A szem a tolmács tükre – szemmozgáskövetéssel a stratégia nyomában

Milyen az, amikor olvasol valamit, ami téged olvas? Mit árul el a szemmozgás követése kezdő és gyakorlott tolmácsoknál? Egyáltalán – hogyan néz ki ez a módszer és mi mindenre jó? Az ELTE FTT előadásán Felekné Csizmazia Erzsébet prezentálta egy Magyarországon kevéssé ismert, izgalmas kutatási terület eredményeit.

A tolmács megkapja a papírját, és szépen elolvassa, amit egy másik nyelven rajta lát. Semmi különös nincs ebben első pillantásra, nem igaz? Információs korunkban, digitalizált világunkban megszokott, hogy vannak emberek, akik úgy dolgoznak, mint a gépek, és vannak gépek, amelyek úgy dolgoznak, mint az emberek. Különösen így van ez a fordítástudomány igencsak sokrétű mezején, amely tele van mindenféle „készségképződménnyel”. Ha egy cseppkőbarlangot a tolmácsokhoz és a tolmácsoló készülékek viszonyához hasonlítanánk, a tolmácsok „csepegnek”, és alulról lassan elérik őket a tolmácskészülékek, és a helyettesítéssel riogatnak. De mindent a maga idejében! Egyelőre hiányzik még az a ki tudja, hány évbe kerülő jó pár milliméter, amíg a felfelé törtető technika kitúrja a helyéről a humán erőforrást. Várnunk kell még egy kicsit, míg például a kis Travisek képesek lesznek a szókincs finomságain kívül a kultúrák finomságait is megtanulni.

Addig is nézzük meg, miről beszélt Felekné Csizmazia Erzsébet társadalomtudományi, gazdasági és konferenciatolmács, vagyis azt, hogy hogyan működnek a tolmácsok, mikor szinte gépként kellene működniük, illetve milyen stratégiákat alkalmaznak ahhoz, hogy hibátlanul, tehát embertelenül s mégis emberien működjenek.

A blattolás a tolmácsolásban is használatos szakkifejezés, amely nem rendelkezik heterogén definícióval. Elég későn, körülbelül az ezredfordulón támadt iránta érdeklődés. A szakemberek között vannak, akik úgy gondolják, hogy a fogalom csak a forrásnyelvi írott szöveg szóbeli fordítását foglalja magában a célnyelvre, s mintegy önálló kategóriát képez; vannak, akik inkább a fordítás szakterületéhez, mások a tolmácsoláshoz sorolják, egy harmadik csoport pedig hibridnek tekinti. Terminológiája idegen nyelveken is prezentálja sokrétűségét, sok külföldi megnevezésében benne van, mi a célja: sokszor csak egy adott szöveg tömörítése, máskor a szöveggel támogatott szimultán tolmácsolást is blattolásnak tekintik. Leginkább a nyugati, nagy bevándorlórátával rendelkező országokban terjedt el, ahol az egészségügyi és a hatósági tolmácsolások nagyon gyakoriak. Itthon is előfordul a szakvélemény-tolmácsolás, illetve az üzleti megbeszélések részét képezheti.

Hogy néz ki technikailag? Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, és sajnos ezt a szakmai világban is sokszor elfelejtik. Sokan valami kezdetleges transzkódolásnak tartják, szóbeli nyersfordításnak, és csak egy eszközt látnak benne. Ezért a megérdemeltnél kisebb a szakmai presztízse is, pedig – ahogy a tanárnő is elmondta – összetett szakmai feladatról lévén szó, sokkal többre lenne érdemes, hiszen komplex képességeket feltételez. A gyorsolvasás speciális típusáról van szó, illetve nagyon nyelvfüggő, hogyan fogjunk hozzá, például a német keretes mondatszerkezet vagy a birtokos és nominális szerkezet túlsúlya mind befolyásoló tényezők.

