Az vagy, amit meg mersz enni

Mindenki találkozott már a „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.” közmondással. Bár az egészséges életmódra buzdítók szívesen motiválják ezzel a szólással a hozzájuk segítségért fordulókat, ha körül tekintünk környezetünkben, akkor nem kiegyensúlyozott valóságot látunk. A való világban egyik oldalról finomnak kikiáltott falatokkal kecsegtet a konzumerizmus, a másik oldalról pedig az egészséges életmód nélkülözhetetlenségéről hallunk. Facebookon órákig görgethetjük a nutellával, oreoval, baconnel és rengeteg cheddar sajttal telezsúfolt másfél perces „Tasty” videókat. Közben pedig eleresztjük fülünk mellett azokat az érveket, amelyek a Föld kizsákmányolása ellen szólnak. Lassan már kötelező minden étkezéshez szemellenzőt vennünk és ember legyen a talpán, aki a gasztronómia vadregényesében megtalálja a helyes ösvényt.

A magyar étkezési szokások forradalma a kétezres évek kezdődött el. Sokan felismerték, hogy hosszú távon sem a magyar sem a nyugati étkezési kultúra nem kifizetődő. Akár egészségügyi, környezetvédelmi vagy ételérzékenységi okokból kifolyólag, és közben az emberek nyitottak az alternatív diéták felé. Azóta a közösségi média platformok erőteljes hatása miatt egyre inkább törnek előre az alternatív nézetek.

A paleolit életmód a fő irányzatot képviselő Szendi Gáborral 2009-ben tört be kis hazánkba. A paleolit diéta célja az úgynevezett civilizációs betegségek megelőzése, vagy a fennálló betegségek tüneteinek enyhítése. A laikusok szeretnek azon élcelődni, hogy a paleo étrend egyenlő az ősemberek étkezésével. Ez azonban nem igaz, a paleolit diéta azokat az ételeket eliminálja, amelyek a Föld megnövekedett népessége miatt kerülnek a tányérunkra. Így a cukrot, a nemesítések miatt hatványozott gluténtartalmú búzaféléket, a tejet és gyulladáskeltő hatásuk miatt a hüvelyeseket. Az életmódnak persze számtalan más szabálya is van, de egyértelműen nagy szerepet kap az alacsony szénhidráttartalmú ételek fogyasztása. Ugyanitt keresendő a diéta buktatója is, a kritikusan alacsonyan tartott szénhidrát szint, magasan tartott zsír és fehérje szinttel egészül ki. Ugyanis szervezetünknek szüksége van a szénhidrátra, szénhidrát nélkül sejtjeink képtelenek a működésre. A diéta szélsőséges alkalmazása így pajzsmirigybetegséghez vagy inzulinrezisztenciához vezethet, ugyanis a szervezet egy idő után már nem tudja feldolgozni a nélkülözhetetlen szénhidrátot.

Annak a tudatában nőttünk fel, hogy a tehéntej a legjobb kalciumforrás és nagyon fontos a szervezetünnek. Az utóbbi években viszont számtalan kutatás mutatott rá arra, hogy a tehéntej alapvetően nem emberi fogyasztásra készül, sőt a benne lévő kalcium sem hasznosul. A magyarázat erre igen csak egyszerű. A tehéntej egy másik fajtól való, és a borjainak a tápláléka, nem az emberé. Életünknek már annyira szerves részei a tejtermékek, hogy az állítás már-már logikátlannak cseng.

Ezt az érvet hozzák fel gyakran a vegánok is. A vegánok etikai megfontolásból, tehát az állatok kizsákmányolása miatt nem esznek semmilyen állati eredetű terméket, többek között húst, tejterméket, tojást és mézet sem. Egy átlagos húsevő fejében számtalan kérdés lebeg a vegánság körül. Gyakori vitatéma, hogy hús nélkül, hogyan viszik be a megfelelő fehérjemennyiséget és a szükséges aminosavakat. A húsokat azért nevezik teljes értékű fehérjének, mert egyidejűleg megtalálható bennük az összes esszenciális aminosav. Ezzel ellentétben a növényi fehérjeforrásokban nem feltétlenül található meg mind, ezért nagyon oda kell figyelni a változatos táplálkozásra, amivel ez a probléma kiküszöbölhető. Mivel a diéta egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon is, egyre több vegán étterem nyílik, és egyre több alternatív tejtermékből válogathatnak a vegánok is. A közhiedelemmel ellentétben ők sem csak salátaleveleken élnek.

Az utóbbi években a vegánság egyre népszerűbb a különböző közösségi média platformokon is. Számtalan inspiráló profilt találhatunk Instagramon, és a népszerű „What I eat in a day” (Mit ettem ma) Youtube videók jelentős része is vegán. Sokan választják az életmódot fogyási céllal, de arra egy magas szénhidráttartalmú diéta csak akkor alkalmas, ha megfelelő mozgással egészítjük ki. Az átlagos vegán diétába belefér a magas keményítőtartalmú és olajos sült krumpli, a rettegett szója, a manapság gyakran főellenségként emlegetett glutén, sőt még a finomított cukor is. Ezért nem egy olyan vegánnal találkozhatunk, aki bár állati terméket nem fogyaszt, mégis egészségtelen dolgokat eszik és ennek következtében jó pár kilót felszed. Az olajos ételek a HCLF (High Carb Low Fat) vegán diétába nem férnek bele. Ebben a szénhidrátok fedezik a bevitt energia 70–80 százalékát. Ugyanennek egy még extrémebb formája a nyers vegánság, amikor csak nyers dolgokat ehet a diétát követő, a maximális „sütési” hőmérséklet pedig 50 Celsius-fok, ez az aszalás hőmérsékletének felel meg. A vegán diéta tehát önmagában nem alkalmas arra, hogy a télen felszedett zsírpárnáinknak búcsút intsünk.

