A fajelmélettől Harry Potterig

Közel telt házzal várta a közönség október 17-én a Tudós Klub Fajok, rasszok, darwinizmus című előadását. A multidiszciplináris beszélgetésen az ELTE négy oktatója fejtette ki véleményét.

Kényes témát dolgoztak fel a beszélgetés résztvevői. Mennyiben felelős Darwin a fajelmélet elterjedéséért? Tényleg ösztönösen bennünk van az idegengyűlölet? Lehet tanítani a kisebbségek elfogadását? És mégis mi köze ennek az egésznek Harry Potterhez?

Pásztor Erzsébet, a TTK Genetikai Tanszékének adjunktusa először is leszögezte, hogy a rassz terminus a tudományos életben már nem használt, hiszen az embereket nem lehet osztályozni. A faj fogalma is átalakulóban van, egyre több faj teljes genetikai állományát sikerül feltérképezni, tisztábban látszanak a rokonsági viszonyok.  Az emberek közötti „öröklődő különbségek” oka egész egyszerűen az, hogy az afrikai őshazából különböző időpontokban kivándorolt embercsoportok különböző helyeken telepedtek le, ahol az eltérő földrajzi feltételek differenciálódást okoztak, ez érhető tetten a bőrszínen.

Kampis György, a TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékének tanára kijelentette, a tudományt nem lehet felelőssé tenni a fajelmélet elterjedéséért. Darwint félre szokták érteni, mert műveiben a kornak megfelelő terminusokat használt, melyek ma nem feltétlenül állnák meg a helyüket. Ilyen például a „vadak” kifejezés, amit a primitív társadalomban élőkre használt. Emellett szerinte Darwin kifejezetten elfogadó és modern volt. Ő is hangsúlyozta, nem rasszok, emberi változatok vannak.

Kovács Mónika, a PPK Interkulturális Pedagógiai és Pszichológiai Központjának docense a fajelmélet kialakulásáról beszélt.  Az emberben mindig is megvolt a kategorizálás igénye, így hajlamos a külső jegyek alapján különbséget tenni embercsoportok között. Ehhez már csak egy kis érdek szükséges, a vagyon megszerzésének igénye, plusz hit, és az emberek számára valósággá válik egy csoport alsóbbrendűsége. Hozzátette, a francia forradalom példáján láthatjuk, hogy az egyenlőség eszméje is dolgozik bennünk, a múlt század éppen „rossz korszak” volt. Szerinte az embernek mindig kell ideológia, de annak kialakulásáért a kultúra és a társadalom a felelős. Hiába vannak jónak mondható kisebbségvédelmi törvények, ha ezek intézményi szinten nem valósulnak meg, ez érzékelhető a romák szegregációjában.

Majtényi Balázs, a TáTK Európai Tanulmányok Tanszékének docense a jog szerepéről beszélt. „A jog nem csodaszer”- jelentette ki. A jog alapja az egyenértékűség, de a megvalósulásához olyan társadalomra van szükség, mely el is fogadja ezt. A racionális érvelés a jog és a tudomány nagy erénye, ezt kell terjeszteni.

Abban mindegyik résztvevő egyetértett, hogy az oktatás és műveltség a legfontosabbak a szemléletváltáshoz. Pásztor Erzsébet kifejtette, az embereknek tisztában kell lenniük az evolúció fogalmával, tudniuk kell, hogy ember és ember között nincsen biológiai különbség. A rossz sémák helyett a tudásalapú gondolkodást kell terjeszteni. Kovács Mónika a szociálpszichológia oktatásának hiányát fájlalta az iskolákból, szerinte meg lehetne tanítani a diákokat a konfliktusok kezelésére. Végszóként felhívta rá a figyelmet, hogy a Harry Potter-könyvek által közvetített felfogás üdvözlendő, hiszen gyakorlatilag egy „antifajelmélet” valósul meg benne.

Kép forrása: http://www.jumpthecurve.net/index.php/chapters/Chapter%205:%20The%20Spice%20of%20Life–Diversity/