A tudományos érdeklődés sokáig mellőzte, csupán a 80-as évek derekán kezdtek érdeklődni a téma iránt, majd ez vezetett később a doktori disszertációk megjelenéséhez. A folyamat megértéséhez és leképezéséhez pedig egy olyan eszközre volt és van szükség, amely tetten éri a tekintetet: a szemmozgáskövetőre vagy -vizsgálóra, amelyet az élet és tudomány számos más területén alkalmaznak. Csak pár példa: neurológia, kognitív pszichológia, diagnosztika, autizmus, vizsgálják vele a spektrumzavart, az Alzheimer-kórt és a diszlexiát; de legnagyobb szerepet a piackutatásban tölti be: az áruházláncok arra használják, hogy megtudják, a reklámfelületeken vagy áruházakban hol helyezzék el termékeiket, hogy többet vegyenek belőle. Ugyanerre a funkcióra alkalmazzák a tankönyvkészítők, akik arra kíváncsiak, hogy hol lenne a legideálisabb egy adott ábrát elhelyezni. Így a weblaptervezésnél, a számítógépes játékok fejlesztéséhez, a sporttudományban, a hadiiparban, a járműgyártásban és edzéstervek gyártásánál is kulcsszerepet kap, hiszen megfigyelhető vele például egy focista technikája is: hova rúgja a labdát ahhoz képest, ahová néz. Tulajdonképpen tekintetnünk ténylegesen tükre nem csak lelkünknek, hanem indítékainknak is. Előbb elárul minket, mint bármi, s olyan ösztönös, mint semmi más, s ez az, ami miatt előrelendül a tudomány, és születik a sok jó és jó sok marketingfogás.

v_szem_es_latas_szem_optikaja

A vizsgálathoz ugyanakkor fontos az emberi szem működésének ismerete is. Következzen néhány alapvető tény. Az éleslátás, vagyis a fókusz a sárga foltnál található, a fovea résznél, itt száz százalékos a látás. Ezt veszi körül a parafovea, ahol az élesség már tompul, majd a periférián még homályosabbá válik a látás, amit mi nem veszünk észre, mert az agyunk mindent korrigál. A szemünk folyamatosan mozog, többféle szemmozgás létezik, mikro- és makromozgások kategóriáiban, de amelyek ennek a vizsgálatnak a szempontjából a legfontosabb, azok a makromozgásokhoz tartoznak: a fixáció és a szakkád.  A vizsgálat – akárcsak a blattolás – könnyűnek tűnik, ám számos tényező megnehezítheti, vagy meghiúsíthatja. Ilyen a túl világos vagy a túl sötét közeg, illetve a halogénfény, a bifokális, a sérült vagy a piszkos szemüveg, de közbeszólhatnak a szemadottságok is. Ha valakinek túl kicsi a pupillája, vagy könnyezik a szeme, akkor sem elvégezhető a kísérlet, illetve a kaukázusi embertípussal sem működik, mert van valami a pupillájuk színében, ami nem teszi lehetővé.

fixation-saccade

EyeFixationsReading

Hogyan néz ki a szemmozgáskövetés, mit olvasnak le a gépek a tekintetünkből, míg mi olvasunk? Régebben a fejre rögzített kamerák használatához a fejet is rögzíteni kellett, ma mind asztali gépek, mind szemüveges verziók rendelkezésünkre állnak. Működési elvük: az infravörös fény visszatükröződése a pupilla pozíciója alapján. Első lépésben megtörténik a szem kalibrálása és ráhangolása a készülékre, majd a szoftver méri a fixációs pontokat, és a következőket vizsgálja: mennyi ideig fixálunk, hol van az első fixáció, mennyit tölt egy adott helyen a szemünk. Ezt mind kiértékeli, mi pedig az adatokat egy Excel-táblázatban tudjuk vizualizálni, sőt, egy heat-map azt is megmutatja, hol időzött a tekintetünk hosszabb ideig. A fixációs pontok és a szakkádok sorrend szerint az olvasott szövegen is megtekinthetők, gyakorlott olvasóknál a kép jobb és bal széle teljesen fehér: a rutinos olvasóknak beugrik tekintetük a következő sorba. Megfigyelhető az időnkénti kitekintés különböző külső ingerek miatt, vagy azért, mert gondolkodnak a fordításon.

A blattolás kutatására számos külföldi példa áll rendelkezésre. Külföldön az első szemmozgáskövető kísérleteket a koppenhágai Business School végezte. Jakobsen és Jensen arra keresték a választ, milyen a szemmozgás, ha valaki megértés céljából vagy a fordítás előkészítése miatt olvas. Mások a fordítás irányát, a direkcionalitást vizsgálták, illetve a kognitív erőfeszítések eloszlását a fordítás során. Majd 1981-ben szinkrontolmácsolás szempontjából a fixációból vontak le következtetéseket az idiómák feldolgozásáról, angolról németre. Angol-holland nyelvpárban a szövegértés és szövegprodukció összehangolását figyelték meg. Angol és spanyol kutatók készítettek tanulmányt a kognitív erőfeszítésekről, a szintaktikai zavarról, a megakadásjelenségekről és a vizuális interferenciákról, majd a kutatásba a kínaiak is bekapcsolódtak. Most a lengyelek tettek szert vezető szerepre a szemmozgáskutatás és a fordítástudományok területén, 2012-ben a Varsói Egyetemen létrehoztak egy szemmozgáskutató labort, és bevezették a szem-száj ívhossz fogalmát, ami a „meglátni és mondani” között eltelt időt vizsgálja.

