Női hangok

70 éve halt meg Berde Mária írónő, az erdélyi magyar irodalom egyik jeles képviselője. Munkásságát kevesen ismerik, ma már a kánon peremére szorult szerző. A 2016-ban megjelent Női hangok című kötet friss szemmel vizsgálja Berde szövegeit és az írőnőhöz hasonló pozícióban lévő szerzők szerepét, irodalomtörténeti helyét.

Berde Mária írónő az erdélyi magyar irodalom egyik jeles alkotója volt, ennek ellenére nevét kevesen ismerik, csupán pár tanulmány született írói munkásságáról. Érdekes alakja a magyar nőtörténetnek, mert egy olyan korszakban alkotott, amikor a női írók irodalomban megvalósítható szerepei még csak alakulóban voltak. Berde írásművészete a feminista kritika szempontjából is érdekes, ugyanis írásaiban a női lét lehetőségeit, a női szerep jelentőségét vizsgálja. Nemcsak szépíróként, hanem irodalomtörténészként is jelen volt az irodalmi életben, és kutatási témája is a női írás vizsgálatához kötődött. A doktori munkájában Baumberg Gabriellának (Batsányi János feleségének) az irodalmi tevékenységével foglalkozott.

Berde az irodalmi pályafutását versek megjelentetésével kezdte, első kötetének címe a Seherezádé himnusza volt. A kezdeti versek után később a próza felé fordult. Elbeszéléseiben és regényeiben gyakran jelenik meg a modern, a sorsát maga irányítani akaró nő alakja. Prózájában központi szerep jut a társadalom bírálatának. A regényekben kirajzolódik egy olyan társadalom, amelyben a nők korlátozva vannak, kevés lehetőségük van arra, hogy saját sorsukat megválasszák, irányítsák. Irodalmi művei között nagy számmal találunk a történelem és a művészet kiemelkedő asszonyainak sorsát feldolgozó szövegeket, ilyen nő például Bethlen Kata és Lórántffy Zsuzsanna.

Egy hosszabb irodalomtudományos elemzés olvasható Berde egyik regényéről a 2016-ban megjelent a Női hangok című tanulmánykötetben. Az író Bolemant Lilla, akinek a kutatási területe a magyar irodalom női irodalmi hagyománya, civil tevékenysége pedig során a nemi egyenrangúság témakörében szervez beszélgetéseket, szakmai képzéseket, konferenciákat. A Női hangok című kötetben sajátos témáról ír. Az irodalomtörténeti kutatások hagyománya, hogy női szerzők a kánonban marginalizált pozícióba kerültek. Bolemant a kánon peremére szorult női szerzők, például Berde Mária, Földes Jolán és Szenes Piroska műveivel foglalkozik. Az alkotók határon túli magyarsága is érdekes vizsgálódási kiindulópontot ad Bolemantnak, hiszen az író arra is keresi a választ, hogy hogyan pozicionálódnak a kánonban a határon túli női szerzők szövegei.

A kötetben hangsúlyosan vizsgált női hang kiemelt jelentést hordoz. A századforduló környéki magyar irodalomban a női szerzők nem szerepelnek a kánon hangsúlyos részén, Bolemant tehát a női hang jelentőségének vizsgálata mellett egyúttal a hang jelenlétének hiányát is hangsúlyozza a női szerzők esetén. Bolemant a szövegekben a hagyományosan nőinek tekintett tevékenységeket vizsgálja, például azt, hogy hogyan reprezentálódik a regényekben a mosás és a varrás, vagy a hagyományosan női színtérnek tekintett a konyha. Ezek a nőiséghez hagyományosan hozzárendelt elemek irodalmi kifejezőeszközökké válnak a kötetben vizsgált írónők regényeiben. Berde szövegeire a díszítettség jellemző, gyakoriak a leíró részek, amelyekben a narrátor elidőzik a környezet leírásánál, bemutatja a szereplők megjelenését. A deskriptív részekre kiemelten jellemző a nyelvi díszítettség. Bolemant Lilla szerint az eddigi szakirodalom Berde szövegeinek ezen sajátosságait a szecesszió hatásának tudja be. Bolemant azonban úgy gondolja, hogy ezek a jegyek túlmutatnak a stilisztikai meghatározottságon, és nem tekinthetünk rájuk csupán feleslegesnek tűnő, túldíszített aprólékos leírásokként: Berde a női élet ábrázolására törekszik a tárgyak, a növények, a női külső, a ruházkodás, a díszítőelemek megjelenítésével a privát szféra elemein keresztül. Például környezet leírásából, az öltözködési szokások bemutatásáből következtethet az olvasó a női élet jellemzőire, a férfi-női kapcsolat milyenségére és a társadalmi berendezkedésre.

Berde regényei a női önmegvalósítás lehetőségeit helyezik előtérbe a XX. század elején és a két világháború között. Olyan nőkről olvashatunk a szövegekben, akik a saját útjukat szeretnék járni, a társadalmi berendezkedés azonban nem teszi lehetővé azt, hogy megvalósítsák magukat, nem tudnak kitörni a kezdeti szerepükből. A szereplőkben megfogalmazódik a változtatás vágya, azonban Berde azt láttatja, hogy a saját korában még nem lehetséges a radikális változás a nők sorsára nézve.

Ezek a narratívák az önmegvalósításra törekvő nők történeteit mesélik el, azonban végül nem a kiteljesedő női énképeket láttatják. Berde regényei gyakran záródnak a születés motívumával, egy hamarosan megszülető vagy már világra jött gyermek alakjával. Berde szövegei tehát azt sugallják, hogy a századforduló utáni generációban már megérett a változtatásra törekvés és a női kiteljesedés gondolata, azonban a megvalósítás narratívája csak több generáció által valósulhat meg. A regények gyakran záródnak azzal, hogy a női szereplők erkölcsileg állnak helyt azzal, hogy vállalják a saját sorsukat. Berde regényei szomorú képet festenek a női önmegvalósítást illetően, a regények középpontjában azonban olyan nők kerülnek, akik utat mutathatnak az új generációnak, és akik példaként szolgálhatnak, előremozdíthatják a társadalmi változásokat.

Berde Mária elbeszélései, regényei érdekes dokumentumai a 20. század eleji nőtörténetnek. A szövegek rálátást biztosítanak a nők korabeli megítélésére és életlehetőségeire. Mindenkinek ajánlom az írónő munkásságát, akit érdekel a nőtörténet és a női önmegvalósítás témája.