Fesztivál a falak között

Elmúlt a nyár, és hiányzik a fesztiválhangulat? Jön a vizsgaidőszak, és nem engedheted meg magadnak, hogy másnaposság miatt teljes napok essenek ki a tanulásból? Szeretnél önfeledten bulizni, viszont nem vágysz a hétvégi húspiac-hangulatra? Akkor az ecstatic dance bulikat neked találták ki! Hogy miről is van szó pontosan, azt az Ecstatic Dance Budapest megálmodója és alapítója, Kerényi-Kiss Zoltán meséli el nekünk.

Zolival a Vinikliben találkozunk, a BTK kampusztól nem messze. Biciklivel és jegyzetfüzettel érkezik, felkészült és lelkes. Az álmát éli, hiszen „ő csak szeretett volna egy olyan bulit, ahova szívesen lemenne”, és mindezt sikerült is megvalósítania. Hogyan? Bejött neki a flow. Fontos ilyen történeteket mesélnünk újra és újra, fontos látnunk lépésről lépésre, hogyan alakul egy vágy valósággá. Mennyi része tudatos munka; mi az a titkos összetevő (nevezzük hitnek), ami „bevonzza” a megfelelő embereket, társakat, körülményeket; és hogyan lesz mindebből a végén egy jól működő, önfenntartó, fejlődő rendezvénysorozat. Vágjunk is neki az interjúnak!

A cikkben hagyományosan szedett, valamint a tudományos áttekintésben szereplő részletek Kerényi-Kiss Zoltán szakdolgozatából származnak. Köszönet értük!

*

Mi is az ecstatic dance?

Egy húsz éve, Amerikából indult műfajról van szó, melynek gyökerei  a hippi korszakig nyúlnak vissza.  Magyarországon még nem érezhető ez erőteljesen, de azért már nálunk is egyre többen vannak képben az eksztatikus táncos irányzatokkal, a tudatos fesztiválok létezésével. Ebben a stílusban egyébként, azt gondolom, az egységbe tartozás emberi létélményét élhetjük át újra, ahogyan ez a tánc ősi kezdeteikor lehetett. Ez a fajta tánc-élmény azonban 2-300 éve lekerült a terítékről, hiszen idő közben „megtanultunk táncolni”, és amit ma táncnak hívunk, azaz előre begyakorolt mozdulatok, formák mind tökéletesebbre csiszolt ismétlése, a felvilágosodás évszázadai alatt alakult csak ki. Ami nálunk igazából a tánccal történik, arra nincs jó magyar szó – angolul „unlearning” –, megszabadulunk valamilyen korábban felvett szokásunktól.

Az ED egy szabad, kötetlen világ. Mára már több mint 80 városban van jelen, mindenütt a saját kultúrára alkalmazva, saját szájízre szabva. Az 5Ritmusból alakult ki, és egy ilyen foglalkozáson előzetes tapasztalat és képzettség nélkül is részt vehet bárki; azonban ahhoz, hogy valaki ilyen foglalkozást vezethessen, elengedhetetlen a megfelelő képzések elvégzése. (Ezeknek komoly rendszere van, 5Ritmus foglalkozások kizárólag a megfelelő akkreditációk megszerzése után vezethetőek, ez pedig egy hosszú és elköteleződést igénylő folyamat.) Az ED-t azonban ki-ki saját ízlése szerint interpretálhatja.  Mi is ezzel a szabad felfogással vágtunk bele, ehhez kellett felépíteni a hátteret a folyamat során. Vagyis a kezdetek kezdetén nem volt jellemző a tudományos utánajárás, kizárólag saját tapasztalatainkból merítettünk, de idő közben bennem és a csapatban is megérett az igény a fejlődésre. Így nekiálltam, hogy a legutolsó részletekig tanulmányozzam a stílust, hogy meglegyenek a gyökerek, és ezekhez képest helyezhessük el magunkat a szabadtáncos világ koordnátarendszerében. Ez egyébként annyira jól sikerült, hogy idő közben szakdolgozat lett belőle, ezen dolgozom most.