Magyarországon a blattolás kutatásával kevesen foglalkoznak, Felekné Csizmazia Erzsébet a harmadik, s egyben az első, aki német-magyar nyelvpárban 19 magyar anyanyelvű gyakorló tolmáccsal folytatott kísérletet 2017 februárjában Steklács János olvasókutató közreműködésével. A kísérlet a tolmácsok stratégiájára volt kíváncsi, arra, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a megakadásokat elkerüljék. Nem a kifejezés minőségét nézték.

A feladat egy 668 szóból álló újságcikk leblattolása volt, amely Angela Merkel egyéves külpolitikájának összegzéséről szólt, s amely a tanárnő szerint nem volt túl nehéz, de azért tartalmazott elgondolkodtató nyelvi finomságokat, egy-két szakkifejezést. A kísérlet utáni kérdőívben tíz kezdő közül nyolc szerint a szöveg nehéz vagy nagyon nehéz volt, a kilenc profi közül csak ketten nyilatkozták ezt. A résztvevők közül kilencen mondták, hogy ugyanolyan tempóban blattoltak, mint máskor, és zavaró tényezőnek pedig legtöbben az izgalmat és a lámpafényt említették. Nehézségként tüntették fel az intézményneveket (habár csak kettő volt a szövegben), az idiomatikus kifejezéseket, az ellipszist, és ketten a képernyőt. A profik alig akadtak meg, a kezdők többször, mint egyébként. Az időnyerés mint stratégia is kulcsfontosságú szerepet töltött be: a lassítást négy profi alkalmazta, illetve voltak, akik a parafrazálást választották, mások rövid tőmondatokkal, s megint mások terpeszkedő kifejezésekkel vagy ismert panelek bedobásával jutottak életmentő másodpercekhez. Jó páran stratégiájukhoz sorolták még a mondatban való előrefutást, illetve a ravasz és hasznos semleges mondatkezdést, amiből még bármi kisülhet. Az EU-s intézményeknek tolmácsolók közül legtöbben a szalámitechnikát alkalmazták. 17-ből 11-en vallották, hogy van kigondolt stratégiájuk, ebből 7-en profik és 4-en kezdők. De voltak olyanok is, akik nem tudták, hogy amit csinálnak, az stratégiának nevezhető, illetve hogy nem is az a stratégiájuk, mint amit nyilatkoztak. 2-en nem vettek részt szervezett tolmácsképzésben. A tanárnő hipotézisei, mint például a lineáris olvasás kezdőknél, nem igazolódtak be. A német mondatszerkezeteknek muszáj a végére nézni az ige miatt, és így azt gondolta, minél nagyobb a tapasztalat, annál nagyobbak lesznek az ugrások. A kezdők is sokat ugráltak, ráadásul a fixációs pontok száma, amely 1025 és 2026 között mozgott, a kezdő és profi csapat között nem mutatott nagy különbségeket.

Izgalmas volt látni egy vizualizációs megjelenítésen, ahogy a tanárnő ugyanazon a szövegen futtatta le egy kezdő és egy profi, illetve egy nagyon kezdő és a legprofibb blattolását. A kivetítőn a fixációs pontjaik különböző színnel voltak láthatók, a profik általában kevesebb fixációval és gyorsabban haladtak.

Az résztvevők  lenyűgözve figyelték az egymást kergető pontokat. Az biztos, hogy a konferencia-előadás vegyes közönségének mind felnyitotta a szemét valami újdonságra, legyen az hallgató vagy profi szakmabeli. Ilyen hát, amikor ember és technika szó szerint farkasszemet néz egymással…

Steklacs_5_abra

Képek forrása:
http://oktel.hu/szolgaltatas/kamerarendszer/a-kepalkotas-alapjai/az-emberi-szem-es-a-latas/
https://wldawson.wordpress.com/2016/03/03/how-we-read-and-why-it-matters/
https://en.wikipedia.org/wiki/Eye_movement_in_reading
http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=524