TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG – Tudástársadalom?

A Karátson Gábor Kör és az ELTE Humánökológia mesterszak TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG címmel vitaestsorozatot indított. A kéthetente péntekenként megrendezésre kerülő beszélgetés alkalmával a meghívott előadók, valamint a közönség soraiban ülők – a teljesség igénye nélkül – a társadalom, természet, technológia, gazdaság kapcsolatairól, egymásra hatásukról és az így létrejövő változásokról gondolkoznak közösen.

A vitaestsorozat témáinak színessége, a meghívott előadók szakmai elismertsége vagy a közgondolkodásra való hatásuk, valamint – az első előadás alapján elmondható – a közönség soraiban felmerülő kérdések változatossága alapján látható, hogy a programsorozat sokakat foglalkoztató gondolatokat dolgoz fel, helyet teremt a kérdések, dilemmák megvitatására, új perspektívák beemelésére. A vitaestsorozat fő koncepciója a változás szükségessége és megvalósításának lehetséges módjai.

A TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG vitaestsorozat első alkalma, mely a Tudástársadalom? címet viselte, 2019. február 22-én került megrendezésre az ELTE Lágymányosi Campusán. A szervezők által felkért előadók Takács-Sánta András humánökológus, valamint Pálinkás József atomfizikus voltak, akik a „Tudástársadalom?” hívószó körül fogalmazták meg gondolataikat. Takács-Sánta András Hogyan védhetne meg minket a tudomány önmagunktól? címmel tartott előadást, míg Pálinkás József – az előadásra való reflexió után – Ki dönti el, hogy mi a tudás? És ki tudja, hogy mit kell eldönteni? címet viselő előadása során fejtette ki gondolatait. Az elhangzott két előadás, csakúgy, ahogy a rendezvénysorozat egésze, az ökológiai válság problémájára a tudományos tudás által adható válaszlehetőségeket és alternatívákat mutatja be.

Takács-Sánta András előadásában kritikusan ismertette a mai társadalmak tudományhoz való viszonyát, valamint annak hatásait, ezt követően pedig megfogalmazta állításait egy, a maitól eltérő tudományképről, melyet a védelmező tudomány fogalommal írt le. A kutató előadásában kiindulópontként az ökológiai válságról, valamint annak következményeiről beszélt, mely válság kialakulásában és növekvésében kulcsszerepet játszott – és játszik a mai napig – a tudomány és a technológia összefonódása. A technológia fejlődésének, valamint annak a különböző tudományterületeken való alkalmazásának természetesen pozitív oldala is van, azonban az oktató a védelmező tudomány koncepciójának bemutatásához e kapcsolat negatív hatásainak ismertetésével kezdte előadását.

Takács-Sánta András véleménye szerint aktuálisan a tudomány és a technológia „házassága” három fő tényezővel írható le. A kapcsolatban meghatározóvá vált az államhatalmi és elsősorban katonai, valamint a második világháború után az ipari profitérdek növekedése. Az érdekek előtérbe kerülésének eredményeként a tudomány hatással volt a gazdasági növekedésre, azonban az érdekérvényesítés miatt a  kutatók által feldolgozott és vizsgált kutatási témák előre meghatározottá váltak, valamint sok eredmény – szintén az érdekeket szem előtt tartva – tilalom alá került. Az 1980-as évektől új dimenziókkal bővült az államhatalmi és profitérdek megjelenése a kutatásokban, a hidegháború után teret hódító neoliberális gazdaság a tudomány területén is éreztette hatását: elkezdődött a tudomány privatizációja, melynek eredménye, hogy a fejlesztésre szánt pénzek felét mára a magánszektor biztosítja. Az államhatalmi és profitérdek előtérbe kerülésének fő negatívuma, hogy a közjó szolgálata a háttérbe szorult.

