Csúf kétkedés nyomta szívünket az Üvegtigris 3 sajtóvetítésére igyekezve ? a film ugyanakkor nem rossz, az eddigieknél akciódúsabb és pörgősebb, és nevetni is lehet rajta.
Őszintén bevalljuk, velejéig romlott, a Pókember 2 óta minden folytatásból kiábrándult, röviden: bűnben fogant firkászok vagyunk, nem is igen hiszünk már a jó magyar filmvígjátékban (az utóbbi időben mintha a dráma jobban menne) lételemünk a kétkedés, és csak a Rudolf Péter humorába, meg a magyar filmbe vetett megtörhetetlen hitünk tölt el némi bizakodással, midőn a Toldiba toppanva lángvágóval hasítunk magunknak helyet az igencsak zsúfolt nézőtéren, az Üvegtigris 3 sajtóvetítésén. Mélységes gonoszságunkat mintha igazolná is a film kezdete: a poénok elnyűttek, a verbalitás a trágárságra korlátozódik, nehezen indul be a cselekmény ? nem tigris ez, fogatlan oroszlán, gondoljuk. Mindezt még akkor is fenntartjuk, mikor viharzó Bentley-jén beletolat a képbe Kamarás Iván (alias doktor Csopkai), aki hitelesen nyers, agresszív és felvágós ? hosszú percek kellenek még, hogy Laliban (Rudolf Péter) hirtelen cselekvéssé alakuljon az elhatározás, s Gibraltár nagyságú szikla zuhanjon az állóvízbe. Merthogy miután a középkorú-középszerű lúzer a kocsilopásban találja meg a kitörési pontot az Üvegtigris beposhadt környezetéből (sörhajhász rockerek, egy mélységekig ostoba unokatestvér, fél tonna eladhatatlan dinnye, stb.) a cselekmény több szálra bomlik, s ez hosszú távon kifejezetten jót tesz a filmnek. A cserbenhagyott balfácánok ugyanis elindulnak a Bentley-királyfivá változott büfés után a mesebeli Budapestre, utánuk pedig, ha nem is a vízözön, de harmadik hullámban és némi késéssel, az életét és menőségét kényszerből kölcsönadott sztárügyvéd, rendőrautón. Aligha kell mondani: mindettől pezsgőbbé, ritmusosabbá válik a cselekmény, a szálak közötti áthajlásokat pedig remek vágások segítik. Nem ront az összképen az olyan látványelemek bevonása sem, mint a menő kocsiban sejtett menő férfira azonnal rácuppanó Szabó Erika (alias Niki), aki a magdianyusi erkölcsök kénköves poklától igen messzire kerülve ezúttal a pénzért (vagy annak reményéért) könnyen kapható modellt alakítja ? többé-kevésbé sikeresen. A bonyodalmak csak fokozódnak, mikor a furcsa páros (a magát menőnek kiadó kopaszodó ultralúzer és a bombanő) a sztárügyvéd villájában köt ki ? a cseppet sem meglepő módon betoppanó feleség-szerető duett frázisosságát a gazdáját kutyahűséggel kísérő (?ahol a Sanyi, ott a Lali?, így a Csokit alakító Csuja Imre) Sanyi (Horváth Lajos Ottó) menti meg. A szálak szépen gubancolódnak, van húszezres-vasalás, (Lali számára) egészségtelen erotika, (romlott)tejivóverseny, Sanyi pedig száraz-motorcsónakázásban és búvárkodásban is nagyot alkot, a már megszokott Kokó mellett pedig Talmácsi Gábor is feltűnik a színen. A fonalak találkozásánál a happy ending elmarad ? Lali királysága a budai kutyavásárhoz hasonlatosan egyszeri alkalomnak bizonyul, bár pozitívum, hogy nem verik agyon ? csak abban nem vagyunk bizonyosak, hogy a nagy nevetés közben mindenkinek összeáll a fejében az a keserédes szomorújáték, ami a kitörni vágyó legkisebb királyfi újmagyar kudarctörténetét hivatott szimbolizálni. (Az eddig beharangozottakkal és a szokásokkal ellentétben a nagy érdeklődés miatt már 15-én, szerdán premier! Addigra a Gabent alakító Reviczky Gáborral készült interjúnk is olvasható lesz az ELTE Online virtuális hasábjain!) ZD ELTE Online