Escher Károly, az ismeretlen ismerős
André Kertész, Robert Capa, Martin Munkácsi, Lucien Hervé, Escher Károly. Mi a közös bennük? Mind fotós volt, magyar származású és világhíres. Szerencsére a hazai közönség is egyre inkább kezdi megismerni, ismét felfedezni őket. Capa és Munkácsi fotóit a Ludwig Múzeumban láthattuk, utóbbi a közelmúltban zárt.
Lucien Hervé képeiből a Szépművészeti Múzeumban láthatunk jelenleg is válogatást. Közülük egyedül Escher Károly tett szert itthon világhírnévre, fotóit mindannyian ismerjük, de a fotóst, az embert annál kevésbé. Ezen változtathat életmű-kiállítása a Mai Manó Házban.
A fotós
A világhírnévhez hosszú út vezetett Escher Károly számára. 1890. október 21-én született Szekszárdon. Első kameráját 10 évesen egy szivarosdobozból készítette magának. Fizikai munkát végzett, majd felfedezték rajztehetségét. Műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz-gyárban, ezalatt autodidaktaként fejlesztette tudását.
Egy mérnök barátja, a lelkes amatőr fotós, Belházy Imre volt ebben segítségére. Együtt tanulmányozták a technikai kérdéseket és vitatták meg az esztétikai jellegűeket. Ismert amatőrként, kiváló technikai tudását hasznosítva 1916-ban az induló magyar filmgyártásban kezd dolgozni: egy merész húzással operatőrnek állt.
Hosszú évek után váltott ismét pályát, immár véglegesen és megváltoztathatatlanul. Mint Riportfényképezéscímű, 1959-ben megjelent munkájában olvashatjuk: "1928-ban, 38 éves koromban végre nagy kerülővel, vargabetűvel eljutottam oda, ahová tudatosan vagy öntudatlanul mindig készültem, ahhoz a szakmához, mely tulajdonképpen hivatásom volt: a fotóriportázshoz".
Ettől kezdve a magyar sajtó legkeresettebb, megkerülhetetlen riportere lett. Biztos kézzel kattintott, és éles szemmel válogatott. Semmi sem kerülhetett a lapokba, ami vizuálisban nem volt elég érdekes. (Pályájának egy jelentős korszaka az Est lapokhoz köti. A Pesti Napló Képes Mellékleténél éppen a Berlinbe szerződött Munkácsi Márton helyét töltötte be.)
Sokoldalú fotós volt. Nemcsak a riportfotózás, hanem a szociális fotó területén is maradandót alkotott. Sok fényképe maradt fönn a paraszti életről és a nyomortelepekről is.
Végigfotózta a korszak hírességeit. Sosem műteremben, hanem a maguk természetes közegében. Elutasította a vaku használatát, a természetes fényt mindennél többre tartotta. Számos bevett eszközt és szokást elutasított.
Mindezekkel művészi rangra emelte a riportfényképezést. Az egyik legjellemzőbb véleményem szerint A csodálatos mandarin előadásáról készített bemozdulós-elmosódó képe.
A mozgás érzékeltetésére - korát megelőzve - fel merte vállalni a tűéles rajz elhagyását, mely korábban a riportfotók alapkövetelménye volt.
Pályája változatos és sikerekben igen gazdag. A halála előtti évben, 1965-ben rendeztek fél évszázados munkásságát áttekintő gyűjteményes kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában. 1966. február 26-án halt meg Budapesten.
A kiállítás
A kiállításon nemcsak az euvre témabeli, hanem káprázatos stílusbeli változatosságát is hamar áttekinthetjük. Mindezen technikai bravúrokról, a remek beállításokról, az érdekes témákról meggyőződhetünk személyesen is, ha még ezen a héten ellátogatunk a Nagymező utcába.
A kiállítás kurátora Albertini Béla fotótörténész, Escher soktízezer fotográfiából álló életművének kutatója. Biztos vagyok benne, hogy számos kép nem lesz ismeretlen.
Munkái gyakran a történelemkönyvek lapjairól köszönnek vissza, vagy ahogy Kolta Magdolna és Tőry Klára fogalmaz A fotográfia történetecímű összefoglalásuk lapjain: "Escher, aki évtizedeken át ott volt minden jelentős eseménynél, történelmet írt a fényképezőgéppel, felvételei alapján szinte teljességgel rekonstruálható a két világháború közötti korszak lényege".
Semmiről sem maradt le, így például 1931-ben, a biatorbágyi viadukt felrobbantása után is az elsők között ért a helyszínre. Számos fotón láthatjuk Horthyt és a korszak legfontosabb politikusait, közéleti személyiségit. Megörökítette a frontra induló és onnan visszatérő katonákat.
Nem kevésbé érdekesek a korszak művészeit, így Rippl-Rónai Józsefet, Bajor Gizit, Jávor Pált ábrázoló, sokszor személyes hangvételű képek.
Nem a legfontosabb, de az egyik legismertebb és legszellemesebb, képeslapokon is megörökített képe 1938-ból származik. A fotón egy bankigazgató látható, amint fürdőruhája miatt amúgy sem kisméretű tulajdonosa kétszeres méretűnek tűnik.
A kezdeti képeket tehát számos ismert, "ismeretlen ismerős" kép követi. (Bár találó cím, mégis ezt éreztem a kiállítás leggyengébb pontjának. De ez legyen a legnagyobb bajom.) A 75 fotográfia remek válogatás a gazdag életműből. Emellett korabeli dokumentumokat, így például egy rendőri büntetőparancsot is láthatunk a tárolókban. Hogy miért kapta a fotós a rend szigorú őreitől? Még néhány napig, a kiállításon megtudhatjuk!
Információk: Az ismeretlen ismerős. Escher Károly életmű-kiállítása. Mai Manó Ház, Budapest VI. ker., Nagymező utca 20.
Megtekinthető 2011. január 16-ig, hétköznapokon 14 és 19 óra között, hétvégén 11 és 19 óra között.
A belépőjegy felnőtteknek 1000 Ft, diákigazolvánnyal 500 Ft.
Bagi László
ELTE Online
A képek forrása:HVG Online