A díjesővel bíró filmek vagy kellemes meglepetést vagy csalódást nyújtanak. A király beszédét illetően legtöbben az előző mellett voksoltak, így régóta először egy történelmi dráma csalogathatja be a legtöbb nézőt a mozikba.
A szombat délután nem a legideálisabb időpont a nyugodt mozizásra, ugyanis ilyenkor minden mozi tömve van. Ezen a héten sem volt ez másképp, A király beszédére az egyik méretes multiplex legnagyobb terme is csordultig telt.
A nézőszámot az időponton kívül valószínűleg a hatalmas díjáradat is növelte, ugyanis bemutatása óta a film több, mint húsz elismeréssel büszkélkedhet, és akkor az Oscar-jelöléseket még nem is számoltam hozzá. Emellett az igaz történeten alapuló mozikat mindig nagyobb érdeklődés övezi, főleg, ha történelmi személyiségeket jelenítenek meg benne. Különösen igaz ez a brit királyi családra, akik nagyon ügyelnek arra, hogy a hírnevük és történelmük megkérdőjelezhetetlenül jelenjen meg.
Emellett a sajtó Vilmos herceg és jegyese házasságától hangos, így a tavalyi és az idei évben is minden szempár a királyi családra szegeződik. Tehát a rendezőre mondhatni nagy nyomás nehezedett, mikor elhatározta, hogy megjeleníti VI. György történetét.
Ami a nézőközönséget illeti, inkább az idősebb korosztály képviseltette magát, valamint néhány betévedő tini, akinek nem akadt más dolga. A korosztály jellege valószínűleg a film műfajából adódik, ugyanis A király beszéde hagyományos történelmi dráma.
Tom Hooper rendezőtől ez nem számít meglepetésnek, ugyanis az ő nevéhez fűződik a 2005-ös Elizabeth című film is, amely nagy sikernek örvendett mind a közönség, mind a szakma körében. A király beszédének története végtelenül egyszerű, tulajdonképpen öt percben elmesélhető. A középpontban York hercege, Albert, a későbbi VI. György király (Colin Firth) áll, akinek remek uralkodói képességeire árnyat vet egy leküzdhetetlennek tűnő probléma, a dadogás.
Ugyanis egy nagy befolyással bíró, a közéletre hatalmas befolyást gyakorló személynek kötelessége a nyilvánosság előtt makulátlanul megjelenni és megszólalni. A film első jelenetében átélhetjük azt, amit a több ezer ember előtt álldogáló Albert is érzett, amikor egy hang sem jött ki a torkán.
.jpg)
A folyamatos kudarcok miatt tehát nagy nyomás nehezedik a hercegre, amelyet tetéz az is, hogy felesége, Erzsébet királyné (Helena Bonham Carter) orvosról-orvosra hurcolja és különböző beszédspecialistákat rendel a királyi birtokra, bízva abban, hogy végleg meggyógyítják a dadogást.
Ez azonban hosszú ideig nem következik be, a herceg már fel is adja a reményt, azonban az utolsó pillanatban ráakadnak az ausztrál származású Lionel Logue-ra (Geoffrey Rush), aki beszédspecialistaként hirdeti magát.
Logue nem éppen a hagyományos módszereiről híres, nem a dadogást, hanem annak okát szeretné kezelni egyedi módszereivel. Nemcsak a módszerei, de a modora sem hétköznapi, elsőre illetlennek és gorombának tűnik, amikor azt kéri Anglia egyik legfontosabb emberétől, hogy tekintse őt egyenrangúnak.
A herceg az első óra után felháborodva távozik, majd miután rájön, hogy Logue módszerei eredményesebbek, mint eddig bárkié, visszatér, és a történet itt kezdődik el igazán. Kapcsolatuk a herceg beszédének fejlődésével egyre szorosabbá válik, az igazi megmérettetés pedig akkor következik be, amikor a hercegből király lesz. Ugyanis Albert testvére, David (Guy Pearce) inkább a szeretett nőt választja a trón helyett, és lemond az uralkodói címről.
