Mindenki tehetséges valamiben

Első alkalommal rendezte meg az ELTE EHÖK a Tehetség Napot. A rendezvény célkitűzése a tehetséges hallgatók és leendő munkátatóik számára a megismerkedés lehetőségének biztosítása volt. Sajnos a célközönség mégsem lelkesedett az ötletért.

Kevesen tartják magukat tehetségesnek? Nem keresnek munkát az ELTE hallgatói? Inkább a KK teraszán lazult mindenki? Akárhogy is, pangott az ürességtől a Gólyavár Mária Terézia terme május 6-án. Kevesen voltak kíváncsiak a megnyitóra, kevesen a kerekasztal-beszélgetésre, a cégek bemutatkozóján pedig a cégek képviselői közönség hiányában egymásnak tartottak lelkesítő beszédet, miért is érdemes náluk dolgozni. Pedig a program alapvetően érdekes és hasznos lett volna azok számára, akik egyetem mellett szeretnének nívós cégeknél dolgozni.

A rendezvényt Borsodi Csaba rektorhelyettes nyitotta meg. Beszédében az ELTE széles körű tehetséggondozási lehetőségeit emelte ki, mint az öt szakkollégium, a tudományos diákköri mozgalomban való részvétel, a honorácior státusszal járó egyéni képzési rend, a sikeresen működő doktori iskolák és a gyakorlóiskolákban folyó középiskolai tehetséggondozás. Zaránd Péter, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke reményét fejezte ki, hogy a rendezvény eléri a kitűzött célokat. Ács Zoltán, a Design Terminál üzletfejlesztési vezetője a tehetséget tartja a legnagyobb tőkének, Budapestet pedig a legkreatívabb városok egyikének. A fiatalok legnagyobb problémája az, hogy nem bíznak magukban, nem vállalnak kockázatot, és inkább megelégszenek a kisebb fizetéssel, ha cserébe stabil munkahelyet kapnak.

A megnyitó beszédeket követte a kerekasztal-beszélgetés “Tehetséggondozás egy életen át” címmel. A beszélgetést Fábri György rektorhelyettes moderálta, aki igyekezett minél provokatívabb kérdéseket feltenni. Molnár Katalinnak, a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium igazgatójának például azt a kérdést tette fel, mekkora szerepe van a kulturális és családi háttérnek a tehetség felismerésében. Az igazgatónő leszögezte, hogy náluk alapvetően előnyben részesítik az ELTE-s oktatók gyerekeit az elsősök felvételénél, és ott egyértelműen látszik, hogy értelmiségi szülők gyermekei motiváltabbak a tanulásban. Gyakran éri az a vád az iskolákat, hogy ők kezdik elnyomni a gyerekek kreativitását, a Radnóti pont nem ilyen akar lenni. Kritikus gondolkodásra, a kreativitásuk kibontakoztatására tanítják a tanulóikat. Elméleti ismeretek helyett a kompetenciák fejlesztésére fektetik a hangsúlyt, hiszen erről kéne szólni a közoktatásnak. Náluk motiváltak a diákok, az inspiráló közeg és a társas tanulás elég motivációt nyújtanak. Amit az oktatási rendszerből hiányol, az a külvilág felé való kapcsolat, túl zártnak látja a rendszert. Több kapcsolatra van szükség a felsőoktatási intézmények és a munka világa felé, hogy minden tehetség megtalálja a neki való utat.

Horváth László, az Eötvös Collegium igazgatója elmondta, hogy a kollégistákat a tudományos élet számára igyekeznek felkészíteni. A vidéki hallgatóknak lehetőséget adnak bentlakásra, de vannak külsős kollégistáik is. Az Eötvös Collégium egy mikroközösség, „jó értelemben vett burok”, ami állandó keretet ad a hallgató életének. Ha valaki eljut odáig, hogy bekerül ebbe a közösségbe és megfelelő tudományos alázattal bír, akkor már sínen van az élete.

Szávay László, a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnökhelyetteseként volt jelen. A doktori képzéssel kapcsolatban azt látja problémának, hogy a doktoranduszok körében nem lehet szűrni a motivációt, sokan egyszerűen kiégnek, mire megszerzik a doktori fokozatot.

Kiss Adél Erzsébet a T-Systems képviseletében vett részt a beszélgetésben. Fábri arról kérdezte, elég tehetséges fiatal érkezik-e hozzájuk, azt válaszolta, hogy igen. Nem látja azt, hogy az y-generáció tagjai enerváltak lennének, sőt, teljesen elégedett a felhozatallal. Cégük lassan tizenöt éve próbálja itthon tartani a fiatalokat, ezért is hoztak létre kétféle gyakornoki programot is. Úgy látja, egyre elterjedtebb a munkavállalók körében az egyéni felelősség, az öngondoskodás elve, ahol az egyén saját felelőssége, hogy talál-e munkát magának és milyen léptékekkel halad előre.

Ács Zoltán sem gondolja enerváltaknak a fiatal generációt, inkább azt vette észre, hogy bár megvan az energiájuk, nem találják a helyüket. Megerősítette Molnár Katalin állítását, szerinte is meghatározó a családi háttér a tehetség kibontakoztatásában. A külföldre költöző fiataloknak szerinte két kategóriája van: az értelmiségi szülők gyerekei, akik gyerekkorukban is sokat utaztak, ők jellemzően kint dolgoznak pár évet és hazajönnek. Akik se szociális, se anyagi támogatást nem remélhetnek otthonról, szó szerint elmenekülnek Magyarországról és valószínűleg sosem térnek vissza. Szávay nem értett egyet a Desing Terminál üzletfejlesztési vezetőjével, az anyagiakat nem tartja annyira fontosnak. Példának saját magát hozta fel, ő is dolgozott gyorsétteremben Angliában, munka mellett pedig egyetemre járt.

Vass Vilmos, a PPK docense szerint nem véletlen, hogy 2010-ben a Newsweek már a kreativitás kríziséről írt. Sokan nem elég motiváltak, át kell gondolni a támogató környezet szerepét és a támogatás lehetséges módjait. Hasznosnak tartja viszont a műhelyalapúságot, ahol a gazdasági és társadalmi szereplőkkel közös munka folyik, és az így megszerzett gyakorlati tudást a diákok fel tudják használni később is. A gazdaságnak és az oktatásnak közösen kéne működnie. Sajnálja, hogy a munkavállalók és az oktatás szereplői sem túl boldogok a helyükön, ezen változtatni kell. Nem csak a doktoranduszok, a tanárok is hamar kiégnek.

Abban minden résztvevő egyetértett, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni a hátrányos helyzetű tehetségek felkarolására. A gyerekeket társadalmi érzékenységre kell nevelni, rengeteg múlik a tanárok hozzáállásán, de a cégeknek is ki kell venniük a részüket a társadalmi feladatokból.

A beszélgetést ebédszünet, majd a Tehetségbörze követte, ahol minden cég öt percet kapott a bemutatkozásra. A börze után az érdeklődők a standoknál kaphattak választ a felmerült kérdéseikre.

Az eseményen készült képeink itt megtekinthetők.