Elte Online hírportál

 

?A magyar felsőoktatás számára is adaptálható a halasztott fizetésre épülő hallgatói hozzá (2008-08-04)

- A magyar felsőoktatás strukturális változásai indokolttá tehetik a vitát a finanszírozás bizonyos kérdéseiről, a magyar közéletben mégis tabuvá vált a tandíj-problematika, illetve az arról szóló diskurzus. Mit gondol, miért alakult ez így? - A felsőoktatási tandíj-vita túlzott átpolitizálódásának, annak, hogy a tandíj felvetése is ellehetetlenült, a gyökerei tulajdonképpen a Bokros-csomagig nyúlnak vissza. Az akkori tandíjjal gyakorlatilag közvetlenül a hallgatók hozzátartozóira terheltek bizonyos képzési költségeket, mivel a hallgatói hitelrendszer kiépítése nélkül vezették be a tandíjat, tehát így egyértelműen az adott családok anyagi körülményeitől függött a diákok fizetőképessége, ami ugye meghatározta azt, hogy igénybe tudták-e venni a fiatalok az adott felsőoktatási szolgáltatásokat vagy sem. Ennek értelmében az igazságosság szempontjai felől már eleve kompromittált helyzetbe került a tandíj. Azonban nemcsak a méltányosság csorbát szenvedéséről kell említést tenni, hanem a - gazdasági értelemben vett - hatékonyság nem megfelelő alakulásáról is. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha a tandíj kizárhat egyes tehetséges, ám nehéz sorsú fiatalokat az egyetemi-főiskolai továbbtanulásból, az hatékonysági veszteséggel is jár. A tandíj diszkreditálódása igen sajnálatos, hiszen a diákok és a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodó felsőoktatási szerkezet aligha tud kialakulni effektív tandíjak hiányában, a felsőoktatás magas egyéni hozadéka pedig lehetővé teszi egy utólagosan fizetett tandíj bevezetését az igazságosság és a hozzáférés nyitottsága sérelme nélkül is. - Az oktatási tárca tervezett radikális reformjai között szerepel a tandíj újbóli bevezetése. Mik lehetnek ennek a fő irányvonalai? - Nyilvánvaló, hogy az újonnan alakuló kormányzat nem követheti újra el a fent említett hibákat. Több működőképes, a magyar felsőoktatás számára is adaptálható, halasztott fizetésre épülő hallgatói hozzájárulási rendszer ismert szerte a világon, gondoljunk csak az ausztrál vagy az angol szisztémákra. Összefoglalva mindkettőnek az a lényege, hogy reálkamat-, illetve hiteldíjmentes kölcsönből téríthetik meg a hallgatók képzésük díjait, a kölcsönök visszafizetése pedig alapvetően egy meghatározott - az átlagjövedelemhez közel eső - jövedelemküszöb meghaladását követően veszi kezdetét. A rendszer természetesen azokkal is számol, akiknek nem sikerül elérniük az előírt jövedelemszintet ? az ausztrál-modell esetén pl. a nyújtott hitelek ötödének beragadásával kalkulálnak. Véleményem szerint, az ilyen típusú hozzájárulási rendszerek kivitelezhetők, és megfelelő érveléssel Magyarországon is elfogadhatóvá tehetők, mert nincsenek a társadalmi igazságosságot, vagy a széleskörű hozzáférést sértő tulajdonságaik. Ráadásul a felsőoktatás reformjának érvei között olyan ismert szociológiai tényszerűségek is felsorakoztathatók, amelyek tanúsítják, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok társadalmi összetétele az átlagtól alapvetően felfele tér el, így az ingyenes felsőoktatás rendszere a középosztálynak s az attól még privilegizáltabb helyzetben lévő rétegeknek nyújt komoly kormányzati támogatást. Ez társadalmilag igazságtalan, változtatni kell rajta. A tandíj bevezetése mellett szól továbbá, hogy általa a hallgató egy szolgáltatás vásárlójává válik, így választásait is racionálisabban fogja meghozni, hosszabb távon tehát a képzési kínálat jobban követheti majd a tanulói igényeket. - És így a hallgató is sokkal inkább érdekeltté válik abban, hogy tanuljon? Mi a véleménye arról a tandíj-ellenes érvelésről, amely értelmében az oktatás közszolgáltatás, az ott megszerzett tudásból közvetlen vagy közvetve mindenki részesül, ezáltal semmiképpen nem hanyagolhatók el a méltányosság kritériumai? - A különböző államok esetében mást és mást neveznek közszolgáltatásnak. Azt látnunk kell, hogy klasszikus ökonómiai értelemben a felsőoktatás nem nevezhető közjószágnak. Nem lehet közjószág, hisz a közjószággá válás feltételei