Albert ettől a pillanattól kezdve VI. György, aki előtt rengeteg nehéz döntés áll a háború közeledtével. A király beszédét pedig csak a király mondhatja el, ugyanis milyen uralkodó lenne az, aki cserbenhagyja a népét?
A király beszédére igaz az a szófordulat, hogy egyszerű, de nagyszerű. Nincs benne túlkomplikált szerelmi szál, véres harcjelenetek, vagy időben ugráló cselekmény, csupán egy nagyszerű ember története mindenféle sallang nélkül megjelenítve. A forgatókönyvíró például olyannyira tiszteletben szerette volna tartani a királyi család hagyományait, hogy levélben kérte meg az Anyakirálynőt, hadd dolgozza fel a történetet.
A királynő engedélyt adott azzal a feltétellel, hogy csak a halála után készítsék el a filmet. A kérésnek eleget tettek, így született meg ez a tradicionális, korhű dráma, mely történelmi szempontból nem teljesen korrekt, de ne felejtsük el, nem dokumentumfilmről van szó. A történelmi alakokat a szórakoztatás végett önmaguk enyhe karikatúrájaként láthatjuk, az eseményeket pedig kissé kiszínezték, hogy ne unalmas, két órás történelemórát kapjunk végeredményként.
Ugyanakkor az alaptörténet valóban megesett, a szereplők pedig a valóságban is léteztek, ilyen szempontból az alkotók hűek maradtak a múlt századhoz.
Ami valóban magával ragadóvá teszi a filmet, az a színészi játék. A főszereplőtől kezdve a mellékszereplőkig mindenki remekel, de természetesen előbbié a legnagyobb alakítás. Colin Firth olyan hitelességgel alakítja a beszédhibás királyt, hogy kijelenthetjük, az év egyik legnagyszerűbb színészi játékát nyújtja. Egy nyilatkozatában azt mondta, hogy a szerep annyira kikészítette, hogy a forgatáson kívül sem tudott normálisan beszélni és szörnyű fejfájás kínozta. Nem meglepő, ugyanis nem nehéz elképzelni, milyen lehet egy színésznek, akit egész életében színtiszta beszédre és artikulációra tanítanak, egész nap dadogni.
A kemény munka azonban meghozta a gyümölcsét, csak Colin Firth eddig 13 díjat kapott a főszerepért, köztük egy Golden Globe-ot. Emellett február végén jó eséllyel bezsebelheti élete első Oscarját is.
Colin Firth-t pedig senki sem egészítené ki jobban, mint Geoffrey Rush, akivel páratlan párost alkotnak. Nemcsak, mint beszédterapeuta és páciens, hanem mint két egyenrangú barát, ezt a különleges kapcsolatot nagyszerűen sikerült megjeleníteniük.
Geoffrey Rush mellett feltűnik Helena Bonham Carter is, mint Anyakirálynő. Az ő Oscar-jelölését nem tudom mire vélni, ugyanis kétségtelenül remek színésznő, de nem éreztem átütőnek az alakítását, ráadásul teret sem kapott rá ebben a szerepben.
A többi szereplőt is felsorolhatnám egyenként, ugyanis mindenki hozzátette a filmhez a tőle telhetőt, ami elégnek bizonyult, sőt, többnek is.
A király beszéde hosszú idő óta az első olyan díjözönnel bemutatkozó, a legtöbb Oscar-jelölést elnyerő film, amely nem osztja meg hatalmas mértékben a kritikusokat. Gondoljunk csak A bombák földjén című filmre vagy az Avatarra, rengeteg vita övezte mindkét mozi elismeréseit.
A király beszédét illetően a fórumok csendesek, aki pedig kevésbé jó véleménnyel van a filmről, az sem vitatja például a színészeket illető elismeréseket. Nem is lehetne. Tom Hooper nagyon magasra rakta a lécet és ha rezgett is, végül sikerült magasan megugrania.
Kremsberger Anita
ELTE Online
A képek forrása a Port.hu.