Budapesti Őszi Fesztivál

Dátum: 2010-09-20 11:02:00
Budapesti Őszi Fesztivál
A nyárnak ugyan már vége, de fesztiválokból ősszel sincs hiány. Jó példa erre az ? immár 19. alkalommal ? október 8-ával kezdődő Budapesti Őszi Fesztivál, ami egészen október 17-éig számos érdekes és szórakoztató programmal kecsegtet.
<>
<>
<>
<>

A nyárnak ugyan már vége, de fesztiválokból ősszel sincs hiány. Jó példa erre az ? immár 19. alkalommal ? október 8-ával kezdődő Budapesti Őszi Fesztivál, ami egészen október 17.-éig számos érdekes és szórakoztató programmal kecsegtet. 

 

 A fesztivál története

  

Idén már 19. alkalommal rendezik meg a Budapesti Őszi Fesztivált, mely az eltelt évek alatt bekerült Európa legrangosabb kortársművészeti fesztiváljainak sorába. A fesztivált a Budapesti Művészeti Hetek utódaként, 1992-ben alapította a Fővárosi Önkormányzat kortársművészeti profillal. Célja, hogy Budapest közönségének bemutassa napjaink és az elmúlt évtized jelentős progresszív alkotóit és művészeti eredményeit, minden művészeti ágban. A rendezvénysorozat feladatának tekinti az új művészet hazai megismertetését, illetve elismertetését.

 

 Célok?

 

A fesztivál kiemelt célkitűzése, hogy az új művészet nemzetközileg rangos produkcióinak meghívásával, és a nemzetközi figyelem felkeltésére alkalmas saját, vagy partnerekkel közösen létrehozott produkciókkal hozzájáruljon a ?Budapest fesztiválváros? koncepció megvalósulásához és Budapest európai kulturális rangjának, a jelentős európai kulturális centrum imázsának megerősítéséhez. A fesztivál hangsúlyosan törekszik a kevés lehetőséggel rendelkező, fiatal alkotóművészek bemutatására valamint a különböző műfajok közti kommunikáció beindítására, katalizálására.

 

A művészet kommunikáció. A kommunikáció leginkább a művészeten keresztül elsajátítható. Megérteni, a másikra nyitottnak, toleránsnak lenni, felfogni és befogadni, elgondolkodni és reflektálni. A BÖF ennek szellemében kívánta az elmúlt másfél évtizedben éppúgy, eloszlatni a ?kortárs? szó hallatán gyakran felmerülő bizonytalanságot, félelmet.

 

 

 Ízelítő a programból

 

 

A fesztivál a zene, a tánc, az opera, a fényképészet, a filmezés és sok más témában ? illetve ezek keverve ? kínál programlehetőségeket. Jó példa erre többek között az is, hogy számos filmet tekinthetünk meg gasztronómiai témában.

  

Olyan extrém produkciókkal is találkozhatunk, mint az angol Whalley Range All Stars elnevezésű formáció KOCA című darabja, ami egy nem mindennapi disznó belsejében játszódik. A malac persze nem szokásos méretű, több mint kilenc méter hosszú, de éppúgy szuszog és röfög, mint átlagos méretű társai. A társulat öt kontinens tizennyolc országában hozott létre az elmúlt majd? három évtized során meghökkentőbbnél meghökkentőbb produkciókat, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak.

  

Ezen kívül kiállítást tekinthetünk meg Foreign Bodies (Idegen testek) címmel. A produkció azt boncolgatja, hogy miként építjük fel magunkat újra, és mit engedünk be a külvilág hatásaiból, hogy újradefiniáljuk egyéniségünket és kultúránkat? Az Idegen testek című kiállítás a másság és különbözőség eltérő fogalmait járja körül videók, rajzok, térbeli installációk segítségével. Eltérő származású művészek Londonból, New Yorkból, Budapestről és máshonnan közös tárlatban teszik kockára képzeteinket az otthonról, a biztonságról, a normalitásról.

 

Zenei színtéren pedig olyan neves együttesekkel találkozhatunk, mint pl. a Strasbourgi Ütőegyüttes. Budapesti koncertjükön két magyarországi és egy ősbemutató hangzik el. E koncerten olyan szerzeményeket hallhatunk, mint például a spektrális zene atyjaként számon tartott francia Gérard Grisey [1946?1998] egyik legfontosabb darabja, a ?Tempus ex machina?, amelynek címe a szerző egyik elméleti munkájából származik, s az idő pszichológiai és fenomenológiai jellemzőit kutatja, a hangzás, a lüktetés, a gyorsulás és lassulás fogalmait járja körül. Az olasz Alessandro Solbiati [1956] thai gongokra írott műve meditatív rítuszene, először hallható a világon. A koncerten elhangzó legfontosabb darab azonban Iannis Xenakis [1922?2001] háromnegyed órás ?balettzenéje?, a ?Pléïades?, amely az antik görög mitológia rejtélyes alakjait, a Pleiászokat állítva a középpontba, semmihez sem hasonlító zenei univerzumot hoz létre, amelyben a legkifinomultabb gesztusok és a legbrutálisabb indulatkitörések tökéletes harmóniában egyesülnek.

  

Forrás és bővebb információ, részletes programmal: http://bof.hu/2010/

 

 

 

Czékmán ÁgnesELTE Online