Tudósjelöltből üzletember

„Hogyan lettem tudósjelöltből üzletember?” – erről mesélt a Matematikai Intézet október 9-i intézeti szemináriumán Bojár Gábor, a Graphisoft és az Aquincumi Technológiai Intézet alapítója.

Bojár Gábor 1973-ban fizikusként végzett az ELTE-n, akkor még kutatói pályára készült. Intézményünk – manapság üzletemberként ismert – egykori hallgatója izgalmas (és egyetemi környezetben rendhagyónak számító) előadást tartott arról, hogyan vett más irányt az élete, miután felismerte: üzletemberként sikeresebben állná meg a helyét, mint tudósként.

Az interaktív előadás amellett, hogy bemutatta egy sikeres életút főbb állomásait, sokaknak talán ébresztőül is szolgált. Bojár Gábor ugyanis egyetlen fő területet domborított ki: azoknak a készségeknek és jellemvonásoknak bemutatására fókuszált, melyek megkülönböztették őt a többi tudóstól és arra utaltak, hogy inkább kereskedői mentalitása van. Az előadás egyik fő értéke épp abban rejlik, hogy  ráébreszti a hallgatóságot: a sikeres boldogulás kulcsfontosságú feltétele az önismeret.

Bojár Gábor elmondta, hogy a fizikus szak elvégzése jó választásnak bizonyult, mert strukturálttá vált a gondolkodásmódja. Tudósként lehet, hogy sikeres lett volna, de úgy érezte, nem kiemelkedően. A diploma megszerzését követően programfejlesztőként kezdett el dolgozni; geofizikusok számára fejlesztett programot. Rádöbbent azonban, hogy egy lényeges pontban különbözik a programozók nagy többségétől: ő nem a kollégák elismerésére vágyik. Az teszi boldoggá, ha a felhasználó boldog.

Egy főnökével való konfliktus után otthagyta munkahelyét. Főnöke ugyan elismerte tehetségét, esélyt azonban nem adott neki az érvényesülésre. Míg az egyetemen a professzor boldog, ha tanítványa sokra viszi, addig a munkahelyen a főnöknek nem érdeke, hogy beosztottja sikeresebb legyen nála. Bojár Gábor ekkor határozta el: saját vállalkozást indít, ahol a nála tehetségesebb programozókat alkalmazza.

Első cége, melyet három programozóval együtt alapított, megbukott ugyan, tapasztalatszerzésnek azonban jó volt. Valaki ugyanis megsúgta neki: azokból lesznek sikeres vállalkozók, akik mernek kockázatot vállalni. Társai nem mertek, ez vezetett a cég felbomlásához.

Bojár Gábor így foglalta össze gondolatait a sikeres üzletvezetésről: egy vállalkozó kockáztasson, de ne legyen szerencsejátékos; saját magánál okosabb embereket foglalkoztasson, akiket aztán inspirál – egy jó főnök ugyanis attól jó, hogy a lehető legjobbat hozza ki az alkalmazottaiból.

Önmagát „szangvinikus, sokszor nehezen elviselhető” emberként jellemezte, de hozzátette: nagyra becsüli, ha beosztottjai saját ötletekkel állnak elő és nem azt keresik, hogy ő mit szeretne hallani. Mint elmesélte, azt a fiatalembert nevezte ki főnöknek, aki neki leginkább ellentmondott.

Az oldott hangulatú előadás végén a terep a hallgatóké volt: kérdéseket tehettünk fel Bojár Gábornak, aki mindenkinek készségesen válaszolt.

Kép forrása: alumni. elte.hu