[ Az Ecstatic Dance irányzat a fent említett 5Ritmusból fejlődött ki a hawaii Big Island szigetén, a Kalani Honua elvonulási központban. Alapítója, Max Fathom, egy austini 5Ritmus csoport tagja volt, innen vitte magával a koncepciót 2000-ben a Hawaii-ra, ahol szabadon alkalmazva annak főbb elemeit, saját felfogású eseményeket kezdett szervezni. Táncos összejövetelei akkor váltak népszerűvé, amikor – a Burning Man fesztivál által inspirálva – elektronikus zenére kezdte építeni a foglalkozásait, egyesítve a tudatos táncolást a DJ-kultúra közkedveltségével; és társával együtt megalkották az Ecstatic Dance önálló kereteit és alapelveit. ]

*

Van bármilyen szándékolt gyógyító jellege az eksztatikus táncnak?

A gyógyító hatásról való elmélkedéssel óvatosan bánnék a nagyközönség előtt, mert aki nem jár rendszeresen önismeretbe, annak visszatetsző lehet egy ilyen megközelítés. Ezzel együtt egy ilyen katartikus együttlétnek tagadhatatlanul van gyógyító hatása, de ez spontán történik. Egy ED-buli egyszerűen csak tiszta megélés, ami felidézi az egységbe tartozás élményét – ahogy az előbb már említettem –, ami bizony gyógyító.

[ A taglejtések, a testtartás, a mozgás a legközvetlenebbül tükrözi azt, ahogy az ember érzi magát, ahogy megtestesül élettörténete. A testtartás és a mozgás arra is alkalmas, hogy tudatosítsuk, hogyan éljük meg és hogyan alakítjuk kapcsolatainkat a többi emberrel és környezetünkkel. Minden lelki történés leképeződik a testben, s a testi történések hatnak lelki, mentális élményeinkre: az izomfeszülés, a görcs, a légzés elakadása, a viselkedés játékterének beszűkülése a test-lélek kölcsönhatás megjelenésének színterei lehetnek. Új módon észlelni, elfogadni, mozdítani a testet pedig segíthet új módon megélni az élettörténetünket. ]

*

Hogyan tudnád leírni az ED zenei világát?

Zenéről nehéz beszélni, így marad a skatulyázás. Amik pedig a legközelebb álló skatulyák, azok: az elektronikus, a world beat, a fusion és a tribal. Amit még fontos elmondani, hogy hogy is néz ki zenei szempontból egy bulink: van egy DJ és mellette zenészek, akik közül állandó zenei vezetőnk Fatou / Fatima Gozlan. Mellé hívunk meg minden alkalommal másokat. A fel- és levezető fél óra pedig általában élőzene.

*

Mit  jelent az eksztatikus, és mit értünk pontosan tánc alatt ebben a kontextusban?

Nemrégiben rákerestem az eksztázis definíciójára, és ezt találtam: kifejezhetetlenül örömteli, eufórikus élmény. Annyira megörültem ennek, hiszen erről szól egy ilyen parti! Az ED-bulik nagyon gondosan, tudatosan felépített folyamatok, ahol tudatmódosítók nélkül élhetik át a résztvevők ezt az eufórikus élményt. Tudományosan igazolható alapokon nyugszik, hogy az embert ilyen állapotba lehet juttatni csupán zenével, tánccal, mozgással, együttléttel, koncentrált figyelemmel. Természetesen maga a személy is kell hozzá, hiszen az ő személyiségén, aktuális állapotán és még sok egyéb egyéni jellemzőn múlik, hogy „megtörténik-e vele a csoda”.  Egy facilitátor ebben igyekszik segíteni egy ED-buliban. Az ő munkája, vagyis a vezetett mozgásos meditáció és a gondosan kimunkált zenei ív ezt az euforikus állapotot hivatott elősegíteni.

