Elte Online hírportál

 

Több kétellyel is küzdött a szokás szerint saját tudálékosságában fulladozó csepűrágó a Momentán Társulat legújabb „találmányának”, a RögvEst Közéletnek mindössze második előadására igyekezve. Mert először is: mit érthetünk az alatt, hogy „közélet”? Az átlag magyar ember számára e szó először is jelent: félelemtől és/vagy hányingertől burritóvá facsarodott gyomrot, melyet a „politika” szó vált ki, no meg örömöt és kacagást, minthogy részét képezi Győzike (bár szavatossága lejáróban), Benkő Dániel (előbbi reinkarnációjának szerepében), vagy épp Michael Jackson (földi pályája lezárultával talán még inkább). No de beletartozik-e például egy Vasas – Hódmezővásárhely kézilabdameccs, vagy csak akkor, ha kutyák játsszák/embert ölnek rajta/csereként pályára lép rajta az államtitkár unokája? Hol van a határa a közérdeklődésre számot tartónak, a mindenki által ismertnek és érdekesnek találtnak? Fogas kérdésnek tűnt tehát, vajon mi az, amit közéletként értelmez a közönség, és mi az, amit a színpadon közéletként láthatunk viszont.

 

     

 

A momentánosok becsületére legyen mondva, az Annales „totális történelmének” és a hetvenes évek holland „totális futballjának” nyomán haladva igyekeztek magukat a „totális közélet” eszméje mellett elkötelezni: az előtérbe lépve a nézők gyakorlatilag végtelen számú, típusú és tematikájú újság szalagcímeit vagdalhatták ki a Nők Lapjától a Storyn át a Magyar Nemzetig – mely papírfecnik aztán több produkciónak is kiindulópontul szolgáltak. A széles alap, a jó nyersanyag tehát adott volt ahhoz, hogy a társadalom kirendelt szekciójának változatos érdeklődési köreit kielégítse, s szerencsére az is szemmel látható volt, a műsor struktúrája sem csak/dominánsan a politikára építi a közéleti alapokat – az viszont a közönség szemérmességét jelzi, hogy mikor politikai kérdésben kezébe került a karmesteri pálca, vagyis maga dönthetett, mely párt kerüljön a figyelem (és kifigurázás) homlokterébe, a semlegességet fenntartandó és az események lehetséges elfajulását elkerülendő a legkevésbé megosztó és veszélyes megoldás mellett döntött. A sokszínűséget jelezte a szokás szerint kitűnőre gyártott felvezetővideó, mely remekül parafrazeálta a különböző újságokat („Téboy” „Buszpol”) és figurázta ki a szenzációhajhász szalagcímeket („Magdi néni plasztikáztat”).

 

 

 

(Variációk egy témára)

 

 

Az est folyamán különböző műsortípusok kaptak abszurd színezetet: volt itt reklám (avagy hogyan használható az elektromos fogkefe politikai kampánycélokra – „Magyarországon ma kétmillió ember szívja a fogát” „Elektromos fogkefe – nekünk több programunk is van”) és kívánságműsor („Önök akarták”), szóba került a kátyúprobléma, a parlamenti ülések szórakoztatóvá tétele (avagy hogyan énekeljünk sci-fi műfajban a protokoll hasznosságáról), a Nemzetvédelmi Egyetem rektora, de külföldre is merészkedtünk: terítéken volt a pakisztáni – indiai konfliktus, és kazah-svájci-indiai nemzetközi konferencia a strucctojások méretéről. A tematika mellett a feldolgozás is feldúsította a RögvEst jól bevált sémáit: Nemes Takách Katától hallhattunk, a társulat többi tagjától pedig rögtön ezután láthattunk is modern feldolgozású népmesét, a „balsors”-játék keretében végigkövethettük, hogyan juthatunk el hat lépésben Benkő és felesége elrontott wellness-hétvégéjétől a Kárpát-medencére ledobott atombombáig és Európa fekete lyukká degradálásig. A legnagyobb tetszést Várady Zsuzsi spontán közéleti verse, a kalapból kihúzott szalagcímeket nagyszerűen és gyorsan rímbe szedő „Nem bántam meg semmit”, és Harsányi Bence reklamációja aratta a Danone-nál a romló színvonalú vaníliás karikák ügyében. Előbbi szerencsére már videómegosztón is hallható, így újra meg újra végigkövethetjük, hogyan kapcsolódik pillanatok alatt a „Csoszondzsok és az elvált szülők” szalagcím kétéltűekhez és hüllőkhöz; utóbbi esetében pedig a bürokrácia és a kisember rosszul kezdődő („Nem tetszik a vaníliás karika? Akkor húzza a farkára!”), de happy enddel (vagyis Harsányi Bence elképesztően energikus kitörésével, és a flegma bürokratát alakító Nemes Takách Kata arcra borulásával) végződő harcát figyelhettük a nevetéstől fulladozva.

 

 

A felvezetőben felmerülő kétségek az est végére nagyjában és egészében megválaszolásra kerültek. A mai előadás alapján úgy tetszik, a sport és a tudomány jelen pillanatban nem elég figyelemfelkeltő, érdekfeszítő vagy spontán-humorosítható, hogy a „közélet” részét képezze, a politika, a bulvár és a közember apró-cseprő problémái ellenben annál inkább. A mindössze második előadás, és az emberi természet sajátságai miatt ugyanakkor ez távolról sem kőbe véshető/endő – egy jobban sikerült olimpia, vagy egy hazánkfiának ítélt Nobel minden bizonnyal felülrétegezné és átirányítaná az állandóan mozgó közéleti figyelmet. Kár, hogy addig is kis oddsszal fogadható, az épp aktuális győzike minden alkalommal kivívja majd magának a botrányra mindig kapható közönség figyelmét épp aktuális heti fájdalmasan primitív megnyilvánulásával.

 

 

 

 

(A képek munkatársunk munkái.)