A természetfotós

Különös munka a természetfotósoké. Az ihletett pillanatképnek tűnő díjnyertes fotó mögött legtöbbször többheti kemény munka áll.

Egy jó természetfotós szenvedélyesen szereti a természetet, ezért mindenhol meglátja benne a szépet. Türelmes a végtelenségig, jól tűri a mostoha körülményeket és persze jól érti a fényképezés csínját-bínját. Aki komolyan veszi a természettel szembeni tiszteletet, az nem manipulálja a környezetét egy jobb fotó kedvéért: abból dolgozik, amit a természet felkínál neki. Ugyanakkor nagyon jól kell ismernie a rendszertant és az egyes állatok életmódját is: melyiket hol érdemes keresni, és melyik napszakban lehet a legjobban megörökíteni.

Ráadásul a veszélyességi skálán talán csak a riportfotósok végeznek náluk magasabb rizikójú munkát. A kicsinyeivel mászkáló vaddisznóval vagy egy szarvasbikával való találkozás ugyanis könnyen pontot tehet a fotózás végére. De legalább ilyen veszélyes lehet egy eltévedt vadászlövedék, vagy rossz idő esetén egy becsapó villám is.

A kényelmetlenségi faktor sem elhanyagolható: egy-egy jól sikerült képért sokszor órákat kell a susnyásban kuporogni, és akkor még mindig előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban a „fotómodell” egy könnyed ugrással kereket old. A legfontosabb szempont tehát, hogy az állatokat a fotós semmilyen mértékben ne zavarja meg. Épp ezért védett állatok fotózása esetén kötelező úgynevezett fotósnaplót is vezetni.

Mindezek ellenére nem ritka, hogy a fotósok egészen extrém kockázatokat is vállalnak a cél érdekében. Greg du Toit természetfotós, miután egy éven keresztül hiába próbálta megörökíteni a tónál ivó vadállatokat, végül úgy döntött, inkább belemerül a vízbe.  A Dél-Afrikában született fotós három hónapon át naponta több, mint három órát töltött a vízben ácsorogva, hogy egyedülálló fotóit elkészíthesse. Sokszor szinte remegett a félelemtől, amikor egy csapat oroszlán pár lépésnyire tőle megjelent. A szennyezett vízből ráadásul több különböző parazitát sikerült összeszednie, valamint kétszer diagnosztizáltak nála maláriát. Őrültsége ellenére a fotós még mindig életben van, és folytatja Afrika vadállatainak megörökítését.

Jól látható, hogy ez egy valódi elhivatottságot követelő szakma, melyet csak kevesen tudnak igazán magas színvonalon űzni.