Fontosnak tartom külön kiemelni, hogy a résztvevők aktív alakítói a történéseknek. Nem passzív alanyokról beszélünk, akik csupán sodródnak.

És hogy mit értünk tánc alatt? Definíciója szerint a tánc ritmikus testmozgás, de ahogy az előbb említettem, az a tánc-fogalom, kép, ami a fejünkben van, a felvilágosodás alatt alakult ki, vagyis relatíve „nem régiben”. Ekkortól datálható, hogy vannak lépések, szabályok, amiket meg kell tanulni, és ha ezek megvannak, akkor mondhatjuk el, hogy tudunk táncolni.

De fontos megemlíteni a tánccal kapcsolatos kifejezéseket is, hiszen belőlük hamar kiderül, mennyire sokrétűen értelmezhető a táncolás folyamata. Beszélünk ugyanis párzási táncról, állatok táncáról, használjuk a kifejezést: „a szél táncolt a falevelekkel”… stb. Véleményem szerint így kibővítve minden mozgás táncnak tekinthető, a világon minden szakadatlan mozgásban van, minden táncol. Ennek van egy olyan aspektusa is, hogy felejtsük már el a „meg kell tanulni táncolni”-felfogást. Engedjük el a frusztrációinkat, és csak hagyjuk, hogy a belőlünk autentikusan kikívánkozó mozdulatok megszülethessenek.

Az ED erre – is – hív: légy újra játékos, találj vissza abba a gyermeki állapotba, amikor még nem volt beszűkülve a testmozgásról alkotott gondolkodásod. Annak a kalandjára invitálunk, hogy vedd újra birtokba a tested!

[ A tánc funkciói közé tartozik tehát a közösségi aktivitás, a közösségi kötelékek megerősítése, az ünneplés, az érzelmek kifejezése és elengedése, a kapcsolódás önmagunkkal, másokkal és a transzcendenssel aktív meditáció formájában; a sámánizmusban utazás világok között, valamint saját mélyebb rétegeinkbe. […] A felvilágosult nyugati társadalmakban, az uralkodó dinasztiák korában a tánc, megválva gyógyító és spirituális gyökereitől, a szórakozás, a társasági élet és az ismerkedés eszközévé vált és az illendőség szigorú szabályozása alá került. […] Így volt ez a zenés összejöveteleken, a bálokon is, ahol a résztvevőknek el kellett sajátítaniuk a helyes viselkedés és illendő táncok formuláit, táncaikat merev szabályok, koreográfiák szerint lejtették. Természetesen a polgárság is igyekezett utánozni az udvari szokásokat, így a szabályozott táncok és viselkedés elterjedtek a táradalomban. ]

*

Össze tudnád szedni pontokba, mi az, amit egy ED-buli ad?

*

Honnan jött az ötlet, hogy létrehozd az ED Budapestet?

A kezdő löketet az adta, hogy úgy 10 éve nem találom a helyem a budapesti éjszakában. Sem a zenei világban, sem az uralkodó partikultúrában nem éreztem magam otthon. Így tulajdonképp az indíttatásom az volt, hogy szeretnék csinálni egy bulit, amin én is szívesen részt vennék. Ebből indult minden.

Az alsó képen balról jobbra: Kerényi-Kiss Zoltán, Kun Szilvi, Fatou Gozlan, Dj Konrád

Az alsó képen balról jobbra: Kerényi-Kiss Zoltán, Kun Szilvi, Fatou Gozlan, Dj Konrád

*

Van egy olyan narratíva, ami szerint ha van valami, amire nagyon vágyunk, ami ennyire belülről fakad, akkor jön  a flow, és jóformán minden magától megoldódik…

