2010-ben és 2011-ben is Gustav Mahlert ünnepli a komolyzene-barátok világa. Előbb a nagy szimfonikus zeneszerző, karmester és operaház-igazgató születésének 150., majd halálának 100. évfordulóját üljük e két esztendőben. A zenetörténet egyik legjellegzetesebb alakját, a vérbeli Monarchia-polgárt hatalmas kultusz övezi a klasszikus zene ínyenceinek körében. A patetikus és a groteszk nagyszabású váltakozásaira épülő grandiózus szimfóniái, nem kevésbé gazdag zenekari kísérettel ellátott dalciklusai, s gyönyörű Dal a Földről szimfóniája méltán vívta ki az értékekre fogékony 20. és 21. századi kifinomult műélvezők csodálatát.
Gustav Mahlernek még a nemzetisége is megfoghatatlan. Csehországban született, német anyanyelvű zsidó volt, jellegzetes figurája a kornak, melyben élt, az Osztrák-Magyar Monarchia korának. 1860. július 7-én született Kalistében, egyszerű családban. Szülei már egy éves korában Iglauba (ma Jihlava) költöztek. Itt töltötte gyermekkorát, melynek sokszor idézett epizódja, a szülei egyik komoly, rettenetes veszekedése közben az utcára kiszaladó gyermek Mahler, amint az ?Ach, du lieber Augustin? című népszerű dalt hallja meg egy verkli előadásában. Több Mahler-kutató ebből az élményből eredezteti a komponista szimfóniáinak jellegzetes alapelemét: a patetikus, nagyszabású, emelkedett, tragikus-filozofikus részek és a groteszk, a korabeli populáris dallamvilágra utaló szakaszok kíméletlen váltakozását és egybefolyását. A tehetségesen zongorázó Mahler támogatóktól segítve 15 éves korában Bécsbe utazott zenét tanulni, első kompozíciója egy pályázaton elbukott. Maga Johannes Brahms tartotta Wagner-utánzatnak. A zenei tanulmányait befejező Mahler azonnal megkezdte karmesteri pályáját. Először kisebb gyógyfürdőhelyek zenekarainál, majd a Monarchia egyre jelentősebb városainak operaházainál és zenekarainál kapott karmesteri állást. Tevékenykedett Ljubljanában, Olmützben és Kasselben, 1888-ban pedig magának a budapesti Operának lett igazgatója. Magyarországi tevékenysége jelentette Operaházunk első aranykorát, Mahler igazgatósága idején vette kezdetét az első Nibelung gyűrűje ciklus Budapesten, s ő mutatta be az 1890-es évek olasz operairodalma jellegzetes irányzatának, a verizmusnak emblematikus darabját, Mascagni Parasztbecsületét is Budapesten. Budapesthez kötődik 1. szimfóniája ősbemutatója is, amely nem részesült kedvező fogadtatásban, a premieren többen is elhagyták a termet. Budapest után a hamburgi Operában is ellátta az igazgatói teendőket, míg 1897-ben eljutott pályája csúcsára, a Monarchia központja, Bécs Operaházának igazgatói székébe. A pozíció elnyerése érdekében áttért a keresztény hitre. Karmesteri-operaigazgatói pályafutásának minden állomása egy-egy lépcsőfok a bécsi igazgatóság, a kiteljesedés felé. A bécsi Opera igazgatójaként ismeri meg feleségét, Alma Schneidert is, a bécsi századforduló entellektüel férfifalóját, kinek ágyában csak a kulturális élet nagyjai kaphattak helyet. Az 1910-es évek végén Alma már csalta Mahlert későbbi férjével, Walter Gropius építésszel. Mahler, miközben forradalmasította az operajátszást, olyan neves díszlettervezővel való együttműködésben, mint Alfred Roller, családi nyaralásai alatt, melyeket előbb Steinbachban, később Maierniggben töltött, mindenkitől elvonulva kis, egyszerű, ?komponáló házikóiba?, megírta felbecsülhetetlen értékű szimfóniáit, a boldogságkeresés nagyszabású, megrendítő alkotásait, melyekben a patetikus, mélyről jövő magasztos muzsika könnyfakasztó módon vegyül a groteszkkel. Szimfóniáit, melyek a romantikus szimfónia végső határát jelentik, amelyek tételszáma művenként változik, s melyekben sokszor ének szólót is találhatunk. Ő maga 8. szimfóniáját, az Ezrek szimfóniáját tartotta élete főművének. A bécsi periódus végeztével az Egyesült Államokba költözött, ahol a Metropolitan Opera House karmestere és a Philharmonic Society vezetője lett. Életének tragédiáját kislánya 1907-ben bekövetkezett halála jelentette. Ezután Mahler egészségi állapota is egyre gyengébb lett, házasságát beárnyékolta felesége Gropius-szal való viszonya. A szeretett asszony iránti szerelem kétségbeesett, szívbemarkoló dokumentumai a 8. és a befejezetlen, 10. szimfónia partitúrájaba írott ?Érted élni! Érted halni!? felkiáltások. Mahler 1911-ben tért haza Bécsbe, ahol május 18-án lehelte ki lelkét. Temetésén, egy esős napon néma tömeg kísérte utolsó útjára a hegyen fel, a grinzingi temetőbe. A grinzingi temetőben található egyszerű sírkő tövében nyugvó művész megfoghatatlan figura. Karrierjének egyik sarkköve a karikatúrákon is megörökített zseniális operaigazgató és karmester (Brahms azt állította, életében nem hallott nagyszerűbb Don Giovanni interpretációt Mahler budapesti vezénylésénél), aki heves mozdulataival irányítja zenekarát; a másik a steinbachi és maierniggi nyaralások alatt, a kis, puritán ?komponáló házikókban? alkotó, a hangszerelést illetően megalomán hajlamú zseni. Kisujjában volt az operairodalom és fokozhatatlan végső fázisba vitte a romantikus szimfónia műfaját. Grandiózus, gránittömbszerű alakja kikerülhetetlen a zenetörténetben. A felületes hallgatók által terjengősnek, nehezen emészthetőnek ítélt alkotásaihoz nyitott lélek, szív és türelem kell. Sokan felhagyhatnának a ma uralkodó 2-3 perces ?számok? kényelmes hallgatásával, kinyithatnák szívüket (és fülüket) a klasszikus zene nagyjainak alkotására. Köztük Mahlerére. A 2. szimfónia, mely Wagner Walkűrjének viharzenéjét idéző atmoszférától jut el a feltámadás élményéig, a 4. szimfónia mozartian kristálytiszta hangzása, a 7. szimfónia ?éjjeli sétái?, a Dal a Földről mesteri kompozíciója olyan kincsek, melyek az egész emberiség számára ajándékot jelentenek, s csak arra várnak, hogy még értékesebbé, még tartalmasabbá tegyék azon szerencsések életét, kik hajlandók rátalálni. A Mahler-jubileumok megteremtik ennek a lehetőségét is. BB
A kép forrása: essen.de