Becsöngettek a Campus-ra (2009-08-05)
Nem kell megijedni, nem a naptáratokat néztétek el egy hónappal, hanem csak a debreceni Campus Fesztiválról van szó, amelyet 2009. július 22-26. között rendeztek a Nagyerdőn, részben az EFOTT mintájára. Sok hallgató és egyetemistának készülő fiatal együtt bulizott ezen a ponthúzás körül tartott rendezvényen.
A Campus Fesztivált leánykori nevén Vekeri-tó Fesztiválnak hívják, és 2002-2006. között a tóparti részek adtak neki otthont. Majd a 2007-es Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának (EFOTT) megrendezése lendületet adott a folytatáshoz, és egy nagyobb szabású fesztiválhoz. Idén a helyszín a Nagyerdőre költözött, tavaly pedig a nevet változtatták meg, így alakult meg a Campus Fesztivál a Debreceni Egyetem és a város támogatásával.
A rendezvény minden szempontból az EFOTT kistestvére, hiszen a fellépők és a színpadok is majdnem ugyanazok voltak, azzal a különbséggel, hogy Debrecenben több külföldi fellépővel találkozhattunk. Már első nap este, július 23-án The Rasmus, illetve Shantel & Bucovina Club csinálták a hangulatot, nem kevés sikerrel. Ellenben velük, Ganxsta Zolee és a Kartelben csalódnunk kellett, mert a megszokott kemény rap helyett csak lightos rockot kaptunk a börtöncuccban parádézó fenegyerekektől.
A középső napon a fesztiválozók számára untig ismert bandákkal találkozhattunk, például a Quimbyvel, a Brains-szel, a 30Y-nal vagy Jamie Winchesterrel, akit egyébként az utcán nehéz lenne felismerni, mert úgy néz ki, mint a srác a szomszédból, de olyan átéléssel tudja előadni magát, hogy az mindenkit magával ragad.
Ahogy megszokott, itt is szombaton volt a legnagyobb buli, bár többen csalódtak a debreceni érdekeltségű Tankcsapdában, akiknek itt(hon) kellett volna a legnagyobb koncertet adniuk, de ez valószínűleg nem sikerült nekik a fesztiválozástól megcsömörlötten. Ekkor vetették be a szervezők az Animal Cannibalst, a P. A. S. O.-t, a Neot, Péterfy Borit és a Heaven Street Sevenst is. De a legnagyobb durranásnak mégis a norvég Madcon számított (ők legutóbb az idei Viva Cometen jártak nálunk), egyedül az okozott fejtörést a tömegnek, hogy a produkciót másik sátorba helyezték. Végül a tinik is megtalálták a helyüket az elsősorban, néhányan még a színpadra is felmehettek táncolni, és mindenki nagy megelégedésére a koncert rendben lezajlott.
A családiasabb programok is befértek a rendezvény repertoárjába, tekintve, hogy csak három napos volt, és húszezerrel kevesebben jöttek, mint az EFOTT-ra. Nagyobb buli, kisebb helyen, de több húsz év alattival. A FOKK sátornál például mindig nagy volt a tömeg, mert itt sörért bármit lehetett, úgy értve, hogy itt meghallgatták a fahangúakat, bármelyik tehetségtelen ember szavalhatott, és cserébe a taps mellé még sört is kapott. Ennek a tövében tanyázott az informatikus hallgatókból álló ONIK is, akik az ELTE-s napágyakat és párnákat bitorolták, illetve minden nap vetélkedőkkel örvendeztették meg az arra járókat, szemezgetve a programból, volt itt bináris ivás, asszonycipelés, élő aknakereső és sörsakk. A T-Mobile Lounge Víztoronynál szintén volt ELTE-s illetőség, Dj Gandharva személyében, aki két másik társával együtt pörgette a lemezeket napközben és éjszaka a lazulásra vágyóknak. Akiknek nem tetszett egyik fellépő sem, arról nem tudni, hogy miért ment el a rendezvényre, de ők nézhettek estétől non-stop filmeket, egymás után hármat, például így láttam a sokat dicsért Gettó Milliomost és a Made in Hungáriát.
Annak ellenére, hogy kicsit olyan érzésem volt, mintha EFOTT-ról egy másik EFOTT-ra mentem volna, meg lehetett találni a rendezvény egyedi vonásait és báját. Akik olcsóbban szeretnék megúszni a fesztiválozást, bátran merem ajánlani nekik jövőre a Campus Fesztivált.
Habók Lilla
ELTE Online