Esetünkben teljes flow volt, azt kell mondjam. Az amszterdami utam után – egy barátomat látogattam meg, ő vitt el egy ottani ED-partira, ahol teljesen egyfajta hazatérés-élményem volt –, majd egy évig nem szóltam senkinek semmit, hiszen sem DJ, sem rendezvényszervező nem voltam, nem tudtam, hogyan is foghatnék hozzá a megvalósításhoz. Aztán egy alkalommal, épp a MagNetben – amit egyébként eleve a majdani helyszínnek szerettem volna –, meséltem egy ismerősömnek az ötletről, amit meghallott a melletünk álló technikus, aki azonnal lehívta a programszervezőt, akinek ott helyben elő kellett adnom az ötletet. Ő megkért, hogy készítsek egy prezentációt, amivel a vezetőség elé vihetjük a tervet, amit jóvá is hagytak. Ekkor még nem volt meg a csapat, de elkészítettem a Facebook-oldalt, ezt találta meg a Goáról hazaérkező Fatou. Nem sokkal később megkerestem Kun Szilvit, akinek szintén mindezekkel egyidőben szabadult fel ideje, és elvállalta az állandó facilitátor szerepét, majd ebbe flow-zott bele Konrád, a DJ-nk, akivel az első találkozásunkkor döbbentem rá, hogy hiszen ő az, akinek a műsorát éveken át hallgattam…

*

Van konkrétan körülhatárolható közönségetek?

Van tehát egy olyen jellege is a kezdeményezésünknek/ küldetésünknek, ami azt célozza, hogy szélesítsük a buli-perspekítvát. Hogy nézzük meg, milyen lehetőségek vannak a hagyományos szórakozási módokon túl! A társadalmi hipnózis ma ez: ha kikapcsolódni, bulizni mész, akkor olyan helyen kötsz ki, ahol az emberek isznak. Nincs választási lehetőséged. Dönthetsz úgy, hogy te nem iszol, de akkor ki fogsz lógni a sorból, így elég nagy lesz a kísértés, hogy alkalmazkodj, máskülönben rosszul fogod érezni magadat.

Van, de folyamatosan változik. Kezdetekben persze adta magát, hogy a Magnet Ház közönségét, akik önismeretbe, csoportozni, meditálni, jógázni járnak, könnyebben megszólíthatja egy ED jellegű buli. De azt is mondhatnám – magamból kiindulva –, hogy ez annak is való közeg, akinek esetleg problémát okoz elmenni szórakozni, mert az átlag szórakozóhely nem annyira fekszik neki. Az nem a tiszta együttlétről szól; ezalatt a különböző tudatmódosítókat, vagy a húspiac-jelleget, hangulatot értem, ami sajnos sokat jellemez ezek közül. Mondhatni normaként jelenik meg a szisztematikus önrongálás testi, lelki, pszichés szinten, ez pedig nem kompatibilis egy ezeken a szinteken harmóniára törekvő életmóddal, értékrenddel.

Az ecstatic dance annyira jó dolog, hogy szeretném hinni, hogy nem csak a spirituális érdeklődésű embereket szólíthatja meg. Rengeteg fesztivál van már éves szinten, ahol az emberek szeretnek feloldódni, félmezelenre vetkőzni, mezítláb táncolni. Külföldön egyre népszerűbbek a „no booze-no shoes” jellegű tudatos bulik és fesztiválok, és itthon is érezhető egy nyitás ezek irányába.  Azt hiszem, ez egy általános fesztivál-kép. Nos, ugyanez nálunk is megtalálható – az év minden szakában. Mondhatjuk, hogy szeretnénk behozni a fesztivált a városba.

*

Többször kitértél már rá, hogy egy ED-parti tudatmódosítószerektől mentes, hogy fontos a tiszta tudat, a tiszta jelenlét. Adódik a kérdés, hogy mi a helyzet az erotizált hangulattal. Lehetséges, hogy ez ne alakuljon ki? Hiszen a tánc már önmagában erotikus élmény. Hogyan tartjátok, tartatjátok be ezt a határt?