A kutató által megnevezett második tényező, mely a tudomány és technológia kapcsolatában felfedezhető, a túlzott észközpontúság, az értékek és érzelmek elnyomása. E pont alatt az oktató – szemléltetve az álláspontját – olyan, a tudományos életben mindennapi és elfogadott tételeket ismertetett, mint a kutató a kutatási témához való objektív hozzáállása, a kutatások „tárgya” kifejezés, a tudomány leíró voltának gondolatköre.

Harmadik pontként az oktató annak a problematikáját vetette fel, miszerint a tudományos mezőn belül azon kutatási területek alárendeltnek számítanak, mely kutatásokban az ember nem alárendelt tényezőként jelenik meg. Állítását az orvosi biológia és a társadalomtudományok szembeállításával érzékeltette.

A felvázolt három pont során a kutató hangsúlyozta a változás szükségességét, valamint megfogalmazott egy pozitív és reális jövőképet a tudomány és technológia kapcsolatáról. Ezt követően – reflektálva a három fő problémára – megfogalmazta a tudomány lehetséges szerepét a változás megvalósításában. Véleménye szerint az elérendő cél, hogy a tudomány a közjót szolgálja, valamint – a lokális szinten érintetteket bevonva – hogy segítsen a társadalmi problémák megoldásában. A kutató fontosnak tartja a kutatásokban az „ész és a szív egyensúlyát”, tehát a kutató érték-elkötelezett voltát. Emellett kiemelt jelentőségűnek tartja az embert nem alárendelt szerepben vizsgáló tudományterületek egy szintre való emelését, a társadalomtudományok megbecsültségét. E három pont megvalósulásával szerinte a tudomány védelmező tudománnyá válhatna, vagyis megvédhetné az emberiséget saját magától.

plakát

Pálinkás József, reflektálva az előadásra, a tudásról mint fogalomról alkotott lehetséges definíciókat, kapcsolódási pontokat vázolta fel. Mi tekinthető tudásnak? A gyakorlati ismeretek, az elméletek vagy a koncepciók, melyek verifikálhatóak vagy falszifikálhatóak? A tudást mint fogalmat definiálni rendkívül nehéz, azonban a tudományos tudás fejlődése nyomon követhető. A 18. századtól látható, hogy tudományos eredménynek nem a rutinból nyert tapasztalat tekinthető, hiszen e gyakorlati tudást az emberiség már évezredek óta alkalmazza. Emellett koronként változik annak a meghatározása is, hogy mit tekinthető annak a tudásnak, amit létre kell hozni, tehát, hogy mi az, amit kutatni kell és mi az, amiben haladást kell elérni. Ennek meghatározása dönti el azt, hogy a kor milyen szakembereket képez, valamint hogy milyen technológiákat hoz létre, azonban a folyamat részeként a tudás a mindenkori aktuális problémákat is megteremti. A kutató szerint a tudományos tudás képes arra, hogy az így létrehozott problémákat megoldja, méghozzá a társadalmon belüli különbségek csökkentésével, az emberiség többségének „jót” produkáló fejlesztések megvalósításával.

A program az előadások után tényleges vitaestté vált, a közönség soraiban helyet foglalóknak lehetőségük nyílt megosztani a véleményüket, feltenniük a kérdéseiket, ezáltal továbbgondolva a felvetett problémákat és témákat. Az est lehetőséget biztosított arra, hogy jól körülhatárolt témakör mentén beszélgessenek a résztvevők globális jelentőségű kérdésekről. Az így kialakuló párbeszéd és a felvetett problémák továbbgondolására tér nyílik a vitaestsorozat második alkalmán, mely 2019. március 8-án kerül megrendezésre Szabadkereskedelmi világrend: kinek szabad? mit nem szabad? címmel.

A rendezvénysorozat részletes programja, valamint az egyes előadásokkal kapcsolatos információk elérhetőek a Tanácstalan Köztársaság programsorozat Facebook-oldalán.

Források: Tanácstalan Köztársaság; Borítókép; Program