De mi is történik a haszonállatokkal, ami miatt sokan úgy döntenek, hogy vegánok lesznek. Már a haszonállat kifejezés is egy civilizáció által kreált fogalom, hogy az arc nélküli állattömeghez semmi érzelmi kötődésünk ne legyen. Sokan tisztában vannak azzal, hogy a csirkék a telepeken nem hogy kapirgálni, de még lépni sem tudnak az állatok. Azt talán már kevesebben tudjak, hogy a tojás és tejipar miatt „feleslegessé vált” csibék milliárdjait és borjak millióit ölik meg. Az utóbbi években számos rejtett kamerás felvétel és dokumentumfilm lepte el a világhálót erről. Gyakran felmerül az is, hogy hol húzható határ haszonállat és háziállat között. A különbségtevés nem velünk született, évek során tanuljuk meg szüleinktől és környezetünktől. A mai világban már csak azért is könnyebb elfogadni ezt, mert a legtöbb ember csak leveszi a feldolgozott húst a polcról és bele sem gondol, hogy az honnan származik, és milyen utat tett meg míg egy szupermarket polcán fólia alatt végezte. Innen nézve vajon jogosan vagyunk-e felháborodva a Dél-Koreai kutyahús fesztiválon? Ugyanígy nem lehetnének-e felháborodva a hinduk, hogy a szent tehenüket előszeretettel készítjük el vasárnapi ebédként mustárosan? A kérdésfelvetés természetesen bonyolultabb annál, mint hogy azt pár mondatban meg tudjuk válaszolni, de talán érdemes néha hátralépni egyet és eltávolodni a gyermekkorunkban tanult normáktól. Az embertelen állattartás ellen persze nem egyedül a vegánság lehet a megoldás. Már akkor is tettél egy keveset, ha házi tojást és háztáji csirkét veszel, vagy ha tudatosan csökkented a feldolgozott ipari húsok mennyiségét az étrendedben.

A feldolgozott húson kívül még rengeteg mindenre kell manapság a gyanútlan egészségesen étkezni vágyó embernek odafigyelnie. Míg a nyolcvanas években még azt lehetett hallani, hogy a margarin egészséges, most már kókuszzsírt ajánlanak a főzéshez. Szinte napról napra változik, hogy mit tartanak egészségesnek. Ami tegnap még a világ legegészségesebb étele volt, ma már nagy mennyiségben rákkeltő és halálos. Ne együnk finomított cukor tartalmú, de ipari édesítőszeres ételeket se. Ne legyen adalékanyagokkal dúsított, de magunktól döntsük el mit is rejt egy adott e-szám (az E-300 például az egyszerű C-vitamint takarja). Ne legyen se zsíros, se zsírmentes, hiszen a vitaminok mégiscsak zsírban oldódnak. Ne legyen magas kalóriaértékű sem, hogy utána a konyhakövön koppanó vércukorszintünk miatt a hűtőből egyenesen a szánkba rámoljuk az ételeket. Nem csoda, hogy a túláradó információtengerben inkább bepakoljuk a chipset és a cukros üdítőket a kosarunkba, a diétát pedig majd holnap kezdjük csak el.

Ennek a gondolkodásnak üzent hadat az Instagramon felkapott „clean-eating”, tehát a tiszta étkezés. A clean-eating lényege, hogy minél egyszerűbb és természetesebb alapanyagokból főzzünk magunknak. Nem kell a feldolgozott élelmiszerek előtt a szánkat rágva tépelődni, ugyanis ezeket teljesen kizárjuk az étrendünkből. Bár leggyakrabban nem diétának, hanem egészséges életmódnak nevezik a tiszta étkezést, mégis több követője étkezési zavarokról számolt be, a betegség neve: orthorexia. Az orthorexiában szenvedők leggyakrabban a média hatására kezdenek bele valamilyen diétába, és az életüket a „tiszta” étkezéseik köré szervezik. A diéta annyira eluralkodik az életük felett, hogy szociális kapcsolataikat is lecsökkentik, vagy akár teljesen megszüntetik. Nem egyszerű felismerni, hiszen a beteg úgy gondolja, mindent megtesz azért, hogy egészségesen éljen.

Az utóbbi években egyre többet hallani a különböző ételérzékenységekről és a sajnos már ismerősen csengő anorexiához és bulimiához csatlakozott az orthorexia és a binge eating (kényszeres evés) is. Ezek olyan figyelmeztető jelzések, amelyek mellett nem szabad elmenni. Lehetséges, hogy egy dolgot elfelejtettünk az utóbbi pár évtizedben: nem csak a média mondhatja meg, hogy mi az egészséges, testünk jelzéseire is figyelnünk kell. Nem vagyunk kötelesek mindig azt a bizonyos szemellenzőt hordani, ha az egészségünk forog kockán.

 

Források:

www.hazipatika.com
www.vik-torta.hu
www.newstartvegan.wordpress.com
www.eletmodszer.com

Kiemelt kép: flickr