Az év legnagyobb művészeti vásárán jól megfért egymás mellett egy Putyinról készült portré, Kassák Lajos vagy Csernus Tibor festménye és a gitározó Mátyás király szobra. A Budapest Art Fair négy napos programsorozata nem csak a műgyűjtők ünnepe, hanem a műkedvelőké is. Közel hatvan galéria, magyarok és külföldiek egyaránt, kortárs és XIX-XX. századi művekkel képviseltették magukat az idei Art Fairen. A Műcsarnok látogatóit november 25-28-ig Szőke Gábor Miklós formabontó szoborpárja, két dobermann kutya fogadta, melyeket saját kedvencéről, Dantéról mintázott. A házőrző egyébként egy másik installációt is ihletett, ezt már a kiállítótérben mutatták be. A négy napos vásár lényege, hogy minden egyes darab eladó, ami a termekben látható. Az érdeklődésre jellemző, hogy már a ?nulladik? napon elkelt néhány műtárgy, többek között Kovács Gergő és Péli Barna Bizalom című szobra, mely Mátyás királyt és egy juhászt ábrázol gitárral a kezükben (a gitár véletlen egybeesés, a szerző tényleg nem Pély Barna zenész). A giccs és az irónia határaival játszó alkotás persze nem tűnt el a kiállításról, az időközben elkelt darabok az Art Fair végéig megtekinthetőek. 
Az idei vásár több szempontból is újító volt, elsősorban azért, mert minden eddiginél jobban igyekezett bekapcsolódni a nemzetközi műtárgypiaci vérkeringésbe. Egy külön szekció, a Heroes? Corner gyűjtötte egybe azokat a Kelet-és Közép-európai galériákat, melyek komoly ütemben fejlődnek a vasfüggöny leomlása óta. Talán itt lehetett a legtöbb (aktuál)politikai üzenettel találkozni, például Tara von Neudorf román származású művészével, aki régi térképekre festi különleges hangulatú alkotásait. A másik kuriózum a nemrégiben alapított Monolith Artspace galéria nevéhez köthető: az idén 75 éves San Francisco-i MoMA-ban (a New York-i Museum of Modern Art testvére, mely Jackson Pollock első kiállításának is otthont adott) gyűjteményéből állított össze egy videós anyagot. A tíz év 300 kiállításából válogató zenés vetítés, a galéria nevére utalva, egy több száz kilós betontömbbe épített képernyőn futott. Az Art Fair programjai között szerepelt több kerekasztal-beszélgetés, filmvetítés, a WAMP dizájnvására és egy új tárlat megnyitója is: a Fotóhónap keretében született The Age of Optimism ? Rodchenko és kortársai című kiállítást a vásár résztvevői láthatták először. Az 1920-as, ?30-as évek szovjet fotográfiáját bemutató anyag viszonylag kevés képből áll, a minőség viszont kárpótol a mennyiségért. Ennél szomorúbb, elgondolkodtató apropója volt annak, hogy a Magyar Fotográfiai Szövetség is megjelent a Műcsarnok kiállítói között. Arra a jótékonysági árverésre hívták fel a figyelmet, melynek keretében 150 fotóművész bocsátotta licitálásra a képeit, hogy az így befolyt összegből a kecskeméti Fotográfiai Múzeum fennmaradását segítsék. 
Öröm volt látni viszont, hogy a vásáron szép számmal jelentek meg egészen friss, 2010-es alkotások is: több galéria célul tűzte ki, hogy olyan fiatal, akár pályakezdő tehetségeket képviseljen, mint Csiszér Zsuzsi, Jahoda Réka, vagy a videóinstallációkkal dolgozó Szabó Eszter. Érdekes kérdés, hogy a videóinstallációkat, melyek a kis LED-képernyőkön, a kiállítótérben jól mutatnak, hogyan lehet értékesíteni a műtárgypiacon? Kozma Zsolt, a Videospace galéria vezetője elmesélte, hogy egy videós alkotás új tulajdonosa dvd-lemezen kapja meg az anyagot, de tanúsítványként adnak hozzá egy chipet, illetve egy oklevelet, melyből minden fontos adatot tartalmaz ? például azt, hányadik másolatról van szó. Az Art Fair szervezői gondoltak azokra is, akik most ismerkednek a műgyűjtéssel, de legalábbis nincs lehetőségük komolyabb befektetésre: a STEP1 című blokkban olyan alkotásokat mutatnak be, melyeket már tízezer forintért meg lehet szerezni, és legfeljebb ötven-hatvan ezernél húzták meg az értéküket.A kezdeményezésnek van ELTE-s vonatkozása is, hiszen a vásár idején a Bölcsészkar művészettörténet illetve esztétika szakos hallgatói felügyelték az eladást. Szerintük az ötlet sikeres volt, az első napokban már több mint tíz alkotást tudtak értékesíteni.
