A konferencia szombati napja az irodalomtudomány jegyében telt. Az Eötvös Collegium Magyar műhelyének sajátossága, hogy irodalmi és nyelvészeti kabinet működik teljesen szimultán, összefonódva. A Találkozások cím is utal a fő célkitűzésre: találkozási pontokat teremteni, hogy minél több átjárás legyen a két tudományterület között, illetve bevonni olyan határterületek szempontjait is, mint a színháztudomány, a művészetelmélet, vagy az esztétika. A második nap négy szekciójában olyan kérdésfeltevések hangzottak el, mint hogy mit láthatott Kosztolányi Itáliában, milyen is az online színház, mi a „másik művészet”, vagy hányféle módon fonódhat össze kép és szöveg.
A napot Kulcsár-Szabó Zoltán, az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék vezetőjének plenáris előadása nyitotta. Nyelvkritika és hagyomány Borbély Szilárdnál című előadásában azt a kérdést járta körül, hogyan nyilvánul meg az irodalmi hagyomány a költői nyelvhasználatban a szerző A testhez és a Halotti pompa című köteteiben.
A témát Az idillköltészet korlátjai (1) és A számítógép este című verseken szemléltette Kulcsár-Szabó Zoltán. Az idillköltészet korlátjai a test és lélek kettősségét a jelölő és jelölt viszonyával köti össze. Ennek a kapcsolatnak a megértéséhez Kulcsár-Szabó Zoltán felidézte Saussure metaforáját a két fogalomról: a jelölő és a jelölt olyan, mint egy papírlap két oldala. A versen végigfutó fa motívum több ponton kapcsolódik ehhez a képhez: például franciául a papírlap és a falevél ugyanaz a szó. A jelölő leválásának tragikumát pedig nem csak szorosan az ágtól elváló levél képe érzékelteti, hanem az egész versen átívelő élő entitások leválása egy „halálos csók” által. Az utolsó sor alluzórikusan is utal Petőfire a „mint ágtól a levél” formulával. Ennek kapcsán Kulcsár-Szabó megjegyezte, hogy mikor a hagyományhoz nyelvként közelítünk, az már leválásként értelmezhető.
A számítógép este című vers Kosztolányi-utalásaiban sajátos hagyománykép rajzolódik ki. A nyomhagyás tematikáját járja körbe, miközben épp Kosztolányi nyomait követi. Azonban a táncoló képernyőkímélő dinamikája itt nem azonos a „titokzatos megállók” által felidézett Halottak című Kosztolányi versben leírt megmerevedett képpel. Több intertextuális utalás is van a nyugatos szerzőre, például a Ha negyvenéves… vagy a Hajnali részegség is felidéződik Borbély versében. A Kosztolányi sorokat azonban nem értékeli a vers, sem pozitív, sem negatív ítélet nem kapcsolódik hozzá, csak egy bizonytalan „nem is tudom” hangzik el. Kulcsár-Szabó értelmezése szerint ez annak a sajátos hagyományszemléletnek a része, melyet a képernyőkímélő szó hangsúlyos pozíciója sugall. E szerint kímélni kell a hagyományt, újraértelmezés nélkül felidézni, és így megtartani. Ehhez Walter Benjamin „megmentő kritika” fogalmát idézi fel, mely szerint a hagyományozódás egy bizonyos fajtájától kell megmenteni a szövegeket. Lényegében a túlértelmezés ellen lép fel ezzel, azt implikálva, hogy létezik olyan hagyományozódás, amely egyenlő a katasztrófával.
A testhez című kötetből A Dunába című verset említette Kulcsár-Szabó, melyben egy nő öt vetélésének történetébe íródik bele József Attila A Dunánál című verse. A „nem beszél ő, de mégis” mondat az, ami ebben a műben kulcs lehet az irodalmi hagyományhoz való viszony megértéséhez, de ennek bővebb kifejtésére sajnos már nem jutott idő.
A szombati Elmélet és fordítás szekcióban Eisemann György vezetésével olyan témájú előadások hangzottak el, mint a designelmélet felől megközelített online művészet, fordításelméleti kérdések, vagy hogy milyen Itália-élmények tükröződnek Kosztolányi műveiben. A Képtér szekcióban irodalom és vizualitás került szóba változatos nézőpontokon keresztül. Ekphrasis és deskripció különbségéről hallhattunk Czóbel Minkától Nádas Péterig.
A Jelenlét és teatralitás szekcióban a színházi témájú előadások kaptak helyet. Szó volt a nagyváradi Állami Bábszínházról, Bodor Ádám szövegvilágáról, és Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművéről is. A Modern találkozások szekció, melyet az előbbivel együtt Lengyel Imre Zsolt vezetett le, a modernitás szerzőivel foglalkozott. Megjelent a trauma kérdése Dragomán György regényeiben, de olyan szűkebb vizsgálat is helyet kapott, mint a csillag motívumának értelmezése Pilinszkynél.
A konferencia keretei közt Lengyel Imre Zsolt bemutatta a Magyar műhely előző, két évvel ezelőtt megtartott műhelykonferenciájának tanulmánykötetét, mely az Átjárások-áthallások címet viseli. Kiemelte a kötet sokszínűségét: ha valaki egy adott téma után kutatva leemeli a polcról, a többi tanulmányba beleolvasva számos új perspektívát is kaphat. Ugyanakkor a tanulmányok, csakúgy, mint maga a Találkozások konferencia, fenntartják a tudományos kutatás étoszát: felszólítanak az igazság keresésére, főleg akkor, mikor bizonyosan tudjuk, hogy már megtaláltuk.
A konferencia első napjáról, mely főleg nyelvtudományi témákkal foglalkozott, egy korábbi cikkünkben számoltunk be.
A teljes képgaléria az Eötvös Collegium Magyar műhelyének Facebook oldalán található.
