„Keresd a nőt!” Tudósítás a Nőtörténeti Kutatóközpont konferenciájáról

A Magyar Tudomány Ünnepe keretén belül egész napos konferenciát tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének Nőtörténeti Kutatóközpontja, „Keresd a nőt!” – Nőtörténeti kutatások az ELTE Nőtörténeti Kutatóközpontjában címmel.

A november 17-én, pénteken az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában rendezett konferencia elsődleges célja az volt, hogy bemutassa a 2015 decemberében alakult Nőtörténeti Kutatóközpont több korszakot átfogó, sokszínű kutatásait, így a kutatóközpont 14 munkatársa közül 10-en ismertették nőtörténeti kutatásaikat. A konferencia moderátora – és egyben egyik előadója – Sipos Balázs, a Nőtörténeti Kutatóközpont vezetője, habilitált egyetemi docens volt. A rendezvény szekcióinak előadásai a távoli múltból haladtak a jelenkor történelme felé. Az első szekcióban Géra Eleonóra, Horn Ildikó, Krász Lilla, valamint Tapolcai László közép- és kora újkori nőtörténeti kutatásaival ismerkedhetett meg a közönség. A második szekcióban Mátay Mónika, Sipos Balázs és Szilágyi Ágnes Judit előadásai már a 19. és a 20. század első feléhez kapcsolódtak. A harmadik szekcióról tudósítunk, ahol három, 1944 utáni korszak nőtörténeti kutatásról tájékozódhattunk.

A délután első előadója Szívós Erika, habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Történeti Intézet Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének munkatársa A magyar holokauszt női szemmel: a napló, mint történeti forrás című előadásában egy lezárt projektet ismertetett, melynek eredménye, hogy Huhák Helénával és Széchenyi Andrással közreműködve sikerült megjelentetniük Dévényi Sándorné naplóját: Kismama sárga csillaggal: egy fiatalasszony naplója a német megszállástól 1945 júliusáig. A naplót a német megszállás idején kezdte vezetni Dévényiné, egy 13 éves fiú anyjaként, valamint 5 hónapos terhesként. Férjét behívják munkaszolgálatra, így egyedül kellett szembenéznie az üldöztetéssel. 1944 júliusában született meg kislánya, akit fiával együtt kikereszteltetett, hogy növelje túlélési esélyeiket. Végül túlélték a vészkorszakot, sikeresen bujkáltak a németek kiűzéséig. A napló forrásértékét egyrészt növeli, hogy sokkal kevesebb napló maradt fenn, mint visszaemlékezés, másrészt egyidejű képet ad emberi magatartásokról, például hogyan fogadták a németek bevonulását vagy a sárga csillagot érő megaláztatásokat. Szívós Erika felhívta a figyelmet arra, hogy mivel az eredeti kézirata a naplónak nem maradt fenn, a később átírt gépírott változatba valószínűleg szerkesztettek. Egyes részeken tetten érhető az utólagos rekonstrukció, Dévényiné olyan dolgokról ír, amiről a bujkálás közben elszakítva a tömegkommunikációs eszközöktől feltehetőleg nem tudhatott. Szívós Erika egy emberi tanulsággal zárta előadását. A napló kiadása előtt huzavona alakult ki a szereplők anonimitása körül Dévényi Sándorné lányával, így végül csak Dévényiné és férje szerepel a műben az eredeti nevén. Ebből következik, hogy a hozzátartozó számára bizonyára egy felszabadító élmény helyett egyfajta félelem, szorongás érzése lehetett a kiadás körül. Szerencsére ez a negatív érzés megszűnni látszott a megjelenés utáni interjúkban.

A következő előadó az államszocialista időkbe kalauzolt bennünket, Változó női szerepek falun a kollektivizálás utáni évtizedekben címmel Varga Zsuzsanna egyetemi tanár, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyart Történeti Tanszékének vezetője referált. Varga Zsuzsanna bevezetésként elmondta, hogy a hazai szakirodalomban még mindig leginkább a kollektivizálás folyamatával foglalkoznak, mely 1961-ben formálisan véget ér. Azonban kevésbé foglalkozik azzal a szakirodalom, hogy a kollektivizálás hivatalos lezárása után, 3-4 éves kivárási időszak, valamint egy téeszen belüli „passzív ellenállás” figyelhető meg vidéken. A családokból a nők, és idősek léptek be a téeszbe, és az ellenállás jegyében úgymond direkt rosszul dolgoztak a közösbe. Az előadó rámutatott, hogy a kollektivizálással fellépő új gazdasági és társadalmi viszonyok falun gyökeresen megváltoztatták a női szerepeket, akiknek igen sok fronton kellett helytállniuk. A hatvanas években megjelentek a kétkeresős családok. Jellemző volt, hogy míg a férfi mezőgazdaságon kívüli munkásként ingázott a város és falu között, addig a nő bevitte a földet és dolgozott a téeszbe, mellette gondozta a háztájit, és természetesen vitte a háztartást. Mindezt úgy, hogy az ingázás nem a mai napi formájában volt jellemző, a férfi hetekig volt távol a háztól, és azt se felejtsük el, hogy a kenyér még otthon sült a falusi háztartásokban. Varga Zsuzsanna több mint tíz éve a mai napig interjúztat legfőképp Nógrád megyében lakhelye körül, és úgy látja a szocialista időszak alatt modernizálódó falu, és a kollektivizálás ellenére sem veszett el a sajátos munkacentrikus parasztélet, hanem átalakult és tetten érhető például a hatvanas évek új falusi házépítései nyomán.

A konferencia záróelőadását Bartha Eszter habilitált egyetemi docens az ELTE BTK Történeti Intézet Kelet-Európa Tanszékének munkatársa tartotta Munkáséletmód kutatások az 1970-es évek Magyarországán: Munkásnők, életutak, üzemi és családi szerepek címmel. Bartha Eszter új kutatásának viszonylag elején jár, egy 1973-as Népművelési Intézet által szervezett munkáséletmód-munkáskultúra kutatás anyagjait dolgozza fel, mely több mint száz interjúból és kérdőívből áll, kiváló forrás az államszocializmus és nők kapcsolatának vizsgálatára. Megemlítette, hogy ezen az anyagon kívül több tanulmány is található, amelyek még bőven a szocialista rendszer idején kritizálták például a női munkásszállók állapotát. Zárógondolatként felvetette, hogy manapság egyre több munka jelenik meg az államszocializmus és a nők, illetve nőpolitika kapcsolatáról – lásd például Susan Zimmermann munkásságát – de a jövő kutatásaiban még inkább szükség lenne a hazai genderkutatásban az interdiszciplinaritásra, a szociológia, történettudomány, néprajz stb. egyesítésére.

Az előadások utáni vitában, hozzászólásokban mindenesetre már megjelent az említett interdiszciplinaritás, a hozzászólók között volt egy szociológus és egy néprajzkutató is. Végezetül Sipos Balázs szerint sikerült bemutatni a Nőtörténeti Kutatóközpont sokoldalú munkásságát, és így elérni a nap elején kitűzött célt. Hosszútávú célként egyetértett Bartha Eszter által is megfogalmazott különböző tudományágak szorosabb bevonásával, valamint egy nőtörténeti egyetemi tankönyv megírását vetette fel.

Kiemelt kép forrása: womenshistory.wixsite.com