Mit jelent az „új zene”? Hogyan lehet egy hang átlátszó? Miért jut eszébe valakinek úgy gitározni, hogy játszás közben szándékosan elhangolja a hangszert? És mit jelent egy fesztivál egy zeneszerző számára? Ezekre a kérdésekre világítunk rá – vagyis inkább adunk hangot – a január 7. és 20. között zajló Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál segítségével.
„Ez a hetedik Átlátszó Hang Fesztivál, az első 2014 januárjában volt. A kezdeményezés onnan jött, hogy Horváth Balázs barátom és jómagam, mindketten zeneszerzők vagyunk, és arra gondoltunk, hogy kurátorként szeretnénk létrehozni egy olyan rendezvényt, ahol olyan darabok szólalnak meg, melyeket mi nagyon szeretünk, és átláthatóvá tesszük azokat a közönség számára: elmondjuk, hogy miért szeretjük az adott műveket és azt is, hogy mit és hogyan hallgatunk.” – kezdi a magyarázatot kérdésemre Gryllus Samu, a fesztivál művészeti vezetője. De a név magyarázata nem merül ki ennyiben: „Balázs és én is nagyon sokat foglalkozunk a zenei kompozíción belül a vizuális rétegek bevonásával, és valahol ezt akartuk a címbe is becsempészni, miszerint a látás és a hallás gyakran párhuzamosan működik a zene hallgatása során is.”
A második fesztivál óta a rendezvény mindig valamilyen téma köré épül. Idén ez a nők helyzete a zenei életben és az oktatásban, illetve az emberi hang szerepe. Az előbbihez kapcsolódóan január 8-án és 9-én rendezték meg a MusicaFemina – női zene – nevet viselő konferenciát, melyen 14 ország kutatói vettek részt tudományos munkájuk bemutatásával. A kétnapos szimpózium során többek között olyan témák kerültek szóba, mint a női zenészek helyzetének történelmi alakulása és hogy milyen szerepet játszanak napjaink zenei életében. Az előadásokon túl január 8-án este a Három Holló kávéházban kerekasztal beszélgetések zajlottak a magyar zenei világ résztvevőivel, a fesztivál első és utolsó napján pedig az idei tematikához kapcsolódó egy-egy film vetítésére is sor kerül(t).
Szálka Zsuzsanna fesztiváligazgató és Gryllus Samu művészeti vezető megnyitják a konferenciát (Forrás: MusicaFemina Hungary, Fotó: Valuska Gábor)
Teufelsgeige – Az ördög hegedűje
A fesztivál szervezői által egyik legérdekesebbnek és legfontosabbnak tartott koncertjére – ami találóan a Next Generation címet kapta – január 12-én került sor, ami egyben az „új zene” fogalmát is jól hallhatóan – szó szerint – megmagyarázza. Erre az estre Varga Judit zeneszerző, a budapesti és a bécsi Zeneakadémia tanára válogatta össze hét fiatal komponista alkotását, amik közül egyik sem régebbi két évnél. Az újhoz azonban ne képzeljünk kizárólag csak modern hangszereket vagy elektronikus berendezéseket. Szólamot kapott a zongora, egy osztrák népi hangszer, a „Teufelsgeige”, azaz az ördög hegedűje, cselló és gitár. Igaz, az utóbbi a rajta játszott, Szászi Petra által írt darab végére teljesen elhangolódott – kifejezve ezzel a mű lényegét, mely azt hivatott bemutatni, hogy mindenki szétcsúszhat olykor-olykor. Rojin Sharafi iráni származású, Bécsben tanuló zeneszerző műve pedig jó példa arra, hogy az elektronikus zene és a cimbalom abszolút megférnek egymás mellett – nemcsak az asztalon, hanem kottába írva is.
És mit jelenthet magának a zeneszerzőnek, ha a műve előadásra kerül egy fesztiválon? Gelléri Andrást, a hét fiatal komponista egyikét volt szerencsém kérdezni erről. Tőle a Burst of evidence című művét hallhattuk az esten, amit kontrabasszus klarinétra írt, melyből csak két darab található az országban. András a tavaly márciusi ősbemutót egy izlandi klarinétművésznő számára készítette, most azonban Szűcs Péter klarinétművész vette kezébe a kicsinek egyáltalán nem mondható hangszert. Vajon szükséges ilyen esetben módosítani az alkotáson? „Szeretem nagyon, ha több ember játssza ugyanazt a darabomat, mert ez azt jelenti, hogy tovább létezik, és saját élete lesz. Én minden új előadásra változtatok apróságokat. Mikor az előadókkal együtt dolgozunk, mindig kiderül például, hogy mennyire működik az elméletben jól hangzó koncepció a hangszeren. Vannak olyan változtatások, amik esetleg könnyítések az előadó számára, ez lehet a lejegyzésben, a hangokban vagy az időben is, hogy például melyik rész legyen hosszabb egy kicsivel. A mostani darabnál azt is érdekes volt látni, hogy, mivel az előadónak a saját hangját is használnia kell, a női előadás esetében ezeknek a gesztusoknak inkább érzéki hatása van, a férfi előadónál ugyanezek pedig inkább kiáltásként szólalnak meg.” – meséli András, majd a mostani próbafolyamatról beszél: „Szűcs Péternek könnyebbség volt, hogy tudott hangfelvételt használni, így már volt hangzásélménye a darabról. Annak ellenére, hogy teljesen új volt számára is a hangszer, sokat dolgozott, őt is érdekelte a feladat, aminek köszönhetően már elég volt 2-3 próba. És persze egy nagyon profi és gyakorlott zenészről van szó a személyében.”
The next generation: Rojin Sharafi, Gelléri András, Tatyana Juraszek (fent, b.j.), Szászi Petra, Philipp Manuel Gutmann, Erőss Balázs, Varga Abigél (lent, b.j.) (Forrás: Átlátszó Hang Fesztivál)
Hogyan profitálhat egy alkotó még a fesztiválból? „Fiatal zeneszerző vagyok, így a fesztivál alkalmával sokat tudok tanulni másoktól is. Az Átlátszó Hang Fesztiválon olyan 21. századi darabokat is lehet hallani, amik a nyugat-európai újzenei mainstream részei, itthon viszont most szólalnak meg először. Ilyen volt például a nyitóesten a fantasztikus Ensemble Interface koncertjén Marco Stroppa Licht című darabja. Egy jó darabbal való találkozás intenzív zenei élmény és egyben inspiráció is új darabok megírására.”
Maga a fesztivál szerfelett sokrétű, mind zeneileg, mind programkínálatában. Ezt hivatott támogatni a 13 különböző helyszín is, ahol az előadások otthonra találnak. Ha a hétvégén kedvetek támadna egy kis új zenéhez, a Modern Art Orchestra jazz big band szombaton játszik, Étienne Rolin és ifj. Kurtág György közös munkájának eredményét vasárnap hallhatjuk, hétfőn pedig a fesztivál záró koncertjére kerül sor a LUX:NM Berlinből érkező kortárs zenei együttes tolmácsolásában. Megéri elmenni!
