáival
A női eleganciát rendkívül látványosan a Skokov Troupe jelenítette meg, akik félpántos, világoskék lenge ruhában hintaszámot mutattak be. A látszólag minden megerőltetés nélkül kivitelezett szaltókról, ugrásokról és egyenes földre érkezésekről nem is sejtenénk, hogy azok mögött több éves gyakorlás és edzés áll, hasonlóan a The Flying Wulber társulat levegőszámánál, akik a cirkusz kupolájában mutatták be tudásuk legjavát, nem egyszer okozva ijedtséget a nézőtér soraiban. A deszkaszámmal fellépő Zola Troupe-ot és az Odyss Contortion kaucsukszámát pedig nem érdemes leírni – látni kell!
A Troupe Skokov hintaszámának egy pillanata
Rocksisters – illúziószámok metálzenére
Talán három olyan pillanatot említenék meg, ami rontott az előadás egyébként magas színvonalán. A narráció hangosítási okokból nem volt mindig elég tiszta, így a felsorakoztatott műtárgyak alkotóinak nevét esetenként nem lehetett érteni. Igaz, ezt ellensúlyozta a zenekari emelvény mögötti kivetítő, amelyen nemcsak képek, de a fellépők neve is olvasható volt az egyes számok végén. A másik zavaró tényező a második felvonásban található éles váltás az ukrán Planshet Theatre öt pantomimművésznőből álló csapatának nevettető és közönségbevonó műsora és a Rocksisters metálköntösbe és erotikus jelmezbe bújtatott illúziószáma között. Egészségesebb lett volna, ha a három Rocklady nem egy célzottan gyerekeknek szóló szám után közvetlenül következett volna.
És ha már szóba került a Planshet Theatre, az ő műsorukat illeti a harmadik felvetésem. Amíg a porondot rendezték a soron következő artistaszámhoz, ők öt férfi önkéntesnek tanítottak be egymás után puskalövéshez hasonlatos mozdulatsort, majd mintha egy vásáron látott lövészeti játékban lennének, a lányok játszották-táncolták a mozgó, ugráló bábuk szerepét, miközben az önkéntesek imitálták, hogy igyekeznek eltalálni a célpontokat. Vajon ez a nők kiszolgáltatottságát ábrázolta? Hogy úgy táncoljon, ahogy fütyülnek neki? Esetleg azt, hogy a nő minden férfi szívének célpontja? A háttérben szóló harci induló netalán annak jelképe, hogy a háborúk mindig a férfiaktól származnak? Persze, lehet, hogy csak én társítok túl sokat ehhez a közjátékhoz és kizárólag a közönség bevonása és szórakoztatása volt a cél. Bárhogy is, elgondolkodtatott…
Elgondolkodtató jelenet – balra a Planshet Theatre tagjai, jobbra az önkéntesek
Mindezzel együtt a Tündértánc – Nővarázs kiemelkedő önálló produkciók keretbe rendezett egysége, mely a szemnek és a léleknek is pihentetően izgalmas látvány, a fináléban a járványhelyzetre vonatkozó megható üzenettel és egy kiemelkedő magyar hölgy emléke előtti tisztelgéssel. Visszafogottan, mégis látványosan rajzolja meg a nők és a női lét árnyalatait, igazságot adva az előadás elején elhangzó mondásnak, mely szerint „Nők – körülöttük forog a világ. Nők – ők forgatják a világot.”
A produkció szeptember 6-áig látható.
Fotók: Fővárosi Nagycirkusz