Időnként más táncmeditációs módszerek képviselőivel is összeülünk, és az ilyen kerekasztal-beszélgetéseken merül fel rendszeresen ez a téma. Igyekszünk kitalálni a módszertant, amivel hatékonyan tudunk határokat húzni, megelőzni, kezelni a jelenséget, mert igen, létezik. Arra jutottunk, hogy már a netes felületen zajló kommunikációnkba is beépítjük az erről való beszédet. Felhívjuk a figyelmet posztokban az íratlan szabályokra, hiszen így már eleve ezzel a tudással érkeznek a buli napján. Emellett minden alkalommal újra elmeséljük a játékszabályokat a nyitókörben, mindez együtt pedig eléggé minimalizálja annak az esélyét, hogy bárki is visszaéljen ezzel a fesztivál-hangulattal, és nem kívánt módon közeledjen a másik felé. Ha ez mégis előfordulna, arra az esetre van ott a facilitátor, illetve én mint házigazda, aki megpróbálnám finoman jelezni az illetőnek, hogy ez itt nem oké.

Ütősebb az eksztázis, ha nem szedek be semmit.

Fontos még elmondani, hogy a nyitókörben azt is megbeszéljük, hogy mindig, mindenfajta közeledésre lehet azt mondani: stop, kérlek, eddig és ne tovább. Ezt pedig a másiknak tiszteletben kell tartania. Természetesen így is megjelenhet erotikus töltet, ezért is különösen fontos a befolyásoltságmentesség, a tiszta tudat. Így sokkal jobban ott vagyunk, jelen van a figyelmünk, fel tudjuk mérni, meddig mehetünk el, és mi az, amivel már zavarunk másokat.

*

Megfordult már a fejetekben, hogy más helyszínekre is elvigyétek a bulit?

Igen, abszolút! Hiszen lehet, hogy aki nem a MagNet Házhoz kötődik, vagy nincs otthon az önismeretezésben, annak fura lehet már a helyszín maga. Amiről egyébként fontosnak tartom elmondani, hogy egy gyönyörű, tágas térről beszélünk, hihetetlen hangrendszerrel és vizuális technikával, ami simán felveszi a versenyt bámelyik mai szórakozóhelyével. Azonban egy hagyományos módon bulizó közösségnek az van a fejében (?), hogy bulizni szórakozóhelyre megyünk, emiatt – legalább időnként – szeretnénk kivinni ilyen helyekre, hogy szélesebb közönséggel is megismertethessük az ED-t.

Az egyetemisták vagy általában véve a fiatalabb korosztály felé úgy képzelem a nyitást, hogy egy-egy buli előtt beszélgetéseket tartunk, kérdezhetnek tőlünk bármit, beszélgetünk az ő szórakozási szokásaikról és arról, hogy ezekhez képest miben más egy ED-buli, hogy milyen buli számukra az ideális, mi az, amit szeretnek, és amit nagyon nem. Azt gondolom, a nyitottság, a kíváncsiság lehet a kulcsa annak, hogy ezt a világot minél szélesebb közönséggel megismertessük.

*

Szívesen látnátok vendégül az Ecstatic Dance Budapestet a Gólyavárban?

A csapat mindenre nyitott!  Hívjuk meg őket! Mit szóltok?

*

A szövegben találtatok linkelt részeket. Ezeket kigyűjtöm ide is, hiszen annyi mondanivaló lenne még!

  • Az ED Budapest közösséget itt és itt találjátok.
  • Ez az oldal [+ ez is ]az ED-közösségeket igyekszik összegyűjteni sok-sok érdekes infóval.
  • Itt pedig egy komplett áttekintést olvashattok az eksztatikus táncok történelméről napjainkig.
  • ↓ Ezt a videót ↓ mindenképp ajánlom, mert szuperül bemutatja, miről is van szó!

*

Kiemelt kép, képek: Ecstatic Dance Budapest FB és Instagram oldala