Az idei vásár több szempontból is újító volt, elsősorban azért, mert minden eddiginél jobban igyekezett bekapcsolódni a nemzetközi műtárgypiaci vérkeringésbe. Egy külön szekció, a Heroes? Corner gyűjtötte egybe azokat a Kelet-és Közép-európai galériákat, melyek komoly ütemben fejlődnek a vasfüggöny leomlása óta. Talán itt lehetett a legtöbb (aktuál)politikai üzenettel találkozni, például Tara von Neudorf román származású művészével, aki régi térképekre festi különleges hangulatú alkotásait. A másik kuriózum a nemrégiben alapított Monolith Artspace galéria nevéhez köthető: az idén 75 éves San Francisco-i MoMA-ban (a New York-i Museum of Modern Art testvére, mely Jackson Pollock első kiállításának is otthont adott) gyűjteményéből állított össze egy videós anyagot. A tíz év 300 kiállításából válogató zenés vetítés, a galéria nevére utalva, egy több száz kilós betontömbbe épített képernyőn futott. Az Art Fair programjai között szerepelt több kerekasztal-beszélgetés, filmvetítés, a WAMP dizájnvására és egy új tárlat megnyitója is: a Fotóhónap keretében született The Age of Optimism ? Rodchenko és kortársai című kiállítást a vásár résztvevői láthatták először. Az 1920-as, ?30-as évek szovjet fotográfiáját bemutató anyag viszonylag kevés képből áll, a minőség viszont kárpótol a mennyiségért. Ennél szomorúbb, elgondolkodtató apropója volt annak, hogy a Magyar Fotográfiai Szövetség is megjelent a Műcsarnok kiállítói között. Arra a jótékonysági árverésre hívták fel a figyelmet, melynek keretében 150 fotóművész bocsátotta licitálásra a képeit, hogy az így befolyt összegből a kecskeméti Fotográfiai Múzeum fennmaradását segítsék. Öröm volt látni viszont, hogy a vásáron szép számmal jelentek meg egészen friss, 2010-es alkotások is: több galéria célul tűzte ki, hogy olyan fiatal, akár pályakezdő tehetségeket képviseljen, mint Csiszér Zsuzsi, Jahoda Réka, vagy a videóinstallációkkal dolgozó Szabó Eszter. Érdekes kérdés, hogy a videóinstallációkat, melyek a kis LED-képernyőkön, a kiállítótérben jól mutatnak, hogyan lehet értékesíteni a műtárgypiacon? Kozma Zsolt, a Videospace galéria vezetője elmesélte, hogy egy videós alkotás új tulajdonosa dvd-lemezen kapja meg az anyagot, de tanúsítványként adnak hozzá egy chipet, illetve egy oklevelet, melyből minden fontos adatot tartalmaz ? például azt, hányadik másolatról van szó. Az Art Fair szervezői gondoltak azokra is, akik most ismerkednek a műgyűjtéssel, de legalábbis nincs lehetőségük komolyabb befektetésre: a STEP1 című blokkban olyan alkotásokat mutatnak be, melyeket már tízezer forintért meg lehet szerezni, és legfeljebb ötven-hatvan ezernél húzták meg az értéküket.A kezdeményezésnek van ELTE-s vonatkozása is, hiszen a vásár idején a Bölcsészkar művészettörténet illetve esztétika szakos hallgatói felügyelték az eladást. Szerintük az ötlet sikeres volt, az első napokban már több mint tíz alkotást tudtak értékesíteni.
Mató Zsófia
ELTE Online
Fotó: Hudecz Bálint, Mató Zsófia