nem adottak esetében, hiszen a nem fizetők kizárhatók az oktatásból, a szolgáltatás fogyasztásában pedig verseny tapasztalható, és az új fogyasztók bekapcsolása a szolgáltatásba pozitív határköltséggel jár. Az valóban igaz, hogy a felsőoktatásnak léteznek externális hatásai, hiszen mondjuk a képzés során megszerzett tudás aktívan befolyásolhatja az egyes emberek demokratikus intézményrendszerhez való viszonyát, abban történő részvételének minőségét. Egy nagyon egyszerű példával élve: ha kijelenthető, hogy a diplomások jóval kevésbé szemetelnek az utcán, és a közterületek tisztasága közérdek, akkor, ha több diplomás van, az jobb a köznek is? Ugyanakkor azonban a felsőoktatás ilyen közösségi hozadékai eltörpülnek a társadalmi hozadékok azon részéhez képest, amelyek egyben magánjellegűek is. Ezek pedig a megnövekedett egyéni életkeresetek formájában realizálódnak a felsőoktatási szolgáltatások igénybe vevőinél. Egyébként, eltekintve néhány szélsőséges javaslattól, senki nem gondolja komolyan, hogy a felsőoktatás költségét teljes egészében a hallgatókra kellene terhelni. Angliában is a fiatalok csak képzésük költségeinek egy tört részét finanszírozzák, az egyes felsőoktatási intézmények ettől még ugyanúgy kapnak központi támogatást, szó nincs tehát a költségvetési hozzájárulás megszűnéséről, sőt, ott még csökkenő mértékéről sem. - A felsőoktatás szerkezeti átalakítása és minőségének javítása megköveteli a közoktatás minőségének javítását. Ön szerint hogyan érhető el ez az előrelépés a közoktatásban? A közoktatás minőségének javítása nagyon hosszú és küzdelmes, sok erőfeszítést igénylő feladat lesz. A rendszerváltás utáni oktatáspolitika nagyban felelős azért, hogy Magyarországon ma nagyon nagyok is lehetnek az egyes iskolák közti minőségi különbségek, és hogy a családi háttér szerepe ennyire meghatározó a tanulói teljesítményekben. Az, ahogy az oktatáspolitika megengedte, hogy a demográfiai apály negatív hatásait kivédeni akaró iskolai vezetők, a pedagógus-munkanélküliség rémétől tartó tanárok és az egységes általános iskolával elégedetlen, magasabb státusú szülői rétegek átmeneti érdekegyezése drámaian átformálja a közoktatás korábbi szerkezetét, lehetővé téve a jobb státusú szülőknek, hogy gyermekeiket 8-, vagy 6-osztályos középiskolába átíratva korán ?kimenekítsék? azokat a 8-osztályos általános iskolából, nemcsak a korai szelekció miatt hátrányos. Azért is hátrányos ez a folyamat, mert az általános iskolában ott maradó gyerekek így, jobb társadalmi hátterű és jobb képességű társaik távozása után csak lassabban fognak tudni fejlődni, ahogy ezt a képesség szerinti szelekció negatív hatásait dokumentáló nemzetközi vizsgálatok jól dokumentálták. Számos más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar általános iskolában elterjedt a szegregáció, és hogy az iskola meglehetősen gyenge eredményeket ér el az otthonról hozott hátrányok kompenzálásában. A szerkezet ?visszaalakítása? a 8 + 4-re erőszakkal aligha valósítható meg, legfeljebb bonyolult és költséges ösztönzőkkel lehetne ebbe az irányba mutató folyamatokat beindítani. Fontos szerepe lehet a minőség javításában a NAT-hoz igazodó egységes mérési rendszernek, a kötelező teljesítménymérések bevezetésének, az ?oktatási hozzáadott érték? mérésére alkalmas eljárások elterjedésének, melyek az iskolafenntartókat és a helyi közösségeket egyaránt egyértelműen szembesítik majd azzal, ha egy iskola teljesítménye gyenge. A tanárképzés reformja is fontos lehet a minőség javításában: a mai tanárok még mindig nem elég jól felvértezettek módszertanilag a különböző képességű gyerekek együttes fejlesztésére. Szégyen, sőt, abszurd, hogy Magyarország, miközben nemzetközi mértékben egyáltalán nem költ keveset a közoktatásra, magas tanár/diák arányokat mutathat fel, ennyire gyenge eredményeket ér el az alapvető kompetenciákat nemzetközi összehasonlításban vizsgáló mérésekben. Az pedig nem csupán szégyen, de társadalmilag rendkívül költséges is, hogy a mai iskolarendszerből minden korosztály nem csekély része, 10-20 százaléka is a munkaerőpiacon tartósan hasznosítható képzettség nélkül lépjen ki. (Makó István)

Vissza